Az előadásmód sokkal fontosabb a tartalomnál?

Ez elsősorban a közönség minőségétől függ; minél tanulatlanabb rétegnek adsz elő, annál nagyobb eséllyel fogják elhinni megkérdőjelezés nélkül.

Főként emiatt népszerűek a különféle konteók.

> Az előadásmód sokkal fontosabb a tartalomnál?

Összességében nem. A meggyőző előadásmód felülírhatja a tartalom helyességét, hitelességét, ha nincs tétje az elhangzottaknak, vagy ha nincs erős alaptudása, tájokozottsága a hallgatónak a témáról, illetve ha utólag nem ellenőrzi más forrásokból a befogadó az elhangzott információk helyességét. De amint az elhangzottak megmérettetnek, a valósággal összevetésre kerülnek, úgy illan el az, hogy az immár kétségtelenül helytelennek ítélt információ milyen módon is lett tálalva.

> modorosan kér elnézést […] kamuzik […]

Nem tesz ilyet. Ehhez szándék, cél, ok, személyiség és hasonlók kellenének.

A ChatGPT nagyon leegyszerűsítve úgy működik, hogy a tanulás során a szöveg szavait, betűit számokká konvertálja – nem ismerve azok valódi jelentését –, és egyfajta belső statisztikát készít arról, hogy ezek a számsorok – amik a szöveget reprezentálják – milyen belső jellegzetességekkel bírnak.

Mikor te használod, akkor a kérdésedben kulcsszavakat keres. A kérdést, a kontextust, meg az addig megszületett válaszkezdeményt reprezentáló számsorból aztán megpróbálja előrejelezni, hogy a tanulás során megismert statisztika alapján mi a válaszának a legvalószínűbb folytatását reprezentáló számsor, majd az így elkészült válasz számsor számait felelteti meg aztán újra szavaknak, betűknek.

Nem hazudik, nem magabiztos, nem beszél mellé, nem szabadkozik, nem gondolkodik, nem okos stb. stb… Pont úgy nem, ahogy a jég nem *gonosz* és nem *akar* *elgáncsolni*. Ezek mind-mind olyan dolgok, amiket csak te látsz bele, te antropomorfizálod a szoftvert, te gondolsz mögé olyan dolgokat, ami valójában nincs ott. A ChatGPT csak betűsorozatokat generál a tanulása során betáplált szövegek mintázatai alapján. Ennyit csinál, nem többet.

> Pedig tesz. "I apologize for the error." és hasonlók

De ez nem szabadkozás, nem mentegetőzés. Ezek mind-mind egy sokkal magasabb intelligenciát, személyiséget, szándékot feltételeznek. Ez csak öt darab betűsor, amik a betanított mintákban gyakran követték egymást bizonyos kontextusokban, így a hasonló kontextusokban a válaszba is bekerül ez az öt betűsor ebben a sorrendben. Ha a betanított szövegekben a „kiszera méra bávatag” betűsorok lettek volna ott gyakran, akkor azok jelennének meg a válaszokban is, mert az adott esetben statisztikailag valószínű a válasznak ezzel a három értelmetlen szóval való folytatása. Csak mivel ez egy halandzsa, ezért nem dekódolod a te saját ismereteid alapján „mentegetőzésként”. Ahogy a „kiszera méra bávatag” nem jelent semmit a ChatGPT számára, úgy az „I apoligize for the error” sem. Nem mentegetőzés ez, hanem pusztán csak a tanult minták követése.

> körmondatokban fogalmaz

A betanított szövegek mintázata ilyen volt. Valószínű sok olyan szöveggel lett betanítva, ami ilyen szép, nagy, többszörösen összetett mondatokban volt megírva.

> tényként ír le valótlanságokat

Nem. Te kezeled tényként azt, amit olvasol. A hiba a te készülékedben van.

> Ezt tekinthetjük magabiztosságnak.

Tekinthetjük magabiztosságnak a fémtábla részéről azt, hogy „Fűre lépni tilos!”? Nem. A tábla nem magabiztos. Pusztán csak hordoz egy szöveget, és mivel a fémtáblának nincs tudata, nem képes magabiztosságot érezni és nem képes késztetést érezni a magabiztosságra. A szöveg írója volt magabiztos, nem a tábla. A ChatGPT meg csak más szövegírók írási jellegzetességét tükrözi vissza. Ha te ezt a ChatGPT saját tulajdonságának tulajdonítod, akkor a hiba megint csak a te készülékedben van.

> Pontosabban a tévedhetőség legkisebb szikráját sem mutatja

Az előbb meg pont azt írtad, hogy mentegetőzik. És igen, nem mutatja a tévedhetőség legkisebb szikráját sem, ha a betanított szövegekben nem voltak benne az ezt kifejező betűsorok.

> pontosabban a válaszok feltétel nélküli elfogadása a user részéről, ami veszélyes

Igen. De ez nem a ChatGPT hibája – az OpenAI szépen leírja, hogy mit tud és mit nem tud a ChatGPT –, hanem a felhasználók tudatlansága, tájékozatlansága az, ami veszélyes. Az viszont veszélyes a mesterséges intelligencia nélkül is. Bagatell példa: A sorompó ugye arra szolgál, hogy jelzi, ha jön a vonat. Ha az autóvezető a sorompó le nem eresztett állapotában vakon bízva abban a bizonyosságban ringatja magát, hogy ennek 100%-ig az a jelentése, hogy nem jön vonat – holott csak a sorompót működtető motor romlott el –, akkor ott nem a sorompó, mint eszköz az, ami teljesen általánosan tekinthető veszélyes eszköznek, hanem az autóvezető az, aki veszélyes. A sorompó ettől még egy alapvetően hasznos eszköz – jobb, mintha nem lenen –, de ehhez az kell, hogy értsük, jól értsük a működését, és pláne ne hangoztassunk olyan sületlenségeket, hogy a *gonosz* sorompó *szándékosan* akart *megölni*. Mert nem igaz, nem tett ilyet a sorompó, te voltál hülye, és most meg fals képet festesz a sorompókról, ami nagyon nem segít abban, hogy a sorompót annak lássuk és akként ítéljük meg, ami. Amit most csinálsz ezzel a kérdéssel, az szerintem sokkal károsabb, mint amit a ChatGPT ténylegesen csinál.

Nem jelenthető ki egyértelműen. Célközönségtől is függ, hogy melyik a jobb. Ha jó az előadásmód, akkor az alkalmas arra, hogy könyebben megértesse a tananyagot. De ha ezzel a rossz diasort kompenzálja az előadó, akkor az pont hogy kontraproduktív, mert a hallgatóság a diasorból fog tanulni, nem az elhangzott előadásból. A másik véglet az, amikor jó a diasor, de nehezen emészthető az anyag, az előadó viszont átugorja a magyarázást, hiszen unalmassá teszi az előadását. Ez is kontraproduktív, mert ugyan jó volt az előadás, de a hallgatóság hazamegy, nézi a diákat és nem érti a képleteket, mert az előadó nem részletezte ki szóban.

Ugyanakkor, ha eleve nem oktatás a cél, hanem laikusoknak szóló előadás, akkor muszáj, hogy jó legyen az előadásmód, különben a néző elunja a műsort.

"Nem tesz ilyet."

Basszus, olvass már el egy szöveget tőle! Dehogynem tesz ilyet, nagyon is! Attól, hogy nem saját szándékból, tudatosan teszi, hanem programozottan, attól még az elnézéskérés.

Az ember hajlamos arra, hogy megszemélyesítsen élő és élettelen dolgokat, vagy akár elvont fogalmakat is. A távirányítóm meghülyült – mondja az ember, pedig előtte sem volt a távirányítónak agya és nem volt okosabb. Az eső meg makacsul esik – mondja az ember, pedig az eső valójában nem makacs.

Ezzel nincs gond, amíg az ember tudja, hogy ez megszemélyesítés, amíg nagy vonalakban helyesen érti annak a működését, amire a megszemélyesítést alkalmazza, amíg tisztában van azzal, hogy valójában az adott dolog nem rendelkezik azokkal a pusztán emberre jellemző tulajdonságokkal, amivel a megszemélyesítés felruházza ezeket.

Az MI esetén viszont az emberek igen nagy részének nagy vonalakban sincs fogalma arról, hogy hogyan működik az MI. Olyan képességeket és jellemzőket tulajdonít az MI-nek, amivel az ténylegesen nem rendelkezik. Nem megszemélyesítésként lát bele az MI-be ilyen tulajdonságokat, hanem konkrét módon. Ilyen esetben szerintem ér tudatosítani, hogy valójában az MI nem rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amivel valaki leírja azt, ami a saját percepciója az MI-vel folytatott interakcióban.

Pont ezért, mert igen nagy félreértések vannak az MI-vel kapcsolatban, fontos azt megértetni, hogy konkrétan mit csinál a ChatGPT. Fontos „belekötni” a megfogalmazásba, hogy érzékeltessük, hogy a ChatGPT *valójában* nem modoros, nem kamuzik. Ezen fogalmak mögé mi egy valódi értelmet látunk. Nem az MI modoros, és nem az MI kamuzik, hanem csak mi érezzük bele abba a betűsorozatba, amit legenerál ezt a jelleget. Sőt tulajdonképpen még csak nem is válaszol, hanem egy adott bemenetre hatására egy adott betűsor, mint kimenetet generál.

Vegyünk egy nagyon faék egyszerűségű – MI-nek aligha nevezhető – chatbotot, és értelmezzük a következő „beszélgetést”:

Bot: - Mi a foglalkozásod?

Ember: - Tánctanár vagyok.

Bot: - Hű, ez izgalmasan hangzik. De miből áll pontosan a munkád?

Ember: - Megtanulom egy tánc lépéseit, aztán a tanítványaimnak megtanítom, amiből általában valami koreográfiát készítünk.

Bot: - Aha! Néha úgy érzem, kipróbálnék ilyesmit, csak félek nem lennék elég jó benne.

Mi a beszélgetésben részt vevő ember percepciója, élménye? Az, hogy ez az MI nagyon érdeklődő, figyelmes, udvarias, kedves stb… Akkor nézzünk meg egy másik beszélgetést:

Bot: - Mi a foglalkozásod?

Ember: - Munkanélküli vagyok, egy baleset miatt lerokkantosítottak, így igen nehéz munkát találnom.

Bot: - Hű, ez izgalmasan hangzik. De miből áll pontosan a munkád?

Ember: - Most mondom, hogy rokkant vagyok és munkanélküli. Te most gúnyolódsz velem?

Bot: - Aha! Néha úgy érzem, kipróbálnék ilyesmit, csak félek nem lennék elég jó benne.

Ennek az embernek meg az lesz az élménye, hogy ez az MI egy érzéketlen, faragatlan valaki.

Közben meg chatbot kódja ennyiből áll:

print szoveg[1]

input

print szoveg[2]

input

print szoveg[3]

Ez egy faék egyszerűségű program. Nem udvarias, nem kedves, nem figyelmes, nem érdeklődő, de nem is érzéketlen és nem is faragatlan. Nincsenek ilyen tulajdonságai. Az általa kiírt szövegek számára nem jelentenek semmit, értelmet mi adunk azon kontextus alapján, amit mi írunk. Így ezeket az emberi tulajdonságokat csak mi látjuk mögé, valójában nincsenek ott. A ChatGPT ennél nyilván jóval komplexebb, az input valóban hatással van az outputra, de ami az emberi tulajdonságokat illeti semmivel nem több ennél a chatbotszerű valaminél.