Mitől működik a világ?

8 "A lakosság másik fele meg nem is létezik, ugyebár."

Nekik is az a fontos

Úgy, hogy az évszázadok alatt lassan, apránként kifejlődött egy szabályrendszer, amit ha követnek az emberek, akkor működik a világ. Akkor folyik a víz a csapból, meg eltűnik a szemét a ház elől, meg lehet benzint kapni a benzinkutakon meg kenyeret a boltban. Ebbe a szabályrendszerbe beletartozik az is, hogy időre beérni a munkahelyre, ott azt csinálni amit megkövetelnek, a gyereket nevelni, taníttatni az iskolában, hogy később több lehetősége legyen, jobban fizető állásai lehessenek, a törvényeket betartani, nem kijátszani, meg ilyesmik.

Ebben a rendszerben a dolgozó, termelő emberek olyasmik, mint egy-egy kis fogaskerekecske vagy rugó az óraműben. Az órának is megvan a maga rendje, ki mikor mit csinál a működtetői közül. Csak ott nagyon ki van élezve a rendszer, ha egyvalaki is kiesik, vagy csak "lebetegszik", az egész óramű működése kritikussá válik, többnyire leáll. A társadalom ennél azért sokkal redundánsabb, sokkal plasztikusabb, de azért annak is megvannak a maga határai. De ha minden alkatrész teszi a dolgát rendben, akkor az egész óra is rendben működik.

Az órának pedig van egy nagy fő rugója, azt kell minden nap felhúzni (vagy ma már leginkább egy elem végzi ezt a feladatot). Ez pedig a fentebb említett punci, értendő ez alatt két nagyon erős ösztön, amely munkálkodik az emberekben: a létfenntartási, és a fajfenntartási ösztön. Első az önmaga érvényesülésére való törekvést, utóbbi az utódnemzést, a saját ismeretek és anyagi javak továbbörökítését jelenti. Voltak is filozófusok, szociológusok, akik erre a kettőre vezették vissza az emberi (és az egész általános) lét két legfőbb mozgatórugójaként.