Miért van az, hogy a sikeres emberek többsége pszichopata?

Tudod egy dolog, hogy lelkiismeret nélkül könnyebb elérni dolgokat, különösen rövidtávon, de a fontosabb összefüggés a másik irányból van.

A pszichopatáknak nem sok nagy örömük, ambíciójuk van az anyagi-társadalmi siker valamilyen formáján túl, ellentétben az egészséges emberekkel, akiknek igazából van jobb dolguk is, mint "sikeresnek lenni", és azt nem hajlandók feláldozni érte. Sok mindenki akar "sikeres lenni", de ez a legtöbb egészséges embernél csak addig tart, amíg meg nem értik, hogy mi az ára. Jobbára olyan dolgok, amik egy pszichopata szemében egyébként nem érdekesek, neki max. a lustaságát kell feladni a "sikerért".

Amúgy igaza van az elsőnek is, léteznek a sikernek (pontosabban a hírnévnek) olyan következményei, amik sok mindenkit tönkretettek már, de pszichopataként lepattannak rólad. Pl. amikor bálvány lesz belőled és a fél világ rádvetíti az ideáljait, annak normális emberként meglepő súlya van.

"teljesen nyugodt tud maradni egy stresszes szituációban, ergo pszichopata."

Ezek szerint azért, mert valami hibás, önkényes elképzelés alapján kategorizálod pszichopatának azokat, akiket te akarsz.

Nem elengedhetetlen, de az alacsonyabb empátiáju emberek könnyebben hoznak meg üzletileg gazdaságilag hatékony, de az emberek számára negatív döntéseket, és ezért gyakrabban lehetnek sikeresek. Míg a normál, vagy magas empátiáju embereket a másokért érzett felelőség, aggodás, együttérzés akadályoz az hatékonyságban.

A pszihopátiás működés pont azért maradt meg és nem halt ki teljesen az ember fejlődése során, mert bizonyos helyzetekben "jobb" eredményre vezet.

ma 06:49

Arról nincs tudományos konszenzus, hogy a "pszichopátiás működés" ilyen formában létezne (azaz genetikailag adott-e), ráadásul az általad kifejtett haszna csak civilizációban értelmezhető (vagy még inkább csak a miénkhez hasonló kultúrákban), a Homo sapiens első százezer+ évében nem. A szoros kőkorszaki kultúrák számára, ahol a törzs pszichológiai egysége volt mindennek a kezdete és vége, az antiszociális elem selejt volt, már gyereknek is. (Az idegenekre pedig eleve nem vonatkozott az empátia.)

Még az is kérdés, hogy a szoros kőkorszaki közösségekben, ahol minden gyereknek egyszerre kb. 10 ember volt apa-és anyaszerepekben (meglepő, de "primitív" törzsekben ma is így működik), egyáltalán meg tudott-e jelenni ilyen személyiségzavar.

A nehéz (de helyes) döntések meghozatalához minden egészséges kultúra megfelelő eszközöket tudott szolgáltatni, nem kellettek hozzá pszichopaták. Szerencsére ma sem mindenki olyan kultúrkárosult, hogy nehéz helyzetekben ne tudná felvenni a versenyt hatékonyságban a pszichopatákkal.