Ki a legnagyobb felelős a Római Birodalom bukásáért?

,,Romulus Augustust is egy Odoacer nevű germán zsoldos ölte meg."

Igazából egyáltalán nem ölte meg, csak lemondatta a trónjáról. Romulus Augustus még pár évtizedig vígan élt egy dél-itáliai kolostorban. És soha nem is volt hivatalosan elismert császár, miután Konstantinápolyban nem ismerték el.

Ez több évszázadra visszanyúló komplex folyamat volt, messzire vezetne az elemzése, gazdasági, társadalmi, katonai-politikai folyamatokról van szó, és lehet beszélni a külső hatásokról és belső folyamatokról is, ezek mindegyike egyenként hosszú-hosszú magyarázást igényelne, inkább bele sem kezdek.

Valaki ezt írta:

"A hanyatlás kezdete talán Diocletianusig vezethető vissza, aki a tetrachiával meggyengítette a központosított hatalmat"

Már bocsi, de ez elég nagy hülyeség volt, amit írtál, Diocletianus éppen hogy reformokat hajtott végre, már birodalom közigazgatását illeti (és nem csak a társuralkodók intézményére gondolok itt), ezzel éppen a birodalom stabilitását segítette elő, pont fordítva, mint ahogy képzeled.

A társuralkodói rendszerre azért volt szükség, mert annyira sok probléma volt a birodalomban, hogy egy uralkodó nem tudott mindenre figyelni, és korábban ÉPPEN EZ gyengítette a központi hatalmat, mert ha volt egy uralkodó, és keleten pl. támadtak a perzsák, akkor az uralkodó keletre ment, de addig pl. nyugaton fellázadt néhány tartomány vagy légió és ellencsászárt választottak, és ott már dúlt is a polgárháború. Pont ez történt a III. században, amikor egyrészt keleten támadtak a perzsák, nyugaton támadtak a germánok, és erre Briannia és Gallia provincia fellázadt, saját császárt választottak, de ugyanakkor keleten Palmyra és Egyiptom provinciák is önállósították magukat, gyakorlatilag egy időre szétesett a birodalom. Olyan hatalmas válság jött létre, hogy Aurelianus alig bírt úrrá lenni rajta, és hosszú harcok alatt tudta csak helyreállítani a birodalom egységét. Éppen az ilyen helyzeteket elkerülendő igyekeztek a császárok társcsászárokat kinevezni, hogy ha több baj is volt egyszerre, akkor a központi hatalom mindenütt ott tudjon lenni, és ezt a korábban egyébként már létező gyakorlatot rendszeresítette Diocletianus. Tehát a logikáddal éppen ellenkezőleg, ez a központi hatalmat éppen hogy erősítette és nem gyengítette.

11/

Igen jó a javítás. Az apját ölte meg és őt eltávolította. Aha okés.

Az a része meg másodlagos, hogy Konstantinápolyban nem ismerték el, ettől még átvették a hatalmat véglegesen - elismerés ide vagy oda.

Bár az itt elhangzott elemzések elég jónak látszanak (különösen a #8 ill. #13) de ezek is mint következmények a felszínt, és nem a mély okokat taglalják.

Megdöbbentő, hogy ez a hosszú folyamat ugyanarra vezethető vissza, mint amit napjainkban tapasztalhatunk, és ma is csak félremagyarázások szintjéig jutnak el, amikor a magasra fejlődött nyugati civilizációnk zuhanórepülését próbálják egyesek elemezni. Pedig az ok - napjaink tudásanyaga alapján - már megvan, de senki sem meri kinyilatkozni, hiszen az egész egy világbotrány. (De #17-es válasz már - röviden - maga a tökély)

Van részletes magyarázat, de az alábbiak csak a jelenség vázlatának egy töredékét tartalmazza (amely teljességében nagyon hosszú lenne), így tehát eléggé zavarosnak, érthetetlennek (sőt helyenként akár botrányosan hazugnak) tűnhet. És az itt leírtakban senki se számítson pl. történelemtudományra, mert az csupán a konkrét eseményeken keresztül próbál értelmet találni.

A legjobb megközelítést J. D. Unwin adja "Sex and Culture" [1934](elfeledett, majd újra felfedezett) tanulmányában, a kutatási eredményei által. De ez napjainkra kiegészítendő további ismeretekkel, az emberi faj biológiai természetének feltárásával.

Unwin azt vizsgálta majd 100 évvel ezelőtt, hogy minek köszönhető az egyes civilizációk felemelkedése, majd idővel a szinte törvényszerű bukása, és azt összekapcsolta, az adott nép szexuális szokásainak elemzésével. Mintegy 80 civilizálatlan társadalmat elemzett, és 15 olyat, amely felvirágzott, majd le is hanyatlott. A végső eredményen maga is meglepődött, ugyanis következetesen csak attól, és semmi mástól sem virágzott fel mindegyik, hogy bevezették - racionális észérvekkel - a szigorú monogámiát s anélkül, hogy tervbe lett volna véve mindez, kb. 2-3 generáció után nagy fellendülés következett be. S bár a monogámia ellen hamarosan mozgalmak is indultak (hiszen azt elnyomásként élték meg), sokáig tartott, amíg sikerre vitték a lazítást (közben gyakran feminizmus, sőt néhol demokrácia is felbukkant). Ám ismét eltelt 2-3 generáció, és csak ettől a lazítástól, és semmi mástól nem, a civilizáció összeomlott. Unwin kétségbeesve tapasztalta ezt mind a 15 esetben, és le is írta, hogy ez az egész mindig ugyanúgy zajlik le. Saját nézeteit is kénytelen volt felülbírálni. A Római birodalom bukásának hosszabb folyamata is magyarázatot nyert azzal, hogy a bukott uralkodó házat időről időre (könnyedén) átvették egyes elnyomott népcsoportok, ahol még megmaradt a monogámia, ám a lazítás őket is megfertőzte.

Mai szemmel ennél többet látunk. Felismerésre került az emberi faj erős hajlama a függőségekre, illetve arra a biokémiai, és hormonális mechanizmusokra, amely alapján egy jólétben élő társadalom (vagy csoport, pl. királyi udvar) mentális torzulást szenved el a gyakori élvezetek használata (pl. fényűzés) által, s elégedetlenné, ellenségeskedővé, gyanakvóvá válik tőle, illetve kialakul a dopamin-rezisztencia, amely által ellustul, s cselekvőképessége legyengül, s ez a folyamat ugyanaz, mint amelyet drogosoknál is tapasztalhatunk, csak náluk kémiai behatás által. S valóban, ez a jólét miatt alakul így.

A korlátok közötti szexualitás - ahogyan ezt S. Freud is felismerte (Unwin őt akarta cáfolni) - rengeteg energiát szabadít fel a civilizáció fellendüléséhez, amely ha megszűnik, nem csak az energia vész el, hanem a kialakult függőségek, - s benne a legerősebb, a szexuális függőség - Önzővé, zsarnokká degradálja az embert, akinek nem érdeke, hogy részt vegyen annak a jólétnek a fenntartásában, amelyben élni szeretne. Inkább csak élvezni szeretné, és egyre jobban, egyre többet, és egyre nagyobb élvezetet adót, akár a drogosok, akik egyre keményebb szerhez nyúlnak.

A felelős tehát az evolúció, amely ilyenné alakította az állatvilágot, köztük az embert is.

A szexforradalom már több mint 50 éve megvolt, s 2 generáció bőven eltelt, s a nagyokosok (a "nemlétező" gépezet emberi anyaga), tudják is a megoldást, amely eddig mindig helyrerakta a dolgokat. Csakhogy rendkívül nagy a kockázat az emberiség kipusztítására, bár az gyógy-eszközt a szomszédban már tesztelgetik. A kérdés csak az, hogy a civilizációnk elpusztul-e magától, vagy valószínűleg mi pusztítjuk el?

Valóban megbukott? Csak azért kérdezem, mert egy Birodalom nem pusztán egy adott földrajzi területet jelent. Ha már Birodalom volt egy földrajzi terület egykoron, akkor bizony az a szellemiséget is formálta, méghozzá globálisan. Azaz ebben a formában tovább él...

1. Oszd meg és uralkodj (mai napig is) ez az uralkodó irányelv.

2. Jog, alapja a Római Birodalom elve