A XX.sz-ban magyar mezőgazdaság nem tudott exportálni, ami többnyire alacsony minőségű terményeknek volt köszönhető. Ez nem egy sikertörténet a számok tükrében. Ki tehet erről?

Honnan veszed ezt a baromságot, hogy nem tudott exportálni?!

Fél Európát láttuk el élelmiszerrel. A szürkemarháinkat gulyaszámra hajtották ki eladni.

A Globus konzervjeink világhírűek voltak. Később a téliszalámink, a Gyulai és a Csabai kolbászunk “valutaként” volt használatos.

A libamájunk, májkonzervjeink szintén.

A makói hagyma, a pirospaprikánk szintén.

A Duna Cipőgyár bőráruinak csodájára jártak.

A barack, szilva, unicum kuriozumnak számított külföldön.

A porcelán manufaktúráink világhírűek voltak.

Szintén a Csepel Művek kerékpárjai, motorjai.

A kommunista időben az impex vállalatok bonyolították az exportjaink legnagyobb részét.

És akkor csak “morzsákat” emlegettem fel.

Elképesztő tudatlanság.

Amerikára azt lehet mondani, hogy ott hatalmas gépesített farmok vannak, ideális esetben megfelelő időben megfelelő mennyiségű növényvédőszert és műtrágyát juttatnak ki.

Ezzel szemben nálunk nem jellemzők az összefüggő nagy területeken történő jól gépesített termelés.

Azért itt egy egész évszázadról beszélünk, amelynek különböző időkben teljesen más korszakai nyomták rá a bélyegüket a mezőgazdaság állapotára.

A XX. század elején biztató volt a helyzet, az iparosodás nálunk is megindult, bár természetesen csak olyan mértékben, ahogy a kialakuló gépipar azt lehetővé tette. A 19. század végétől kezdve megalakultak a gazdakörök és az OMM keretei Magyarország egy jelentős részének (ami akkor lényegesen nagyobb volt) konjunktúrát biztosított a fejlődésre.

Gőzzel hajtott cséplőgépek segítették sok helyen az aratást és a kialakult vasúthálózat a kereskedelmet, mindenhol nőtt a gépesítés, ám a világháború után minden összeomlott. A fiatal munkaerő jelentős része halálát lelte, a vasúthálózat nagy részét elvesztettük és a szövetkezeti gazdasági formák, amelyek korábban spontán szerveződtek, a Tanácsköztársaság bolsevik kísérlete után népszerűtlenné váltak, pedig korábban már a kezdeti prosperálás jeleit mutatták.

A gazdasági válság térségünkben duplán hatott, amint azt a költő is megírta: - kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk. -

Ez aztán főleg a mezőgazdaságot vetette vissza, mert a városiasodás, meg az iparosodás ha lassan is, de folytatódott.

Ne felejtsük el, hogy ez olyan időszak volt, amikor például a rendkívül termékeny területeken is katasztrofális változások történhettek, például az ukránok tömegei haltak éhen, holott mindig jó gabonatermő vidék volt, de az erőszakos kolhozosítással gallyra tették a szovjetek.

Aztán mire a válság elmúltával kezdett megindulni hazánkban a konszolidáció, azt keresztbe törte az újabb világháború, amelyet követett a pénzügyi válság, majd a termelőszövetkezetek erőszakos kialakítása tette lehetetlenné a termelést.

Ezzel párhuzamosan az ipar nagy mértékű kialakítását erőltették, egész szocialista városok nőttek ki a semmiből, amit a nagy bolsevik vezérekről neveztek el, Sztálin, meg Leninváros és némileg jobb fizetésért odacsalták a vidéki férfilakosságot, így a földeken sokáig csak öregek, gyerekek, meg asszonyok dolgozgattak, olyan tempóban, amelyet ők bírtak. A férfiakat elnyelték az ipari városok munkásszállói.

A sztálini korszak lezárása nekünk újabb krachhal történt, az '56-os forradalom teljesen összekuszált mindent, majd a hatvanas évek kísérletei buktak el, mert a szovjet elvtársak leállították a tervezett Új Gazdasági Mechanizmust.

A hetvenes - nyolcvanas évek alatt kezdett kialakulni némi fejlődés, de magát a mezőgazdaságot sosem támogatták kellően, nem is volt igazán rentábilis, de teljesen mindegy volt, ha egy gazdasági szereplő nyereséget ért el, az állam azt elvette, ha veszteséges volt, akkor a pénzhiányt kiegészítette. Csupán ahol kiválóan működő melléküzemágat sikerült létrehozni, amely többnyire a feldolgozóipar fejlesztésére épült, ott érhettek el jobb teljesítmény, de a komoly bevételek elsikkadtak kézen, közön, így nem követte ezeket sem nagyarányú fellendülés, így legfeljebb elvegetáltak, vagy a kezdeti jobb eredmények fokozatosan lepusztulásnak indultak.

A rendszerváltás igazi katasztrófája volt a magyar vidéknek.

Hallottam azt a mondást, hogy: - a TSZ-ekkel kétszer csináltak bűnt, amikor megalapították, majd amikor megszüntették őket -, mert sikerült olyan helyzetet kialakítani a végére, hogy minden rájuk épült, így a tőkehiány következtében az egész mezőgazdaságunk azóta is halódik.

Igen, hát van az igazság, van a nosztalgia, vannak egyesek teljesen deformált emlékei...

Semmi gépipari berendezéssel nem volt sikerünk, mert ócska anyagból ócska módon voltak összerakva (motorkerékpár és autóbusz exportkísérletekről eleget olvasni a neten, hogy hamar visszamondták).

Milyen szürkemarha gulyaszám? :D A tsz-ekben modern fajták álltak hosszú sorokban az istállókban, a tejtermelésre mentek.

A magyar konzerv? Hát katonaként alig ettük meg, olyan pocsékak voltak.

Elképesztő tudatlanság.

Ahogy írja itt valaki (indirekte), a SZU felszívta a termést, abból élt az alma, meg a bor... Le is döglött minden a SZU-val együtt, mert nyugatra ezek nem kellettek.

Kedves kérdező!

Azért ez így nem igaz, amit állítottál. Ugyanis Magyarország mezőgazdasága az 1970-es, 1980-as években sokkal többet termelt, hús előállításában világviszonylatban is előkelő helyen állt, voltak évek, amikor egy főre vetített csirkehús termelésben világelsőnek számított.

Továbbá:

1.) Magyarország igen jelentős mezőgazdasági exportot bonyolított már a II. világháború előtt is.

2.) 1990 előtt a nálunk megtermő, előállítható mezőgazdasági terményekből és termékekből alapvetően önellátó volt az ország. Még jelenleg csak gabonából és talán csirkehúsból vagyunk önellátóak.

3.) Magyarország mezőgazdaságának fejlettsége az 1970-es, 1980-as években a szegényebb kapitalista európai országok (Spanyolország, Portugália, Írország, Görögország) szintjén állt.

4.) A nyugat-európai magyar mezőgazdasági exportlehetőségeket 1990 előtt az Európai Gazdasági Közösség, a Közös Piac védővámjai erősen korlátozták.

NÉZZÜK MEG A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG FŐBB TERMELÉSI ADATAIT 1984-BEN ÉS 2019-BEN:

Gabona:

1984: 15 731 000 tonna

2019: 15 698 000 tonna

Zöldség:

1984: 1 846 000 tonna

2019: 1 493 000 tonna

Gyümölcs:

1984: 1 655 000 tonna

2019: 733 000 tonna

Szarvasmarha:

1984: 1 901 000 db

2019: 909 000 db

Sertés:

1984: 9 237 000 db

2019: 2 634 000 db

Juh:

1984: 2 832 000 db

2019: 1 060 000 db

Vágóállat:

1984: 2 418 000 tonna

2019: 1 632 000 tonna

Vágósertés:

1984: 1 460 000 tonna

2019: 589 000 tonna

Tehéntej:

1984: 2,71 milliárd liter

2019: 1,91 milliárd liter

Tyúktojás:

1984: 4,32 milliárd darab

2019: 2,57 milliárd darab

Forrás:

[link]

[link]

Magyarország gabonatermelésének volumene nagyjából egyforma maradt 1984 és 2019 között. Még zöldségtermesztés jelentősen, a gyümölcstermesztés katasztrofális mértékben esett vissza. Az állattenyésztés és a hústermelés

szintén óriási mértékben csökkent 1984 és 2019 között.

Ezek az adatok döntően cáfolnak téged, ugyanis az 1980-as évek mezőgazdasági töblettermelése nagyrészt exportra ment.