Miért van ennyi pszichopata kapitalista rendszerben akik az emberben csak egy termelési tényezőt látnak amelyhez úgy viszonyulnak mint bármely géphez?

A szocializmusban is ugyanannyi pszichopata volt, csak nem tűnt föl neked.

Láttam a 80-as években fiatal gépmunkás nőt, a kezén sok gennyes sebbel.

A sorja megvágta a bőrt, a hűtő-kenő folyadék tele volt baktériumokkal, gyorsan megfertőzte a sebet. A fémforgácsoló műhely főnökei fütyültek rá.

Nem akarlak elkeseríteni, tetyó, de mióta az emberiség nagyságrendben meghaladta az őskori, törzsi berendezést, azaz a néhány tucat fős hordákat, azóta a vezető réteg minden egyes társadalmi berendezkedésben, a történelem során mindig is úgy viszonyult az egyszerű emberekhez, mint szimpla erőforrásokhoz, "gépekhez".

Ha elér létszámban egy bizonyos szintet a társadalmi szervezettség, és elveszik a személyes kapcsolat a szimpla alattvaló és az uralkodó (réteg) között, akkor ez elkerülhetetlen.

Ez így volt az ókori birodalmakban, így volt a feudalizmusban, a kapitalizmusban, a szocializmusban, mindenhol.

De azért még mindig jobb sorunk van most a modern kapitalizmusban, mint mondjuk az ókorban gályarabként vagy a feudalizmusban egyszerű közemberként.

Vagy mondjuk mint a sztálinista rendszerekben.

Úgyhogy inkább ne picsogjál, értékeld azt, hogy legalább vannak valamiféle emberi jogaid, és nem húzhat karóba csak úgy a kénye-kedve szerint valami szadista nemes, csak mert bal lábbal kelt fel.

Vagy hát vissza is lehet menni a törzsi berendezkedéshez, néhány tucat fős hordákba, ahol mindenki személyesen ismer mindenkit, mindenki beszélget mindenkivel, mindenki tudja a másiknak a nevét, ismerik egymás érzéseit, lelki világát, törődnek egymással.

De annak is meglenne az ára, pl. a mai létbiztonságot el lehet felejteni, minden nap a puszta életben maradásért kell küzdeni, és az esélyek nem túl jók.

Ugyanis nincs modern orvoslás, nincs nyugdíj, nincs betegszabi, nem garantált se az étel, se a víz, se a közrend, stb.

Azért, mert ehhez nem kell pszichopatának lenni.

Az embernek hajlama van arra a megnyugtatóan buta világszemléletre, hogy a világon bizonyos fajta emberek csoportja tehet minden rosszról, csak ennek semmi köze a valósághoz.

Meg arra is hajlama van az embernek, hogy az "övéin" kívül mindenki mással "pszichopataként" viselkedjen, csak az változó, hogy ki tartozik az "övéibe". Az emberi faj történetének legnagyobb részében még csak nem is létezett az a felfogás, hogy mindenki egyformán embernek számít.

3-as 12:00

Ez beletalált.

Annyit hozzátennék az előbbiekhez, hogy létezik a cégtörvény is, ami felmenti a cégeket az embertelenség vádja alól, ugyanis azokat a szempontokat, amelyek kialakultak, de nincsenek törvénybe foglalva, nem kell figyelembe vennie egy cégnek, amelynek a saját fenntartását kel elsősorban biztosítania, hogy munkát adjon a többi dolgozónak, fejlődhessen eszközben, anyagiakban, le tudja róni a kötelezettségeit, helyt tudjon állni a konkurenciaharcban és profitot termeljen.

Vannak hivatalos szervek, amelyek a népjóléti intézkedéseket, a munka és balesetvédelmi szabályokat hozzák, azokat betartatják és léteznek munkaügyi bíróságok, amelyek vitás kérdésekben döntenek.

A vadkapitalizmus óta számos jogot kaptak a munkavállalók, alakíthatnak érdek képviseletet, szakszervezetet, sztrájkolhatnak, követeléseket terjeszthetnek elő.

Az egészségkárosodás ellen léteznek munka és balesetvédelmi szabályok, eszközök, amelyek többnyire hatásosak, már ha használják őket, de természetesen ha mégis előfordul, akkor lehet kártérítésért perelni és az már az ország társadalmi berendezkedésétől, a bíróság függetlenségétől függ, hogy mennyire igazságos az ítélet.

A kapitalizmus mint társadalmi és gazdasági forma messze nem tökéletes, de eddig ez a leghatékonyabb és legéletképesebb rendszer és ez adja a legnagyobb jólétet is, ha optimálisan működtetik, bár kétségtelenül van mit javítani rajta.

#6

"Hehe, tehát dőljünk csak hátra, ne akarjunk jobbat, mert eddig csak rosszabb volt!

Végkövetkeztetés megint csak: Éljen a kapitalizmus!"

Nem ezt írtam.

Hanem azt, hogy az óriási nagy világfájdalmad és szenvedésed közepette próbáld meg tágabb kontextusba helyezni és reálisan értékelni a helyzetedet, és akkor rájössz, hogy talán mégsem annyira sz-r az életed.

Persze, nem tökéletes ez a világ sem, lehet és kell is törekedni a jobbá tételére.

Lehet, hogy sikerül is egy kicsit javítani.

De azt is tudomásul kell venni, hogy időben és térben is az egyik legjobb helyén élsz a világnak.

Időben korábban sokkal-sokkal sz-rabb helyzetben éltek az emberek mindenhol, de te még a jelenidőben térben is egy olyan pontján élsz a bolygónak, hogy a felső 10%-ba tartozol élhetőség tekintetében, az emberek 90%-a nálad rosszabbul él és többet szenved.

"Hehe, tehát dőljünk csak hátra, ne akarjunk jobbat, mert eddig csak rosszabb volt!"

Javaslat?

"Igen, például nem ártana szabályozni az összehalmozható maximális vagyont, mert lassan a talpad alatti Földet is magánszemély fogja birtokolni és akkor végleg rabszolga leszel ismét, pont mint a feudális rendszerben."

Ez is mindig is így volt. Csak korábban néhány nemes meg a király birtokolta a talpad alatti földet. Aztán meg a főtitkár meg a káderjei a szocik alatt. Most a kapitalizmusban legalább esélyed van rá, hogy te is birtokos legyél. Eddig nem volt.

"Az országok megrogynak a magántőkésekkel szemben, meg kell majd adniuk magukat , állami vagyont eladni nekik vagy elzálogosítani, termőföldek már ugye egyre nagyobb hányada kerül valamelyik nagy vagyonos tulajdonába, lakásokkal is ugyanez lesz a helyzet, simán felvásárolhatják egy nap az összeset a mágnások. "

Nyugaton kb. 100 éve van kapitalizmus, ennyi idő alatt már megtehették volna, ha akarták, tudták volna. Valószínűleg nem azért nem tették meg, mert olyan jó szívük van.

"Az lesz majd az igazi rabszolgaság. És kezdődhet minden elölről. Ezt nem látják sokan. A leggazdagabb emberek által birtokolt vagyon aránya folyamatosan növekszik, nem nehéz előre látni , hogy egy nap eléri a 100%-ot!"

Ez most is így van, és eddig is így volt, minden föld mindig is valakiknek a birtokában volt. Ősidők óta 100%-ban birtokolják valakik a rendelkezésre álló földterületeket.

Csak régen ez egy maroknyi embert jelentett (általában minél visszább megyünk az időben, annál kevesebb embert), mára a kapitalizmusban már milliókat, akik kisebb-nagyobb részarányban birtokolnak földterületeket.