Miért voltak a szerbek katonai létszámfölényben a Monarchiával szemben 1914-ben?

„Szerbia hadseregének első vonalát 6 gyalog- és 1 lovashadosztály, második vonalát 5 gyaloghadosztály, harmadik vonalát 15 gyalogezred, 12 lovasszázad és 30 régi típusú tüzérüteg alkotta. [...] Az első vonalbeli hadosztályok (14 000 fő) mindegyike 4 gyalogezreddel, 3 lovasszázaddal és 9 tüzérüteggel (54 löveg), a második vonalbeliek egyenként 3 gyalogezreddel, 4 lovasszázaddal és 6 üteggel bírtak. A szerb hadsereget összesen 264 000 főnyi gyalogos, 11 000 lovas és 828 löveg képezte”

Balla : Az Osztrák-Magyar Monarchia hadereje, pp. 40–41.

„Montenegró a balkánháború elején 56 zászlóaljat állított ki 32.000 puskával. A háború folyamán 1 dandár alakult ujonnan körülbelül 4000 puskával. Ez összesen 36.000 puskát tesz ki.

Ennél sokkal többet Montenegró az 1914. évi háború kitörésekor sem állíthatott sorompóba, úgy hogy nem igen tévedünk, ha annak haderejét 40.000 főre becsüljük, amely 4 gyaloghadosztályba (11 dandárba) volt beosztva.”

Bánlaky : Az 1914. évi..., p 11.

Ezek valamennyivel kevesebb, de a tieddel nagyjából megegyező létszámról számolnak be a szerb és montenegrói csapatok tekintetében.

"A Monarchia szárazföldi hadereje a mozgósításkor a következő volt: 48 gyalog- és 11 lovashadosztály kötelékében 1 millió 300 ezer gyalogos, 69 ezer lovas, 2700 ágyú, 1500 géppuska – összesen 1 millió 400 ezer harcos vonult a harctérre... "

"A szárazföldi haderőt egészítette ki a 13 repülőszázad, valamint a haditengerészet. A háború kitörésekor a hadműveleti hajóhad 2 hajócsapatból és 1 cirkálóflottillából állt, emellett a haditengerészet részét képezte egy nehéz hajóosztály, több torpedóosztály és a dunai hajóraj. "

(Forrás: Az Osztrák–Magyar Monarchia hadereje I., dr. Szijj Jolán)

Itt viszont már jelentősen eltérnek a te forrásodtól az adatok. Valószínűleg a 462,000 Osztrák-Magyar katona a békebeli létszámra vonatkozik, a 420,597 Szerb és 50 000 Montenegrói szerb viszont már a háborús készültségre.

Magukkal a szerbekkel szemben fölényben volt az OMM, azonban nem sikerült kellő gyorsasággal érvényesíteni a túlerőt és így jelentős számban át kellett csoportosítani az orosz frontra a létszámot, így végül mindkét helyen hátrányba kerültünk.

A számadatok figyelembevételénél így a dátumok nagy jelentőséggel bírnak.

Kedves kérdező!

Meglehetősen fura benyomást keltesz.

Felteszel egy ilyen történelemhez értő számára teljesen dilettáns kérdést, majd a # 3 kommentedben már nagy történetírás-szakértőként osztod az észt.

Egyébként pusztán azért voltak a szerb-montenegrói erők 1914-ben a balkáni fronton létszámfölényben, mert az osztrák-magyar főerőket értelemszerűen a Monarchia ellen felvonultatott óriási orosz haderő ellen vetették be. Egyébként a Monarchia 1914-ben közel 3 000 000 katonát mozgósított, tehát hadseregének összlétszáma többszöröse volt a szerb-montenegrói erőkének.

Kedves kérdező!

IDÉZNÉLEK:

"Én nem venném komolyan kelet-európai történészek véleményét."

"Ez nem nyugat imádat, de nyugaton (főként a globális angolszász) magasabb szinten állnak a történelemtudomány terén, mivel arányaiban sokkal több történész van, az aprólékos szakosodás sokkal előrébb tart, tehát egy nagyon szűk szakterületnek szakértői, de abban csont profik."

"Ezért legközelebb angolszász globális történészekkel hozakodj elő, világranglistán szereplő jónevű egyetemek oktatóival, akik kortársak,tehát művük nem elavult."

Ennyi ostobaságot és féligazságot már régen olvastam egyszerre. :)

Érdekes módon a nagy angolszász egyetemek kiadói (Cambridge University Press, Oxford University Press, Harvard University Press, stb.) sorozatban adják ki a szerinted "noname" közép-európai történészek összefoglaló műveit, monográfiáit, tanulmányait.

Ha például a világ legnagyobb egyetemi könyvkiadójának, az Oxford University Press-nek, amely mellesleg a világ egyik legtekintélyesebb egyetemén működik, megfelel a közép-európai történészek tudományos teljesítménye, akkor finoman szólva komoly kétségek merülnek fel a kritikád megalapozottságát illetően.

Nem ártana, ha tisztában lennél azzal a ténnyel, hogy például egy olyan kicsi, ráadásul nyelvileg elszigetelt ország, mint Magyarország történelméhez bizony a legmagasabb szinten a magyar történészek értenek.

Azzal sem ártana tisztában lenned, hogy az angolszász történészek közül marginális számban foglalkoznak csak magyar történelemmel. A magyar történelemmel foglalkozó történészek közül a világban vagy a 99 % magyar.

Mert meglepő módon a magyarok története nem ám az angolszászokat, hanem a magyarokat érdekli a legjobban.

Például a középkori magyar történelem tárgyában az angolszász egyetemeken is a közelmúlt legnevesebb e tematikával foglalkozó magyar történészeit tartják a legnagyobb szaktekintélyeknek: Engel Pált (1938-2001), Kristó Gyulát (1939-2004), Mályusz Elemért (1898-1989), stb. Azért, mert a tudományos teljesítményük megkérdőjelezhetetlen.

Kedves kérdező!

Berend T. Iván (1930-) a Magyar Tudományos akadémia elnöke (1985-1990), a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja (1988-1989), a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora (1973-1979).

A Te értékelésed alapján kukázni való, elavult, "noname" kelet-európai történész.

Csakhogy Berend T. Iván 1990-ben, a kommunizmus bukása után, zsenge 60 évesen kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol a University of California at Los Angeles (UCLA) neves professzora lett.

Egy magyarországi, egykori vezető kommunista történész, 60 évesen még nagy szakmai karriert tudott befutni egy nevesebb amerikai egyetemen.

Mert Berend T. Ivánnak volt megfelelő szaktudása hozzá, amit magyar történészként Magyarországon szerzett.