A liberal-kapitalista rendszer azon tulajdonsága, hogy kiemeli és díjazza a jó genetikát ad neki egy náci színezetet?

Azért van különbség aközött hogy valakit faji alapon ki akarok írtani és aközött hogy a szép embereket szimpatikusabbnak találják a munkaadók.

Vagy legalábbis gondolom hogy erre gondoltál

#2

Nincs ebben semmi nácizmus. Ha valaki jobban teljesít, azt jutalmazzák. Különben a különleges emberek nem tennének különleges dolgokat. A legjobb énekes pedig szintén az lesz akinek a legjobb a hangja. Te is szívesebben hallgatsz profi énekest mint egy repedt vazék hangú valakit.

Amúgy meg ha mindenki különleges lenne nem számítana annyira nagy dolognak hogy valaki különleges

"Például ügyvéd, gazdasági szakember, programozó stb mind magas intelligencia következményei."

Kérlek mondd már el, szerinted hogy legyen programozó az, aki nem tud programozni???

(Amúgy ahogy írták előttem is, nem ennek semmi köze nincs a nácizmushoz.)

Te is fel szoktad osztani a társadalmat ilyen-olyan szempontok szerint, mutatok egy új szempontot.

A társadalomnak két része van: az egyikbe azok tartoznak, akik képesek élvezni az életet, a másik részébe meg azok, akik állandóan nyígnak valami miatt. Az első csoport azt látja meg az életben, ami tetszik neki, ezért tudja élvezni azt. A második csoport meg azt látja meg benne, ami nem tetszik neki, ezért nyíg folyton.

Gondolom ebből már kitaláltad, hogy te melyik részébe tartozol.

Viszont jó hír, hogy szabad átjárásod van a másik csoportba, csak rajtad múlik.

A fogalmak használata így pontatlan és félreértésekhez vezet, mert a liberalizmus, a kapitalizmus és a nácizmus azok politikai eszmék, míg a jó genetika, vagy mondjuk akár úgy egészséges alkat, és a szorgalom és szorgalmas tanulás ezek teljesen függetlenül a politikai eszméktől általában a társadalom által jónak tartott tulajdonságok és nem politikailag meghatározottak.

A liberalizmusban és a kapitalizmusban nincs semmi, ami a genetikai adottságokat kiemelné vagy foglalkozna vele (más az, hogy a tudomány foglalkozik genetikával, de nem a kapitalizmus foglalkozik vele), se olyasmiről sem szól a liberalizmus és kapitalizmus, mint a szorgalom és tanulás. A felsorolt háromból a nácizmusban, mint politikai nézetben valóban volt genetikai szempont is, de a többiben nincs ilyen.

A kérdésben keverednek a minden időkben általánosan pozitívnak értékelt jellemzők a politikai nézetek jellemzőivel.

Szerintem tisztázd az alábbiakat és segíteni fog megérteni az efféléket. A hosszadalmas részletektől eltekintve, hogy ne elvesszél a részletekben a lényeg összegzése meg kimaradjon, itt egy rövid áttekintés hozzá. És egyébként leginkább a történelem oktatás okolható ilyenekért, mivel töri órán sem az igazi a tárgyalása ezeknek. Főként nem definíció szerű tömörséggel és tematikus áttekinthetőséggel, úgyhogy talán hasznos lesz.

- Liberalizmus (politikai nézet - az emberi jogokról)

Fő jellemzői: Az emberek személyes szabadsága és egyenlősége általában véve, a magántulajdon joga, politikai egyenlőség és szavazati jog, egyenlőség a jog előtt, polgárjogok, jogállamiság, gazdasági és politikai szabadság, szólásszabadság, sajtószabadság, vallásszabadság, oktatáshoz való jog. Támogatja a szabadpiacot és a szabadkereskedelmet és ebben hasonlatos a kapitalizmushoz. A liberalizmusban az emberi szabadságjogokon van a hangsúly.

- Kapitalizmus (politikai nézet - a gazdaságról)

Fő jellemzői: A termelés és eszközei magántulajdonban vannak (szemben a monarchikus királyi tulajdonnal). A haszon szintén nem az államhoz vagy királyhoz áramlik, hanem magántulajdonosokhoz. A kapitalizmus a gazdaságot meghatározó, a gazdaságról szóló politikai nézet, míg a liberalizmusnál az emberekről van szó. A kapitalizmusban a meggazdagodáson van a hangsúly.

- Nácizmus (politikai nézet - diktátum minden területen)

Fő jellemzői: Nyíltan államilag vállalt diktatúra, antiszemitizmus, tudományos rasszizmus (pl genetikai alapon akár az élethez való jog rovására is), antikommunizmus, demokrácia ellenesség és egypártrendszer (minden más párt betiltása), fehérek felsőbbrendűsége, eugenika, szólásszabadság hiánya és nyílt cenzúra. A kulturális és társadalmi életet az állam irányította és kontroll alatt tartotta (civil szervezetek, sport klubok, oktatás, média, kivétel az egyházak)(lásd: "Gleichschaltung").

- Monarchia - (származási alapú állam hatalom öröklődés)

A származási alapú állam felépítés az a monarchiák jellemzője volt, ott teljesen meghatározta az alapokat. A monarcia vezetője a király, aki hatalmát jellemzően örökléssel, családi alapon (dinasztikusan) kapja meg és többnyire haláláig tarthatja meg. A király nem feltétlenül osztozott a hatalomban egy parlamenttel vagy tanáccsal, hanem önmagában gyakorolta és a jog és törvény fölött állt, nem volt jogi felelősségre vonhatósága. A monarchiában a hatalom öröklése az olyan volt, mintha ma egy miniszterelnök élete végéig lenne miniszterelnök és a gyereke nyilvánvaló módon a következő miniszterelnök lenne szintén élete végéig. Igencsak meglepődnénk rajta. A monarchia államforma és politikai rendszer és kormányzási forma, ahol a király mindenben egy személyben dönt. Alkalmaztak tanácsadókat és vigyázniuk kellett a szövetségeikre is, de nagyjából teljhatalmuk volt.

- Feudalizmus - (kapcsolatos a monarchiával - politikai és egyéb)

A feudalizmus társadalmi, gazdasági, politikai, katonai, jogi rendszer volt, ami alapján működött az állam a király alatt (többnyire a monarchiákban). Jellemzői a nemesség ami szintén örökletes hatalom és jogszabadság és magánjogrendelkezés volt. A feudalizmusban a társadalmi osztályok születés alapján voltak meghatározva. Egy paraszt szinte sosem válhatott nemessé, míg összevetve a kapitalizmussal lehetőség azért van egy meggazdagodásra, még ha nem is könnyen vagy mindenkinek, de van lehetőség. Ez a feudalizmusban nem volt nyilvánvaló közlehetőség.

Érdemes hozzátenni, hogy a feudalizmus akkor jön létre, amikor a király (a hatalom) nem tudja kézben tartani az egész államot, ezért területeket adományoz (hűbér birtok) a nemeseknek és cserébe katonai szolgálatokat vár el. De ez nem állami jogrendszer szerint ment, hanem magán megegyezések alapján a királlyal. Ez alapvetően a feudalizmus. A hűbérbirtokon a birtokosnak joghatósága volt, valamint rendelkezett katonai és közigazgatási és jövedelmi jogokkal. Ebből következően a királyoknak nem volt totális hatalmuk, mivel a nagyurak egymással is harcoltak és akár a királlyal is, vagy a király egy-egy nagyúrral. Ezért volt szükségük a hűbéresekre, hogy maguk mellé állítsák őket a földbirtokok adományozásaival. De nagyjából teljhatalma volt egy királynak.

A kapitalizmusban nincs alapvetően származási fontosság, hanem a társadalomban van jelen ilyen a kapitalizmus idejében is, de ez társadalmi jellemző és ezt nem tartalmazza a kapitalizmus. Ilyen módon sok átfedés van a korszakok között, viszont vannak időszakok amikor egyes momentumok államhatalmilag vannak meghatározva, míg máskor a társadalom alapvető működésében vannak ugyanolyan jellegzetességek az emberekre bízva. Jelenleg a származás arra terjed ki jogilag, hogy például egy nagyvállalat tulajdonosának fia örökölheti és tovább vezetheti az örökölt vállalatot. De ez az öröklési jog miatt van és nem a monarchiákra jellemző dinasztikus hatalomöröklési joghoz hasonlóan. A jog teszi csak lehetővé.

Röviden...

Ezek politikai nézetek meghatározott tartalmaikkal:

- Liberalizmus - emberjogi szabadságokra törekszik

- Kapitalizmus - meggazdagodásra törekszik

- Nácizmus - például a genetikai-származási felsőbb-alsóbb -rendűség elve (de mindent uraló diktatúra a társadalomban)

Ezeket minden korszakban jónak tartották az emberek, az ókorban, középkorban és új és modern korban is:

- jó genetikai adottságok - minden korban értékelték az emberek

- tanulás - szintén mindig értékelték a tanulást és ismereteket

- szorgalom - ezt is mindig jónak tartották az emberek

- munkakörök - minden korban jobb helyzetben volt egy jóféle szakmában jártas ember, az ókorban, a középkorban és jelenleg is

Ez változó megítélésű:

- származás - korszakonként és helyenként változó módon hol meghatározottan hol szabadon értékelték vagy vélekedtek róla az emberek