Ha visszamenek az időben a honfoglalás idelyebe tudnék beszélgetni a magyar betelepulokkel megértenenk egymás nyelvet ?

"Neha járok felvidekre mert vannak távoli rokonok.mar ott is van tájszolas pedig csak kb 30 km hatartol régies nyelvezet úgy ejtik a szavakat mint 1920 ban ."

Ennek ellenére elég gyorsan rááll a füled, hamar felismered a nyelvi, hangképzési sajátosságokat, hisz a te saját nyelved, csak egy számodra furcsa változata. Valószínűleg a honfoglaló magyarokkal is így lenne.

Messze a szókinccsel lenne a legtöbb gond, de arra meg vissza lehet kérdezni, elmondani másképp.

Szerintem legelső találkozásnál gondban lennél, főleg, amikor egymással beszélnének a mindennapi, hadarós stílusban. Azt valószínűleg nem értenéd.

Ennek ellenére először az alap mondatokra ráállna a füled, hetek-hónapok múlva pedig lehet, hogy a köznapi hadarós beszédükből is sokat megértenél már.

Az túlzás, hogy olyan lenne, mint egy teljesen idegen nyelv, de az sem igaz, hogy simán megértenél mindent. A kettő között van valahol az igazság.

Az 1000 évvel ezelőtti magyar nyelvállapotnak más volt a hangkészlete, másképpen ejtették a szavakat, tehát már önmagában ez is gond lenne, mert vannak olyan szavak, amiket ma is használunk, de lehet, hogy ezeket azért nem értenéd, mert másképpen ejtették.

Ezenkívül egy csomó nyelvtani jelenséget nem értenél, mert a most használt nyelvanunkra hatással voltak az elmúlt 1000 évben a környező indoeurópai nyelvek. Az 1000 évvel ezelőtti nyelvállapotban más igeidők voltak, illetve nem voltak a nyelvben toldalékok, az akkori magyar nem agglutináló nyelv volt, hanem inkább izoláló jegyeket mutatott. Erre példa a "hodu utu rea". Ez két szó (a hodu utu számítson most egy összetett szónak), ma viszont egy toldalékolt szóval mondjuk ki ugyanezt: hadiútra. A "rea" egy névutó volt, illetve a ma használt határozó ragok is szintén külön névutók, azaz külön szavak voltak. Tehát nem azt mondták, hogy a "lóra", hanem azt, hogy "lovu rea". Később ezek a névutók elcsökevényesedtek és toldalékként az előttük lévő szavakhoz ragadtak. De ez csak egy példa, rengeteg ilyen van, de ezeket hamar megtanulnád, hetek, hónapok alatt ráállna a füled, mert a megértést nem akadályozzák. Ilyen példa még, amit a ló kapcsán mondtam, hogy minden főnév magánhangzóra végződött, tehát a ló helyett valami olyasmit mondtak, hogy lovu. Nem nagyon voltak magas és nyílt hangok, de ez inkább a hangzásra vonatkozik, amit az előző bekezdésben írtam.

A harmadik, amit már írtak előttem, hogy rengeteg szónak más volt a jelentéstartománya, illetve egy csomó mindent olyan szavakkal fejeztek ki, amik mára már vagy kikoptak (és jöttek helyettük más jövevényszók), vagy nem koptak ki, de nem is ugyanazt jelentik, mint ma. Ha belegondolunk, hány ezer, sőt, tízezer szó jött át a magyar nyelvbe a honfoglalás után, német, olasz, latin, szláv stb. eredettel, akkor elképzelhetjük, hogy mennyire más lehetett az akkori magyar nyelv, ahol még nem ismerték ezeket a szavakat, de ugyanazokra valami mást mondtak. Ez viszont komolyan hátráltatja a megértést, ezeket meg kellene tanulnod, mint egy idegen nyelv szavait. Ez olyan, hogy ha elmész Csángóföldre, akkor a mindennapi életükhöz tartozó beszédet nem érted, mert a használati dolgokra, egyes tárgyakra teljesen más szavakat használnak, mint a magyar köznyelv. Azt értenéd, hogy magyarul mondanak valamit, mert a magyar nyelvtani rendszert felismered, de a szavak jelentését nem. Ez okozná a legnagyobb értésbeli problémát szerintem.

Valaki írta, hogy miről lehetne az akkori magyarokkal beszélni? Attól, hogy 1000 évvel ezelőtt éltek, még a magyar nyelv nem volt több vagy kevesebb, az ő nyelvük az ő világukhoz volt igazodva. Tehát a lovaglásról, nomád életmódról, vadászatról, jurták felépítéséről, tűzrakásról, harcról, állatok tereléséről szólt, és ezek önmagukban olyan tág és gazdag témák, amiknek megvoltak a maguk kifejezései, szavai, csak mivel a mi életmódunk már nem ilyen, ezért nem értenénk ezeket. Mint ahogy te is elkezdhetsz neki beszélni arról, hogy beregeltél egy honlapra, kattintgatsz az egérrel vagy vezetés közben bevágott eléd egy BMV és te satufékeztél, ezekből nem értene semmit. De ez fordítva is így van, ha ő a saját világáról beszélne, abból meg te nem értenél semmit.

"Ez két szó (a hodu utu számítson most egy összetett szónak), ma viszont egy toldalékolt szóval mondjuk ki ugyanezt: hadiútra. "

akkor egy-két kevésbé művelt ismerősöm biztos ősmagyar nyelvhasználó

mert ők tényleg képesek lennének kiírni facebookra, hogy "na fel mentem a hadi út ra"

"meg ez a j ly hasznalat katasztrófa ilyen a vilagon nincs ."

Az angoloknál pl. van i meg y betű, és náluk is szokásjog alapján működik a használata. Ráadásul nekünk csak írásban probléma ez a két betű, mert legalább ugyanúgy ejtjük a kétféle írott alakot. Angolban még ennél bonyolultabb a helyzet.

"Azért az angolnal jóval bonyolultabb a miénk. "

Ha ezt a két hangot vesszük alapul, akkor nem, a miénk egyszerűbb. Persze, az angolban sok más dolog van, ami egyszerűbb a magyarnál, ez igaz. De ebben a speciális helyzetben az angol i és y használata bonyolultabb, mint a magyarban a j és ly közti különbség. (Ezt csak azért forszírozom, mert a kérdező külön kiemelte e két betűt, és írta rá, hogy ilyen a világon nincs.)

Más részről, ezt, hogy "ilyen a világon nincs", kijelenteni csak akkor tudna valaki jogos alappal, ha minden más nyelvet ismerne, és ebből tudná, hogy egyetlen más nyelvben sincs ilyen. Ilyet viszont szerintem ma senki sem jelenthet ki a világon, hogy minden egyes (legalább élő) nyelvnek a legapróbb nyelvtani részleteivel is tisztában van.