A magyar királyok soha nem törekedtek arra, hogy az országnak legyen saját tengerpartja és tengeri kereskedelme?

Az, hogy Szent László megszerezte Horvátországot, majd Kálmán Dalmáciát is, miért is nem számít ilyen törekvésnek? De Nagy Lajos is elég komoly háborúkat vívott Velencével Dalmácia birtoklásáért. (Meg persze mások is, csak sokszor kevésbé sikeresen.)

#1

Ahogy a kérdező írja, még a legendákban is csak három tenger volt, de az sem volt igaz. Plusz azt is Nagy Lajos uralmára mondták, nem Mátyáséra.

#4

Megszerezni éppenséggel megszerezték, de mondjuk azért semmit nem tettek, hogy egy többségében magyar lakosságú tengerparti sáv kialakuljon, helyette adtak nagyfokú autonómiát a horvátoknak.

#5

Öhm... Azt ugye tudod, hogy ezek a középkorban történtek? Az egy pár száz évvel a nacionalizmus kialakulása előtt volt. Akkor nem nagyon érdekelte az uralkodókat, hol milyen nemzetiségű alattvalók élnek.

Az igaz, hogy horvátoknak tényleg jelentős autonómiájuk volt. De azért az ország része volt, és a kérdés erre vonatkozott. (Oké tudom, sokszor perszonáluniónak írják le a kapcsolatot, de azért én ezt túlzásnak érzem annak függvényében, hogy mennyire összefonódott a magyar és a horvát rész kereskedelmileg, de még nemesi kapcsolatok terén is, én ezt azért túlzásnak érzem.)

[link]

Nem olvastam végig, de kapcsolódik cím alapján.

Én úgy tudom, hogy ez a 3 tenger csak többszörös perszonálunió volt, ha egyáltalán. Szerintem pénzügyi okok miatt nem erőltették ezt túl, meg talán voltak monopóliumok, amik kiszorítottak volna minket. Meg ahogy én tudom, amikor már kezdtek kifogyni az Európa-bajnok nemesfémbányák, akkor elég gyorsan el lett herdálva az arany, és onnantól kezdve kis perifériára szorult gazdaság lehettünk, gyakori pénzkínálati hiányokkal, nem lehetett nagyon kereskedni pénz nélkül. Kereskedelem akkoriban két dologra épült: sokszor importált alapanyagból magas hozzáadott értékű termékek, meg később gyarmati kereskedelem (ami nekünk nem volt).