Az egykori Magyar Királyság területén élő svábok miért asszimilálódtak könnyen, és az erdélyi szászok miért voltak egy sokkal zártabb és autonóm kisebbség?

A svábok közül akik maradtak a paraszti életmódnál, azok nem asszimilálódtak, legalábbis felénk már a vallás okán is (magyar=református sváb=katolikus, szerb=ortodox) elkülönültek. Katolikus fenntartású német iskola (nagypapám még gót betűkkel tanult írni németül), stb. De ők is elsősorban nem a németségre tekintettek úgy, mint megkülönböztető jegyre, hanem a katolicizmusra.

A felemelkedés útja volt az asszimiláció, tehát aki kisparos -> műhelytulajdonos -> nagyiparos pályát járta be generációkon át, vagy aki tisztviselő, katonatiszt, stb. pályára ment (a földet az elsőszülött vitte tovább, tehát sok ilyen volt) annak előnyös volt a többségi nemzetbe való beolvadás.

Kérdés, mit is tekintünk asszimilálódásnak. Azt látom, az emberek igazából nem adják magukat senkinek. Itt van például Obádovics professzor úr, most volt vele egy riport valahol. Ő bunyevác, ami ma már a kilóra mérhető értékeket nézne a nullával egyenlő, bajai óvodásként tanult meg magyarul, és 97 éves, vagy mennyi, híres magyar tankönyvíró. De azért élesen kikelt, hogy nem lehet a horvátokat és a bunyevácokat egybemosni. :D

Engem a vallás piszkosul nem érdekel, de én is számon tartom, hogy lutheránusnak kereszteltek 70 éve. :D

Pedig a bunyevácok horvátok.

Náluk olyasmi helyzet lehet(ett), mint pl. nálunk a székelység, csak kicsiben, nem olyan jelentősen.

A baranyai bosnyákok meg boszniai horvátok. Náluk a bosnyák jelző származási helyre utal, nem nemzetiségre.

- Vannak délszláv felmenőim.

Pedig Obádovics prof tán jobban tudja. Na meg a többi olvasnivaló.

A források szerint ezek a dalmaták már ott voltak az Adria mellett időszámítás előtt, a horvátok meg a hetedik században érkeztek.

#7

Jól tudja, vagy nem tudja. Ez elfogultság kérdése.

A dalmaták meg hogy jönnek ide? A valódi dalmátok valamiféle újlatin nyelvet beszéltek, és sokáig negvoltak, mint "romaiak" a dalmát partokon.

Az utolsó ismert beszélője egy fiatalon meghalt horvát (horvát-olasz?) matróz.

Sok tényezője van a dolognak (mind igaz, ami eddig elhangzott: kollektív előjogok a szászok esetében, történelmi tényezők, stb.) - de a kulcskérdés a vallás!

Mivel a szászok szembe kerültek Bakócz Tamással, már a reformáció előtt konfliktusba kerültek a magyar katolikus klérussal, és az első adandó alkalommal protestáns hitre tértek, amint Luther tanai megjelentek magyar földön!

A reformáció vívmánya volt az anyanyelvű igehirdetés és ehhez kapcsolódóan a könyvnyomtatás (az anyanyelvű Biblia sokszorosítására), amely hatalmas löketet adott a nyelvi sztenderdizációnak és az anyanyelvű irodalomnak (eleinte a fordításirodalomnak, a bibliafordítások révén, majd az eköré épülő kegyességi irodalomnak).

A protestáns hitre való áttérés által a szászok saját, anyanyelvű egyházszervezetet hoztak létre, amelyhez kapcsolódóan saját felekezeti iskolahálózatuk is lett!

A folyamatot segítette, hogy a magyarok többsége a lutheri reformációról áttért a kálvini reformációra (ami kizárta a vegyes gyülekezetek létrejöttét), de még az erdélyi lutheránus magyarság is végül egy némileg módosult hitvallást követ a mai napig (Confessio Augustana v.s. Confessio Augustana Variata).

Így végül a lutheránusok is kettéváltak: az erdélyi magyar és szlovák lutheránusok püspöke Kolozsváron székel a mai napig (és magyar), míg a szászoké Nagyszebenben (és szász).

A katolikus egyház ehhez képest, mint világegyház mindig is olvasztótégelyként működött, és mind a mai napig a nyelvi asszimiláció egyik leghatékonyabb eszköze!

A svábokat szépen lassan terelték a magyar misék irányába, legtöbbször sváb származású, ámde már asszimilálódott püspökök (Temesben, Szatmárban), a katolikus egyházi iskolák oktatási nyelve is a magyar volt, szinte kizárólag.

Hasonló folyamat zajlott le, pár generáció alatt mint ma Moldvában a csángók esetében, akiket csángó származású, elrománosodott püspökök románosítanak el azáltal, hogy a misék szinte kizárólagos nyelveként a románt írják elő (csak gyónást engednek magyarul), a katolikus felekezeti iskolák kizárólagos oktatási nyelve Moldvában a román, az egyetemi szintű katolikus teológiai képzésről nem is beszélve...

A moldvai magyarság anyanyelve paradox módon azért maradt meg századokon át, mert 1. Moldvában katolikus paphiány volt, 2. Latinul miséztek, 3. Sokáig lengyel papok szolgáltak, akik nem beszéltek románul. A román nyelvre való áttérés (előbb a katolikus oktatásban, majd a liturgiában is!) úgy felpörgette az asszimilációt, hogy egy-két generáción belül nem lesz magyar anyanyelvű katolikus Moldvában...

A kardinális tényező tehát a vallás valójában: a protestáns németség a 16. század óta anyanyelven hallgatja Isten igéjét és anyanyelvű felekezeti iskolákat tart fenn, míg a katolikus németség (a svábok) az egyház által lettek elmagyarosítva, nem egyszer asszimilálódott sváb püspökök vezényletével!

A rendszerváltás óta persze a szászok asszimilációja is felgyorsult Romániában: a szász evangélikus egyház saját belső felmérése szerint a mai romániai szász evangélikusok 50%-a magyarul, 30%-a románul és csak 20%-a beszél németül vagy erdélyi szász nyelven otthon, a családban.

A templom viszont máig őrzi a nyelvet: a szebeni egyházkerület minden evangélikus templomában németül folyik minden istentisztelet, a káté-oktatás, a vallásórák, keresztelők, esketések, temetések, illetve kisebb részt szász nyelven csendülnek fel az egyházi énekek. Az erdélyi szászság maradéka tehát a templomban hallja leginkább az anyanyelvét, illetve a német iskolákban, amelyek szinte kivétel nélkül egykori szász protestáns scholák utódintézményei.

"A dalmaták meg hogy jönnek ide?"

Miként a prof mondja:

"A horvátok az északi Fehér-Kárpátok mögül jöttek valamikor a 7. században a Balkán felé, a bunyevácok pedig Dalmáciában éltek már Krisztus korában is."

És hát az ott lakókat dalmatáknak hívják. :D

Miként a magyar szótár írja, a bunyevác az az illírek azon csoportja, akik a dalmaták. Mivelhogy Dalmáciában élnek.