Az újságírók és grafikus művészek vannak leginkább veszélyeztetve a mesterséges intelligencia miatt? Mert viszonylag könnyen helyettesíthető gépekkel. (Rövid videó)

"Képesek lennénk száz évig jó mosógépet tervezni, de ez nem jó a piacnak, mert lelassul."

Tévedsz.

Azért nem gyártanak 100 évre mosógépet a gyártók, mert nincs rá igény/nem fizetik meg a vásárlók.

De most őszintén, te kifizetnél 1.500.000 forintot egy masszív inox tengerészeti minősítésű vázból készült mosógépre, ha egyébként azt a pár kiló ruhát a 150 ezres gép is ugyan úgy kimossa?

"A villanykörte összeesküvés."

Ez csak részben igaz. Ott a hatásfok is számít.

Mindkettőtök mondott jókat is, a konteókat viszont kéretik az ezotériára vinni.

Ehhez nem kell konteó. A gazdasági verseny sok mindenre rákényszeríti a szereplőket.

„Senki sem vonja kétségbe, hogy a nyerészkedési vágy, a gyilkos versengés, a munkás kizsákmányolása, a vásárló megtévesztése, az ifjúság megrontása, lénytársaink kínzása, az élővilág elpusztítása rettenetesen rossz dolgok, és hogy aki így cselekszik, az bűnt követ el. Mint ahogy abban is egyetért a vélekedők többsége, hogy ezek azok a tulajdonságok, amelyek a piaci versenygazdaság számára lehetővé teszik a korlátlan növekedés fenntartását; s hogy ez a növekedés az általános jólét, a társadalmi béke és a szabadság egyedüli lehetséges forrása. Tehát a jó cél érdekében, ahogyan azt Keynes professzor, a jóléti közgazdaságtan apostola vallotta, »még egy ideig« rosszat kell cselekednünk. Az ökológiai katasztrófa ennek a veszedelmes nézetnek a következménye. Mert ilyen feneketlen kárt – az emberiségnek, az élővilágnak – ilyen hosszú ideig és ilyen tömeges méretekben csak tiszta lelkiismeretű emberek tudnak okozni, abban a hiszemben, hogy »végső soron« jót tesznek, amikor ártanak.”

Lányi András: Ha tudják, miért nem teszik? In. Az ember fáj a földnek

"vannak leginkább veszélyeztetve"

Ha egy kicsit visszanézel a múltba: szerencsétlen lámpagyújtogatók!

Vagy akár liftesek. Mennyit tüntettek!

Vagy az ébresztők. Igazi profik voltak. Akár a 3. emeleten is tévesztés nélkül ébresztettek.

Nagyon hiányoznak?

És - mivel az ilyen állások tömegével szűntek meg, nem csak ez a 3 féle volt - ma nincs munka?

Vagy hogy is van ez?

Munka van, csak a mára automatizált munkák és a gépesített munkák miatt feleslegessé vált emberek számára létrehozott új munkák környezetterhelése összeadódik. Ez elég nagy ár lesz majd.

Vagy amikor a Föld túloldalára telepítenek egész gyárakat és ott rabszolgasorban kell dolgozniuk embereknek azért, hogy olcsó legyen egy termék, az sem erkölcsös. + tervezett elavulás + divattal alakított normarendszer és ösztönzés a tárgyak folyamatos lecserélésére.

"Vagy amikor a Föld túloldalára telepítenek egész gyárakat és ott rabszolgasorban kell dolgozniuk embereknek azért, hogy olcsó legyen egy termék, az sem erkölcsös."

Azoknak az embereknek két választásuk van: vagy elmennek oda dolgozni "rabszolgasorban", fizetésért, vagy nem mennek el oda dolgozni, és akkor éhen halnak.

Hagyni éhen halni őket mennyivel humánusabb, mint fizetésért dolgoztatni őket?

Oké, a fizetés tényleg nem sok, de még mindig jobb a kicsi, mint a semmi. Nincs oktatás, nem tudnak írni, olvasni, számolni sem, tehát a munkájuk hozzáadott értéke sem magas, több fizut nem éri meg adni nekik. Mert ha többet adnának nekik, akkor te nem vennéd meg amit gyártatnak velük, mert túl drága lenne.

48# "Az egységes világ retorikájának ellenére bolygónk továbbra is élesen megoszlik a gyártók és a fogyasztók között, s a szupermárkák hatalmas profitja e két világ különállására épül. Kényelmes szabály: mivel a szabadkereskedelmi övezetek üzemei egyetlen Reebok cipőt, vagy Miki egeres pólót sem adnak el közvetlenül a fogyasztóknak, határtalan mennyiségű rossz PR-t kibírnak. A multinacionális márkákra marad a feladat, hogy a vásárlókkal pozitív kapcsolatot építsenek ki. A rendszer egyetlen csapdája, hogy a munkásoknak nem szabad megismerniük az általuk gyártott termékek marketingjét, a fogyasztóknak pedig a márkák gyártásáról nem szabad hallaniuk. [...] Mintha a a globális gyártási lánc arra a meggyőződésre építene, hogy a déli félteke munkásai és az északi félteke fogyasztói soha nem lesznek képesek egymással kapcsolatba lépni – mintha az információs felhajtás ellenére csakis a cégek lennének képesek valódi globális mobilitásra. Ez az arrogancia tette a Nike-t és a Disney-t oly sebezhetővé. A vállalatellenes aktivisták két fronton támadtak: a márkavilág gazdagságát a nyomorúságos gyártási körülményekkel együtt tárták a fogyasztó elé."

„Függetlenül attól, hogy hol helyezkednek el az exportzónák, a munkakörülmények mindenütt hasonlóak: hosszúak a munkanapok: – Sri Lankán 14 óra, Indonéziában 12 óra, Dél-Kínában 16 óra, a Fülöp szigeteken 12 óra. A dolgozók nagy része fiatal nő, és mindig koreai, tajvani vagy hongkongi vállalkozóknak dolgoznak. Ezek pedig egyesült államokbeli, brit, japán, német vagy kanadai székhelyű cégek megrendeléseit teljesítik. A vezetési stílus katonai jellegű, a felügyelők sokszor erőszakosak, a fizetések a létminimum alattiak (…) a lelakatolt mosdókat csak tizenöt perces szünetek idejére nyitják ki, és még ilyenkor is be kell és ki kell léptetniük magukat a munkásoknak, hogy a vezetés nyomon követhesse mennyi a nem produktív munkaidő. A Gap, a Guess, az Old Navy számára termelő varrodában dolgozó nők mesélték, hogy néha kénytelenek a varrógépek alatt, nejlonzacskóba vizelni. Egyes helyeken a szabályok tiltják a beszélgetést, a Ju Jung elektronikus termékeket gyártó gyárban már mosolyogni sem szabad.”

Klein: No logo

+

"Megpróbálhatnánk ezenkívül elutasítani azt az életstílust, amelynek a középpontjában a vásárlás áll. Nincs elegendő erőforrás és energia arra, hogy mindenki fényűző fogyasztóként élhessen. Ehelyett sok más módon javíthatnánk mindannyiunk életminőségét.

Az Egyesült Államok és sok más ország társadalma is régóta abban a hitben él, hogy az "életminőség" annyit jelent: keményebben dolgozni, többet fogyasztani, és meggazdagodni. De ha valóban ez tesz boldoggá bennünket, akkor miért olyan magas a stressz, a depresszió, a kábítószer-használat szintje? Mi lenne, ha a gazdaság úgy lenne kialakítva, hogy az emberek kevesebbet dolgozzanak, így több idejük jutna a barátságra, a kikapcsolódásra, a természetre, a művészetek gyakorlására és élvezetére? A kutatások szerint ezek a dolgok teszik valóban boldogabbá az embereket – ráadásul sokkal kevesebb energiát és természeti kincset igényelnek, mint a fogyasztói árucikkek szakadatlan előállítása." Naomi Klein: Hogyan változtassunk meg mindent?