Hogyan tanul meg beszélni az ember?

Egyrészt hangutánzás, másrészt a gyerek nem megérteni akarja a szabályokat, ahogy te nyelvtanulásnál, hanem úgy épül be neki, úgy van és kész.

Nemcsak a szavakra igaz ez (bár azok szintjén is igaz ez), hanem a mondatokra, kifejezésekre is.

Vannak egyébként nyelvtanuló alkalmazások is, amik erre építenek (pl duolingo), nem magyarázzák a szabályokat, csak elismételtetik századjára is, hogy ezt így mondjuk és kész.

Meg tudná egyébként tanulni a szigetre ledobott felnőtt is a benszülöttek nyelvét, de sokkal lassabban, mint egy gyerek. Ennek már részben biológiai okai is vannak - de a lényeg, hogy nem lehetetlen.

Egy természetfilmben volt, hogy az afrikai busmanok nyelvét nem tudnánk megtanulni felnőttként, annyira számunkra idegen hangokat használnak. Csettintéseket, pukkangatást a nyelvükkel.

Szerintem egy felnőtt, mondjuk 30 éves nem tudna anyanyelvi szinten megtanulni pl kínaiul se. Pár év alatt az alpokat talán.

Nagyon jó a kérdésed!

Es a válaszok is!👍

"Nagyjából két éves korban elindul az agy fejlődésének egy olyan korszaka"

Egy nagy fenét!

Kimutatták, hogy egy 2 hetes baba (angol, de ez mindegy) megérzi a különbségeket a standard kínai nyelv és a mandarin nyelvjárás között.

Egy 6 hetes pedig már csak akkor, ha ő kínai, és ezek a nyelvek veszik körül.

Egy átlagos csecsemő 2 és 6 HETES kora között tanulja meg a nyelvére jellemző szótagokat.

A nyelvből még semmit nem ért - de azt már megtanulta, hogy ilyen szótagok vannak benne, másfélék pedig nincsenek, és innen kezdve erre áll rá az agya és a füle.

Meg tudom erősíteni #6-ot. Két évesen már bőven beszél a kisgyermek, és sokkal de sokkal többet meg is ért.

Apró pici korban még jóval plasztikusabb az agy. Vannak nyelvi dialektusok, akik nem tudnak egyes fonémákat megkülönböztetni (nem akarok hülyeséget írni, de talán b és p mondjuk a spanyolban? Javítsatok ki ha nem, kezeljük fenntartással, lényeg, hogy van ilyen). A példánál maradva: kimutatható, hogy egy (most: legyen spanyol) kisbaba felismeri a különbséget a két fonéma közt. Viszont idővel ez a képessége eltűnik, miután elkezd beleszokni az adott dialektusba.

Azt hiszem Chomsky írta ezt le, hogy van egy univerzális nyelvi "elsajátító" készülék genetikus alapon beépítve az emberbe. Bármely nép bármely újszülöttje képes bármely nyelvet elsajátítani EGY IDEIG, ha átkerül másik közösségbe.

Egyébként a nyelv elsajátításához a szülő segítsége is kell. Képzeljük csak magunk elé a szitukat, amikor a szülő rámutat a kocsira hogy "autó!", a baba valamit gagyog ami hasonlóan hangzik, és a szülő egy mosollyal, egy szép szóval megerősíti.

Nyilván a baba részéről ez tudattalan folyamat, de belénk van kódolva, erre vagyunk huzalozva. Ezért is van, hogy valóban, egy 30+ os ember fullos anyanyelvi szinten igen nagy valószínűséggel már nem tud elsajátítani egy másik nyelvet. Átformálódik az agy addigra.

*intelligenciaszint, pont

Tessék pont ilyenkor szórakozik a telefon mikor a nyelvről papolok

A babákkal másképpen beszélnek a szülei, a legelső szavak ba ba, pa pa, ma ma, roppant egyszerűek, de szótagolva mondják szinte és a kicsi kommunikálni akar, így válaszol is és apránként bővül a tudása, a hangképzése, amit gagyarászással maga is rendszeresen fejleszt. Rövidesen megérti, hogy az étel az papi és nem összetévesztendő a papával.

Micsoda öröm, amikor a lámpa szót megérti a mutogatásból, de csak a végét mondja először a legtöbb pici, neki az pa, az elejét nem mondja, az még új neki.

Találkoztam olyan gyerekkel is, aki nem mert beszélni, de láthatóan értette, amit mondtak neki, aztán egyszer csak egész mondatokat mondott, kihagyta a szavakat, félszavakat, tőmondatokat, de ez elég ritkaság.

Az is roppant érdekes, ahogy a fogalmakat megismeri, rájön a mélyebb, vagy rejtett értelmű dolgok jelentésére.

Kétéves kora körül van a dackorszak, ez pont ilyen, mert a nemet már előtte is ismerte, de ekkoriban megérti azt is, hogy ő egy külön személyiség, aki cselekedhet úgy is, hogy nemet mond, vagy hogy nem engedelmeskedik, ezt egyik gyerek sem hagyja ki, de ilyenkor nem ajánlatos letörni az akaratát, inkább el kell terelni a figyelmét, mert csak játékból ellenkezik.

Sok függ ám a szülőktől, a környezettől, hogy mennyit foglalkoznak vele, mert ezek a hónapok, évek meghatározók lesznek a későbbiek során, gyakran egész életére, mert jellemformáló erővel is bírnak.

Majd megtanulod, ha neked is lesz csemetéd, elsősorban szeretet és jó adag humor kell a faramuci helyzetek elviseléséhez, meg jókora türelem, de kialakul az a legtöbb emberben a saját gyermeke iránt, főleg ha a születésétől kezdve a közelében van.