A nácik vajon pontosan tudhattak a normandiai partraszállásról?

Ahogy tudható, a különféle megtévesztések, dezinformációk sikeresek voltak. Igy a németek nem tudták eldönteni, hogy a korlátozott erőforrásaikat hová csoportosítsák.

A németek még akkor is megtévesztésre gondoltak, amikor már a parton lőtték őket, ezért nem inditották el a harckocsikat arra a partszakaszra. Rommel a védelem megszervezője, 2 nappal korábban hazautazott a feleségéhez, mert olyan viharos volt az időjárás, hogy kizárta, hogy akkor támadjanak. Az amerikaiak, pedig direkt ekkor támadtak, még azon az áron is, hogy jelentősen növelte a veszteségüket a viharos tenger. Az uszó tankjaik, amik a parti fedezetet nyujtották volna a katonáknak, 95 %-ban elsüllyedtek. Ugy szintén, a partra uszni probáló katonák 15-20 százaléka megfulladt, mert a felszerelésük, nem 2 méteres hullámokra volt méretezve.

Valójában nagy általánoságban azt lehet mondani, hogy ekkora már a németek annyira gyengék voltak, nem volt elég ember, se elég fegyver és munició, hogy szinte bárhól , bármikor is támadtak volna az amerikaiak, a túlerejükkel győztek volna. Legfeljebb a veszteségeik mértéke változott volna.

A partraszálláskor a németek csak 3-4 orán át tudtak védekezni, aztán elfogyott a lőszer, és végük volt.

Rommel sejtette, hogy Normandiában lesz a partraszállás, de Hitler, meg a többiek lehurrogták, főleg mert Calais-nál volt a legközelebb a partszakasz, ott tudtak volna leggyorsabban partra szállni, ezért erősítették is a britek ezt a gondolatot a németekben.

Egyébként nem ez volt a németek fő balfogása, hanem Hitler fenntartotta a jogot a páncélosok fölötti parancsnoklására, amivel a partraszállás elején a vízbe szoríthatták volna a támadókat, csakhogy Hitler aznap délig szunyált és senki nem merte felébreszteni, így a Panzerek tétlenül várakoztak.

Mire megindulhattak volna, addigra késő volt, egy egész hadsereg partra lett téve és már meg is kezdték az előrenyomulást.

Ugyanis komoly német páncélozott haderő állt készenlétben olyan pozícióban, ahonnan a normandiai partszakaszt is gyorsan elérhették volna, de nem kaptak parancsot.

# 3

IDÉZLEK: "Egyébként nem ez volt a németek fő balfogása, hanem Hitler fenntartotta a jogot a páncélosok fölötti parancsnoklására, amivel a partraszállás elején a vízbe szoríthatták volna a támadókat, csakhogy Hitler aznap délig szunyált és senki nem merte felébreszteni, így a Panzerek tétlenül várakoztak.

Mire megindulhattak volna, addigra késő volt, egy egész hadsereg partra lett téve és már meg is kezdték az előrenyomulást.

Ugyanis komoly német páncélozott haderő állt készenlétben olyan pozícióban, ahonnan a normandiai partszakaszt is gyorsan elérhették volna, de nem kaptak parancsot."

Ez így nem igaz.

Valóban volt egy nagyobb német páncéloscsoportosítás Franciaországban, a Leo Freiherr Geyr von Schweppenburg tábornok parancsnoksága alatt álló, 3 páncéloshadosztállyal rendelkező "Nyugat Páncéloscsoport" (Panzergruppe West), de ez messze Normandiától, Párizs mellett állomásozott. A gyors felvonultatását az invázió ellen pedig lehetetlenné tette, hogy a szövetséges légierők tömeges légitámadásai és a francia partizánok szisztematikusan lerombolták a Párizs és Normandia közötti vasúti és közúti kritikus infrastruktúrát, hidakat, felüljárókat.

Vagyis a Panzergruppe West rossz időben volt és rossz helyen az invázió elhárítására.

Egyébként Hitler megkérdezte Rommelt, hogy vajon hol szállnak majd partra a szövetségesek, Rommel válasza ez volt: "Ott, ahol akarnak."

1944 nyarára a nyugati szövetséges amerikai-brit-kanadai haderők olyan mennyiségi és minőségi fölényben voltak a nyugat-európai német haserő (Westheer) csapataival szemben, hogy a németeknek semmi reális esélyük nem volt egy franciaországi invázió kivédésére.

1944. júniusában a nyugati német haderő Westheer zömében modern mozgóháborúra teljesen alkalmatlan, harmadosztályú, nem gépesített (lovasszekerekkel felszerelt) gyaloghadosztályokból, vagy negyedosztályú, lovasszekerekkel sem rendelkező statikus gyaloghadosztályokból állt.

Egyébként a szövetségesek két franciaországi partraszállást hajtottak végre, elsőként Normandiában (1944. június 6.), másodikként Dél-Franciaországban (1944. augusztus 15.).

Hitler mindent tudott.

Csak rosszul.

#8

Nem, egyszerűen így adódott.

A D nap korábbra volt kitűzve és már minden készen is állt, amikor egyszer csak hirtelen elromlott az idő.

Ezért el is halasztották az egész hadműveletet egy nappal, de másnap kissé javult az idő, de még mindig elég rossz volt a döntéshozatal idején és nem sokon múlott, hogy lefújják az egész partraszállást, de mégis végül bevállalták és akkor az általad említettek is az érvek között szerepeltek, hogy meglepetést fognak ezzel a németeknek okozni, ami úgy is lett, de azért okozott a rossz idő veszteségeket is.

Szerencse volt, hogy amikor a partraszállás megkezdődött, addig az idő tovább javult, de azért még mindig necces volt, sok úszó harckocsi el is süllyedt a hullámverésben és rohamcsónak is volt, amelyik felborult, ráadásul morálisan is hatott, hogy hosszabb ideig voltak készültségben, mert a várakozás kikészítette az idegeket és lohasztotta a harci kedvet, pláne, ha megint elhalasztották volna a hadműveletet.

Muszáj volt bevállalni, kétszer egymás után nem lehetett elhalasztani.