Németországnak lett volna esélye az 1. Vh-ban 1917 után?

"viszont azzal a különbséggel hogy az usa nem száll be az antant oldalán"

Már a kérdés kiírása is rossz volt. Az USA gazdaságilag pénzügyileg már 1914 végétől beszállt a háborúba, ha hadüzenetet és katonát nem is küldött MÉG.

# 10

Nem volt pénze?

1914-ben a Brit Birodalom nemzeti jövedelme durván a duplája volt Németországénak.

# 13

Szokás szerint nettó hazugság, amit írsz.

A britekről nem csak "elhitték", hogy sok aranyuk van, hanem ténylegesen is a britek rendelkeztek messze a legnagyobb aranytartalékkal az akkori világon. Hiszen a brit kincstár (H.M. Treasury) verte és hozta forgalomba az I. világháború előtti évtizedekben a világ forgalomba kerülő aranypénzeinek 50-65 %-át.

Bizonyítéknak elég a britek aranypénzverése 1904 és 1913 között, amely 6,58-szorosa volt Németország aranypénzverésének.

Nagy-Britannia 1904 és 1913 között a forgalomban lévő brit papírpénzmennyiség többszörösét verte és bocsátotta ki aranyérmékben (1/2 és 1 sovereign, azaz aranyfont), még Németországban 1904 és 1913 között a kibocsátott papírpénzmennyiség jóval nagyobb volt a forgalomba hozott aranyérméknél (10 és 20 márkás aranyérmék).

ARANYPÉNZVERÉS – NÉMETORSZÁG, 1904-1913:

10 márkás: 10 553 000 db

20 márkás: 41 658 000 db

ÖSSZESEN: 938 690 000 márka, azaz 45 946 647 brit font

ARANYPÉNZVERÉS – BRIT: 1904-1913:

½ sovereign: 47 869 158

1 sovereign: 278 459 496 db

ÖSSZESEN: 302 394 075 font (6 177 910 952 német márka)

1 brit font = 20,43 német márka

BRIT ARANYÉRMÉK:

½ sovereign

Súly: 3.994 g

Átmérő: 19,3 mm

Finomság: 0,917 (91,7 % aranytartalom)

1 sovereign

Súly: 7.988 g

Átmérő: 22 mm

Finomság: 0,917 (91,7 % aranytartalom)

NÉMET ARANYÉRMÉK:

10 márka

Súly: 3,98 g

Átmérő: 19,5 mm

Finomság: 0,900 (90 % aranytartalom)

20 márka

Súly: 7,96 g

Átmérő: 22,5 mm

Finomság: 0,900 (90 % aranytartalom)

Kürasszír nem érti, névleges értékeket (hivatalos ígéreteket) írta csak le, de fizikailag nem létezett a Font mögött fedezet, tehát blamázs volt az angol font. Összekeverte a névleges értéket (blöff ígéret) a valósággal.

LÁTOD?

[link]

Az Egyesült Királyságnak csak 250 Milliós aranykészlete volt a háború előtt, a franciáknak 840 M az oroszoknak 750M. A Font mögött tehát nem állt kellő valós fedezet a szigorú aranystandard korában.

# 15

Szokás szerint tévedsz.

A nagyhatalmak jegybanki aranytartaléka és forgalomban lévő papírpénzmennyisége amerikai dollárban, 1913-ban:

NAGY-BRITANNIA:

Aranytartalék: 170 000 000 dollár

Papírpénzállomány: 144 000 000 dollár

OROSZORSZÁG:

Aranytartalék: 781 000 000 dollár

Papírpénzállomány: 859 000 000 dollár

FRANCIAORSZÁG:

Aranytartalék: 679 000 000 dollár

Papírpénzállomány: 1 103 000 000 dollár

NÉMETORSZÁG:

Aranytartalék: 278 00 000 dollár

Papírpénzállomány: 617 000 000 dollár

AUSZTRIA-MAGYARORSZÁG:

Aranytartalék: 252 000 000 dollár

Papírpénzállomány: 481 000 000 dollár

[link]

A briteknek azért nem kellett nagy jegybanki aranytartalék, mert csak minimális mennyiségű papírpénz volt forgalomban náluk, 144 000 000 dollár értékben, amelyet 170 000 000 dollár értékű jegybanki aranyfedezet biztosított. A brit készpénzforgalom az I. világháború előtt ugyanis alapvetően nem papírpénzben, hanem aranyérmékben és ezüstérmékben bonyolódott.

A Bank of England kizárólagosan csak nagy értékű bankjegyeket bocsátott ki a nagy összegű készpénz tranzakciók megkönnyítésére, ellenben Nagy-Britanniában a napi készpénzforgalom alapvetően ½ és 1 fontos aranyérmékben és ezüstérmékben (3, 6 penny, 1 shilling, 2 shilling, 1/8, 1/4 font) bonyolódott-

A Bank of England legkisebb címlete az I. világháború előtt az 5 fontos bankjegy volt, amely 102 német márkát ért.

A fenti adatsorból két dolog olvasható ki, egyrészt hogy Nagy-Britanniában marginális szerepet játszott a papírpénz a készpénzforgalomban az arany és ezüstérmékhez képest, ellenben az oroszoknál, a franciáknál, a németeknél és a Monarchia esetében a papírpénz volt az elsődleges, amelyből jóval nagyobb mennyiség forgott, mint a briteknél. A Bank of England 140 000 000 dolláros papírpénzállománya mellett 170 000 000 dolláros aranytartalékkal rendelkezett, azaz a papírpénz több, mint 100 %-ban aranyfedezettel bírt. Ellenben az orosz, francia, német és osztrák-magyar jegybankok papírpénzállománya nem rendelkezett teljes aranyfedezettel.

A 140 000 000 dollárnyi brit papírpénzállomány alig 28 765 000 fontot tett ki 1913-ban.

Ellenben a britek csak 1904 és 1913 között 302 394 075 font értékben vertek aranyérméket.

Vagyis a forgalomban lévő aranypénz mennyiségéhez képest a papírpénzé elenyésző volt.

A Bank of England kizárólag kizárólag nagy címleteket hozott forgalomba, amelyekkel a cél a nagy összegű készpénztranzakciók megkönnyítése volt a gazdasági szereplők között, a hétköznapi készpénzforgalomban az átlagember gyakorlatilag nem használt papírpénzt, csak arany és ezüstérméket. A brit törvények megtiltották a 19. század elejétől megtiltották, Bank of England 5 fontosnál kisebb címletet hozzon forgalomba, ezzel a célja az volt a brit parlamentnek, hogy a készpénzforgalom alapvetően arany és ezüst érmékben bonyolódjon.

A Bank of England 5, 10, 20, 50, 100, 200, 500 és 1000 fontos bankjegyeket bocsátott ki, a legkisebb címlete, az 5 fontos vásárlóértéke 1914-ben kb. 500 mai fontnak, azaz 216 000 forintnak felelt meg.

Az 5 fontos 1914-ben 102 német márkát ért.

A legnagyobb brit címlet, az 1000 fontos már 20 400 német márkát, mai vásárlóértéken 43 200 000 forintot ért.

Németországban ellenben 5, 10, 20, 50, 100 és 1000 márkás papírpénzek léteztek. A német 5 márkás papírpénzt 1874-től folyamatosan bocsátották ki. Az 5 és 10 márkás papírpénz aranyfedezet nélküli, kényszerforgalmi címlet volt, a Reichsschuldenverwaltung (Birodalmi Adósságkezelő) kibocsátásában. Aranyérmékben minimális mennyiségű 5 márkás mellett 10 és 20 márkás aranyakat vertek. A Reichsbank 1906-tól nagy mennyiségben adott ki 20 márkás papírpénzeket, amellyel deklarált célja a 20 márkás aranyérmék készpénzforgalomból való minél teljesebb kiszorítása volt (az 1906 előtt a Reichsschuldenverwaltung által kiadott 1874-es és 1882-es sorozatú 20 márkás papírpénzek még fedezet nélküli, kényszerforgalmiak voltak, azaz nem lehetett aranyra váltani őket).

A német 5 márkás vásárlóértéke 1913-ban kb. 10 800 mai forintnak felelt meg.

Német papír 5 márkások:

1874: [link]

1882: [link]

1904: [link]

Német papír 10 márkás: [link]

Oroszországban 1, 3, 5, 10, 25, 50, 100 és 500 rubeles papírpénzek voltak forgalomban az I. világháború előtt. Az oroszoknál szintén folyamatos volt a kis címletek kibocsátása a 19. század során. Aranyérmékben 5, 7½, 10 és 15 rubelest vertek (1/3, ½, 2/3 és 1 imperiál).

Orosz 1 rubeles papírpénz: [link]

Franciaországban az I. világháború előtt 5, 20, 25, 50, 100, 500 és 1000 frankos papírpénzeket bocsátottak ki. Az 5 frankos papír címletből 85 000 000 darab került forgalomba 1914 előtt. Aranyérméket 10, 20 és 100 frankos értékben vertek. A francia papír 5 frankos 4,05 márkát ért.

Francia 5 frankos papírpénz: [link]

Az Osztrák-Magyar Monarchiában 1914 előtt 10, 20, 50, 100 és 1000 koronás papírpénzeket bocsátottak ki. A legkisebb osztrák-magyar papír címlet, a 10 koronás 8,5 német márkát ért. Aranyérmékben 10, 20 és 100 koronásokat vertek.

Osztrák-magyar 10 koronás papírpénz: [link]

Az USA 1914 előtt 1, 2, 5, 10, 20, 50, 100, 500, 1000, 5000 és 10 000 dolláros papírpénzeket bocsátott ki, a 19. század derekán még 3, 5, 10, 15, 20, 25 és 50 centes papírpénzek (Fractional Currency) is kibocsátásra kerültek. Aranyérmékben rendszeresen 5, 10 és 20 dollárosokat vertek. 1 amerikai dollár 4,19 márkát ért.

Az USA legkisebb címlete az 1 dolláros papírpénz volt, ellenben a Bank of England legkisebb címlete, az 5 fontos már 24 dollárt ért.

Amerikai 1 dolláros papírpénz: [link]

Mindebből látszik, hogy Nagy-Britannia egy aranypénz-ország volt 1914 előtt, ahol alapvetően aranyérmékben bonyolódott a készpénzforgalom túlnyomó többsége, amit bizonyít, hogy 1913-ban csak 28 765 000 font volt a papírpénzállomány, még ezzel szemben csak 1904 és 1913 között 302 394 075 font értékben vertek aranyérméket.

A Bank of England kizárólag nagy értékű bankjegyeket bocsátott ki, melyek közül a legkisebb, az 5 fontos is kb. 500 mai font, azaz 216 000 mai forint vásárlóértékkel rendelkezett.

Ellenben Németország, Franciaország, Oroszország, az USA és az Osztrák-Magyar Monarchia alapvetően papírpénz-országok voltak, amelyekben a készpénzforgalom döntően már papírpénzekben bonyolódott, amelyhez kis címletek német 5, 10 márkás, francia 5 frankos, osztrák-magyar 10 koronás, amerikai 1 és 2 dolláros is rendelkezésre álltak.

Ez Britannia elmaradottságát jelzi csupán. Úgy működött mint a Európa a középkorban és a kora-újkorban, azaz arany és ezüstpénzecskékkel. Ezt nevezed te feljődésnek

Olyan ez mint az elmaradott Brit ipar az 1.VH alatt, amikor a tipikus angol gyárakban ósdi gőzgépek szíj és dörzshajtású kerekek dzsungelén keresztül adta le a gyáripari gépeknek az energiát, amikor már németeknél a gyárakban háromfázisú elektromotor helyben adta az erőt a célszerszámoknak és gépeknek individuálisan.

NEm csoda hogy egy ilyen elmaradott gazdaság mint a Brit (ahol még nagyüzemek és nagy gyárak sem léteztek Amerikai és Német mértékkel) nem bírta a háború költségeit, és már 1916-ban csődbe ment volna, ha az amerikaiak nem adnak kolosszális kölcsönöket nekik, valamint nem szállítanak nekik árut.

Britain financed the Allies until 1916 when it ran out of money and had to borrow from the United States. The U.S. took over the financing of the Allies in 1917 with loans that it insisted be repaid after the war. The victorious Allies looked to defeated Germany in 1919 to pay reparations that would cover some of their costs. Above all, it was essential to conduct the mobilization in such a way that the short term confidence of the people was maintained, the long-term power of the political establishment was upheld, and the long-term economic health of the nation was preserved.

Gerd Hardach, First World War: 1914–1918 (1981)

At the beginning of the 20th century the national debt stood at around 30 percent of GDP.[5] However, during World War I the British government was forced to borrow heavily in order to finance the war effort. The national debt increased from £650 million in 1914 to £7.40 billion in 1919

Britain borrowed heavily from the US during World War I, and many loans from this period remain in a curious state of limbo. In 1931, President Herbert Hoover announced a one-year moratorium on war loan repayments from all nations, due to the global economic crisis, but by 1934 Britain still owed the US$4.4bn of World War I debt (about £866m at 1934 exchange rates). Adjusted for inflation, that would amount to around £40bn today, and if adjusted by the growth of British GDP, to about £225 billion. During the Great Depression Britain ceased payments on these loans, and they remain outstanding.[8]

Már 16-ban csődbe ment volna az elmaradott Britannia Amerikai pénzek nélkül, egy jó könyv eről: (142.oldal)

[link]

Title British Strategy and War Aims 1914-1916 (RLE First World War)

Routledge Library Editions: The First World War

Author David French

Edition reprint

Publisher Routledge, 2014

ISBN 1317686942, 9781317686941

# 17

Nagy-Britannia hadiipari termelése az I. és a II. világháborúban is nemhogy paritásban volt a némettel, hanem általában felülmúlta azt.

Hogy lehetett volna gyengébb a brit ipar, ha a II. világháborús brit haditermelés páncélosok kivételével mindenben (tüzérség, gépjárművek, repülőgépek, hajók például) jóval nagyobb volt, mint a német?

Alapvető összefüggéseket nem tudsz megérteni.

Ha a brit kincstár (H. M. Treasury) 1904-1913 között 302 394 075 font (6 177 910 952 német márka) értékű aranypénzt vert és hozott forgalomba, még a németek csak 938 690 000 márka, azaz 45 946 647 brit font értékű aranypénzt, az azt jelenti, hogy a briteknek akkor mennyiségű aranyérme állt a rendelkezésére, hogy teljesen fölöslegessé tette a papírpénzek nagyarányú használatát.

A britek aranypénzverése 1904 és 1913 között, amely 6,58-szorosa volt Németország aranypénzverésének.

Nagy-Britannia az I. világháború alatt sem nyúlt a fedezet nélküli papírpénzkiocsátáshoz.

JEGYBANKI ARANYTARTALÉK ÉS PAPÍRPÉNZMENNYISÉG 1913-1916 KÖZÖTT:

NAGY-BRITANNIA:

1913:

Aranytartalék: 170 000 000 dollár

Papírpénzmennyiség: 144 000 000 dollár

1914:

Aranytartalék: 338 000 000 dollár

Papírpénzmennyiség: 176 000 000 dollár

1915:

Aranytartalék: 251 000 000 dollár

Papírpénzmennyiség: 172 000 000 dollár

1916:

Aranytartalék: 264 000 000 dollár

Papírpénzmennyiség: 193 000 000 dollár

Azaz Nagy-Britanniában egyáltalán nem volt fedezet nélküli papírpénz kibocsátás.

NÉMETORSZÁG:

1913:

Aranytartalék: 278 000 000 dollár

Papírpénzmennyiség: 617 000 000 dollár

1914:

Aranytartalék: 498 000 000 dollár

Papírpénzmennyiség: 1 201 000 000 dollár

1915:

Aranytartalék: 582 000 000 dollár

Papírpénzmennyiség: 1 646 000 000 dollár

1916:

Aranytartalék: 600 000 000 dollár

Papírpénzmennyiség: 1 917 000 000 dollár

[link]

1 amerikai dollár = 4,19 márka

Azaz Németország már 1913-ban is 278 000 000 dollár értékű aranyfedezettel rendelkezett, de 617 000 000 dollár értékű papírpénzt tartott forgalomban, azaz 1913-ban már 339 000 000 dollár, vagyis 1 420 000 000 márka értékű papírpénz teljesen fedezet nélkül volt kibocsátva.

A németek az I. világháborút szintén óriási mértékű, fedezet nélküli papírpénz kibocsátással finanszírozták. Vagyis a bankóprés beindításával, amely már az I. világháború alatt krónikus inflációhoz vezetett Németországban.

1916-ban Németország 600 000 000 dollár értékű aranyfedezettel rendelkezett, ezzel szemben 1 917 000 000 dollár értékű papírpénzt tartott forgalomban, azaz 1 317 000 000 dollár, vagyis 5 518 230 000 márka értékű papírpénz teljesen fedezet nélkül volt kibocsátva.

Nem volt paritásban, hiszen a brit ipar valóságban fele akkora volt mint a német. Hidd el, nem lehetett normálisan hatékony termelni dugattyús gőzgépekkel szíjhajtás dzsungelen keresztül a gyárakban, ahogy a britek tették a II. VH-ig.

Ha a nemzetközi kereskedelmi jogot ismered, akkor tudod hogy az számít pl: Magyar gyártású autónak, amit Magyarországon raknak össze, annak ellenére hogy alkatrészeit nem magyarországon gyártották.

HA pl: a robbanószert az usa gyártja, az ágyú lövedékének armatúráját is az USA egy másik gyára gyártja amerikai acélból és rézből, de azt egy brit összerakóüzemben töltik bele akkor az brit termék lesz. De valójában csak annyira brit mint amennyire a Mercedes magyar termék.

Nahát így ilyen trükkel könnyű már jó statisztikát írni, és hivatkozhatunk a nemzetközi kereskedelmi jog szabályaira.

Britanniád ipara olyan volt 1914-1918 között, mint a német ipar a 19.század végén.

# 19

Megint kamuzol.

A II. világháborús brit hadiipari termékek ugyanis alapvetően brit termékek voltak.

A brit repülőgép típusok, például a Spitfire, a Hurricane, a Lancaster, vagy a Halifax nagyon nem Amerikában gyártott alkatrészekből lettek Nagy-Britanniában összeállítva. A brit repülőgépipari szabványok másak voltak.

Ahogy a brit Churchill, Crusader, Comet, Valentine, Cromwell tankok sem amerikai alkatrészekből lettek Nagy-Britanniában összerakva.

Ha értenél a haditechnikához.......ha, akkor tudnád, hogy a brit tankok más kaliberű lövegeket használtak, mint az amerikaiak.

Az amerikaiak fő tanklövege a 75 mm-es (75 mm gun M2–M6) volt, a britek viszont 76,2 mm-est (Ordnance Quick-Firing 17-pounder) gyártottak ebben a kategóriában.