Vannak itt sztoikusok?

Hogy sztoikus lennék, az túlzás. De igyekszem az lenni, minél inkább úgy nézni az élet, a teljesen hétköznapi élet történéseit, jelenségeit, ahogy Marcus Aurelius és Seneca látta. (Már ami a dolog etikai oldalát illeti.)

Az, hogy hogyan tudok sztoikus lenni, az túl általános kérdés ahhoz, hogy válaszolni lehessen rá. Legfeljebb annyit tudok mondani, hogy a sztoikus filozófiával való találkozásom elsőre erős kétséget és tagadást ébresztett bennem. Rá akartam mutatni, hogy miért hibás szemléletmód, de addig-addig vitáztam vele, amíg megértettem és beláttam ennek a szemléletnek a logikus, helyes voltát. Amit az ember belát, azt meg nem nehéz követni. Persze vannak élethelyzetek, mikor az embert az érzelmei, az indulata nem olyan tettekre ragadtatja, amelyek helyesek, de egyre inkább uralom szélsőségesebb helyzetekben is az érzelmeimet. De ha konkrét élethelyzetről kérdezel, arról lehet, hogy tudok mondani konkrétabbat is.