Csehország hogy lett annak idején a Német-Római Birodalom része?

Nagyjából pont úgy, ahogy mi is majdnem azzá váltunk. Nálunk Szent István halála utáni örökösödési harcokban Orseolo Péter kért segítséget a Német-Római császártól, cserébe hűbérese lett(Magyarországgal együtt). Erről a hűbérességről a német császárok soha nem mondtak le igazán, csak Andrásék sorra verték el őket a harcmezőn. Így kénytelenek voltak elfogadni a tényt, hogy önállóak vagyunk.

A cseheknél ehhez hasonlóan belharcok folyamán kért segítséget az uralom megszerzésében 895-ben I. Spytihněv a keleti Frank birodalomtól(a Német-Római császárság előd állama) és vált a hűbéresükké. Innen még kb 100 kellett, hogy formálisan is a Birodalom része legyen Csehország. Ők is próbáltak függetlenedni, de nem jártak olyan sikerrel a harcmezőn, mint mi. Továbbá a prágai püspökség, tehát a cseh egyház is eleve a Mainzi érsekség alá tartozott alapításától. Nem véletlenül voltak népszerűek a katolikus ellenes korai református törekvések a csehek körében(huszitizmus)

# 2

Így nem igaz, amit írsz.

1.) A Cseh Királyság 1526-tól, II. Lajos magyar és cseh király halála után szállt a sógorára, Ferdinánd osztrák főhercegre.

2.) A Habsburgok csak a harmincéves háborút kirobbantó, 1618-as cseh felkelés leverése utan cserélték le a zömében protestáns cseh nemességet egy új, Habsburg-hű, katolikus nemességre. Ekkor szüntették meg a Cseh Királyság rendi önkormányzatát is a Verneuerte Landesordnung keretében.

3.) A nagyar nemesség lecserélésére soha nem került sor, ahogy alapvetően a Magyar Királyság rendi önkormányzata és széleskörű autonómiája is fennmaradt 1848-1849-ig.

# 4

BOCS, DE EZ TÉNYSZERŰEN NEM IGAZ.

A magyar arisztokrácia fennmaradt, a legnagyobb birtokosok az országban éppen az Esterházy hercegek voltak.

A Habsburgok elvétve végeztettek csak ki magyar főrendeket, például 1671-ben Zrínyi Pétert, Frangepán Ferencet, Nádasdy Ferencet. 1849-ben pedig Batthyány Lajost.

PÉLDA ARRA, HOGY MENNYI MAGYAR FŐRENDI CSALÁD VOLT:

Magyar grófi családok 1541-1918 között: Almásy, Amádé, Ambrózy, Andrássy, Apor, Apponyi, Balogh, Bánffy, Barkóczy, Batthyány, Béldi, Beleznay, Beőthy, Bercsényi, Berényi, Bossányi, Cziráky, Czobor, Csáky, Dessewffy, Dőry, Draskovich, Erdődy, Esterházy, Fáy, Fekete, Festetics, Forgách, Forray, Földváry, Győry, Gyulaffy, Gyulay , Gyulai, Gyürky, Hadik, Héderváry, Horváth-Tholdy, Hunyadi, Illésházy, Kállay, Kálnoky, Karacsay, Karátsonyi, Károlyi, Kemény, Kendeffy, Keresztes, Kéry, Lázár, Lónyay, Majláth, Mikes, Mikó, Nádasdy, Nemes, Nyáry, Pálffy, Péchy, Pekry, Petheő, Pongrátz, Ráday, Rákóczi, Rattkay, Révay, Reviczky, Rhédey, Sándor, Semsey, Sennyey, Serényi, Sigray, Somogyi, Szapáry, Széchenyi, Szécsen, Széchy, Székely, Szirmay, Szőgyény, Sztáray, Szunyogh, Takács, Teleki, Tököly, Thurzó, Toldalagi, Tisza, Toldy, Tholvay, Török, Újfalusi, Vay, Vechy, Vécsey, Viczay, Vigyázó, Wass, Wesselényi, Zay, Zichy, Zrínyi.

# 4

Tehát egyáltalán nem irtották ki a magyar főrendeket a Habsburgok.

II. Rákóczi Ferenc esetében sem véletlenül történt az udvar fellépése, hiszen Rákóczi titkos szervezkedésbe kezdett XIV. Lajos francia királlyal a Habsburg-ház ellen. Rákóczi XIV. Lajoshoz intézett levelében ez állt: „Franciaország jóléte és érdeke, úgymond, azonos Magyarország jólétével és érdekeivel; a rendek elégedetlenek a bécsi udvar törvénytelen eljárásával; most inkább, mint bármikor, célt lehet érni, ha Franciaország a magyaroktól meg nem vonja segélyét”. Ez felségárulásnak számított, tehát kellő jogalappal, mint felségáruló ellen lépett fel I. Lipót.