Emberi csoportokban miért fordul elő olyan gyakran, hogy a legjóravalóbb emberekkel a legszemetebbek?

Irigység, és olykor emiatt gyűlölet.

(Nem tudom, hogy mit értesz erőtörvény alatt, nem vagyok jártas ezekben a fogalmakban.)

Visszaemlékszem, amikor tizenévesként tudatosan fizikailag szekáltam két velem azonos nemű (fiú) gyereket. (Mindkettő fiatalabb volt.) Mindkettő esetben az oka irigység volt – amit már akkor is éreztem-tudtam –, hogy őnekik szép arcuk van, nekem pedig nem. Az elsőnél még az is ok volt, hogy Rendkívül bátor volt, míg én rendkívül gyáva. A második gyereknél már teljesen – Teljesen! – pattanásos volt az arcom.

Már nem látom őket, noha az egyiket talán fel tudnám keresni, hogy bocsánatot kérjek tőle, de szerintem ezt már régesrég elfelejtette – legalább 10 éves ez a dolog – és szerintem nem is hagytam benne mélyebb nyomot, mint a gyerekek többsége a másikban. Csak nyaranként találkoztunk 1-1 hétre (tábor). Ezenkívül most nem szeretnék a közvetítő emberrel kapcsolatba lépni.

Ha ez nem is teljesen a kérdésre válaszol, akkor is meglátható, hogy az oka minden más esetben is az irigység, és emiatt gyűlölet is társulhat hozzá.

(Azóta drasztikusan megváltoztam. Ezalatt nem csupán a "felnőttem"-et kell érteni, hanem az erkölcsöm változott meg, aminek sok más területeken érezhető nyoma van.)

Az emberi csoportokat sokszor egy régebben felállt hatalmi formáció kedvezményezettjei szervezik meg. Ezek a kedvezményezettek általában emberileg és szakmailag selejtes élősködők, kinek nem áll érdekében a minőségi emberek megtámogatása, hanem a középszerű (ezért könnyen irányítható) alattvalók maximális megvezetése és lehúzása a cél.

Ezt a folyamatot gátolja a tehetségek felemelkedése, ezért időben igyekeznek azokat eltávolítani és/vagy idegileg tönkretenni. Ez az örökölt társadalmi előjogokból eredő kulturális elfajzás törvénye.

A problémára az elnyomottak forradalmi megszerveződése jelenti a megoldást, amikor az előjogokat élvező parazita társadalmi osztályt mellébeszélések nélkül fizikailag kiirtják.

"Emberi csoportokban miért fordul elő olyan gyakran, hogy a legjóravalóbb emberekkel a legszemetebbek?"

én nem látom, hogy a leginkább jóravaló emberekkel szemétkednének a legtöbbet.

azokkal szemétkednek a legtöbbet, akikkel a legkönnyebb szemétkedni: azaz akik a leggyengébbek. semmi köze a jóravalósághoz.

Nem azokkal legszemetebbek (lásd #4). És igen, azerőtörvényről van szó, csak ez az emberek esetén nagyon sokféle és ezért félreérthetik (és félre is értik).

Fogalmazhatunk úgy is, ez az evolúciós túlélési tulajdonságaink egy változata. Kicsit részletesebben, az emberek cselekedeteit a "minél jobban élni" vezérli alapvetően, csakhogy az emberek különféle helyzetekbe születnek, ennélfogva (és a genetika következtében) nagyon sokfélék fizikailag és mentálisan is, így ez az igény sokféleképpen jelentkezik é elégül ki. Például egy (bármi okból) sikertelen ember vagy befelé forduló vagy agresszív lesz, de jellemzően csak azok felé, akiket önmagánál gyengébbnek vél. És az gyakori jelenség, hogy "jóravaló" embert ilyennek néznek, hiszen ő nem agresszív. Más kérdés, hogy ettől még lehet erős jellem, és lerendezi z ilyesfajta agresszivitást. De aki támad, mindig úgy véli, ő fog győzni. És a támadás oka a siker kergetése.

Csak egy gondolat, az is közrejátszhat, hogy mit is gondolunk -érzünk- szemétkedésnek. Ha valaki szemétkedett velünk és azt bántják az vajon ugyan annyit nyom mint amikor olyat bántanak akit kedvelünk?

Pld elveszem Teréz anyától a nyalókát akkor szemétkedek vele, ha mondjuk Sztálintól veszem el azt is szemétkedés, vagy megérdemelte?