A magyar történelem oktatás csak itthon állja meg a helyét?

A történelemnek vannak helyenként kevéssé ismert részei és ezeket néhányan vitatják különféle hipotézisek alapján, mivel a csekély információból, ami ránk maradt. ők más álláspontra jutottak.

Ez természetes dolog, ezeket a nemzetközi szakma megvitatja, érvek és ellenérvek ütköznek és valamilyen álláspont kialakul a szakemberek segítségével.

Azonban természetesen létezik egy olyan ismert folyamat is, amikor egyesek a saját nemzeti, vagy nacionalista vezetésük érdekei szerint valódi hazugságokat terjesztenek, többnyire azért, mert hasznuk van belőle, ez csak a laikus közönségre van hatással, a történészek ilyenkor csak legyintenek.

Az is egy ismert dolog, hogy az ismeretterjesztésnek vannak rendkívüli nehézségei, a történések gyakran meglehetősen bonyolultak, összetettek és megragadni a lényeget nem túl egyszerű. Nagyjából két évtizede magam is írtam cikkeket, amelyeket alaposan meg kellett húzni helyhiány miatt és bár dicsérték őket, én cseppet sem voltam velük elégedett, abba is hagytam ezt a tevékenységet, mert igazat mondva is lehet hazudni, vagy legalább is félrevezető információkat közölni még a legjobb akarattal is, mert elég nehéz a mondanivalót a lényegre koncentrálni.

A történelemben sok a vakfolt, amikor bizonyos népekről, korszakokról, régiókról nagyon keveset tudni. Ezek egy részét a modern tudományok révén talán jobban megismerjük, de azért még így is sok hiányosság fog maradni.

Másrészt a történelmet a győztesek írják, továbbá az is számít, hogy milyen szemszögből történik.

Harmadrészt ahogy az előző is említette, vannak egymásnak ellentmondó hipotézisek, és például sok olyan van a történelemben, amikor több-több elmélet is van egy adott témában, mindegyiknek vannak érvei és ellenérvei, így egyikről sem tudjuk, hogy melyik az igaz.

A legkönnyebben úgy tudhatod meg hogy mit mondanak más országokban Magyarországról vagy a saját történelmükről, hogy megnézed a saját wikipédiájukat és lefordíttatod egy netes fordítóval. Általános kérdésekben nagy meglepetés valószínűleg nem fog érni, részletekben lehetnek más értelmezések (mint pl. hogy ki nyert a moldvabányai csatában).

[link]

Nyugaton és Ázsiában kb ismeretlen fogalom a magyar történelem. Maréknyi hardcore történészen kívül senkit sem érdekel. A román-szlovák történelem kreálást nem nagyon kell bemutatni. Amit kutatunk azt nagyjából magunknak, magyaroknak kutatjuk.

Múltkor beszélgettem egy történésszel (nevet direkt nem írok)

Kiadta egyik könyvét franciául a magyar középkorról, 2 év alatt kb 100 példány fogyott.

Itt szükséges több nézőpontot rögzíteni, különben nyilvánvaló az egymás melletti elbeszélés.

1. Amit a világ történelemtudománynak nevez, az bizonyítható, mert a tudomány alapvetése ez. Ugyanakkor a történelem a múltat vizsgálja a jelenben, és amiről tudunk valamit, korántsem biztos, hogy teljes, hiszen az idők során volt pusztulás, sőt az is, hogy eseményt nem jegyeztek fel, de a szájhagyomány tud róla. Ebből az következik, hogy egyes történelmi eseményeket eltérő pontossággal és részletességgel ismerünk, így óhatatlan a nem ismeret. De a tudomány ezt mindig meg is említi.

2. A tudományokat is esendő emberek művelik, ezért előfordulhat történelemhamisítás, jellemzően ilyenkor a szubjektív én fontosságának növelése a cél.

3. A történelemhez minden ember saját helyzete szerint áll hozzá, ebből kiemelendő egy speciális eset, a politikusé. A politikus célja a politizálás, ami hatalmi státuszban lehetséges. E státusz megtartásáért egy politikus sok mindent bevet, függően emberi minőségétől. Tisztességes politikus nem áldozza fel a történelmet saját hatalma biztosításáért. Tisztességtelen politikus elsősorban ezt teszi, mert az évezredes tapasztalat szerint ez gyümölcsöző tudáshiány esetén is (mert a tömeg még ennél is kevesebb ismerettel rendelkezik).

4. A tisztességtelen politikai cselekvés középpontjában a manipuláció áll. Ennek legegyszerűbb és leghatásosabb példája a népbutítás, azaz az oktatás csődbe vitele. Főleg a történelemé, mert annak alapján éri fel ésszel a diák, hogy át akarják verni. A történelem meghamisítása tehát minden silány politikus elemi érdeke, jelenleg már a kötelezővé tételnél tartunk ebben. A történelemhamisítás másik (enyhébb) oka hiányos ismeret, ami miatt egyes politikusok azért ragaszkodnak téves állításokhoz, mert ők úgy tudják, az az igazság.

Az iskolai tananyag hatalmas lenne, ha a világ összes eseményét részletesen taglalnák. Ennyi idő soha nem áll rendelkezésre. Ezért erősen mérlegelni kell, a leendő felnőtt egyfelől miféle fontos információk birtokában lesz hasznos tagja a társadalomnak, másfelől mi az, amit később is hajlandó elsajátítani. Ez meghatározza, mi maradjon és mi nem. Az nyilvánvaló, egy ország történelmének ismerete alapvető az ország állampolgára számára, ez tehát szerepelni fog elég nagy részletességgel. Ezen túl, minden ország számára eltérő fontosságú a többi ország, mégpedig a kapcsolatrendszer erőssége függvényében. Ezeket tehát szintén fontos tanítani. A világban való eligazodás szempontjából (különösen most, a globalizálódás korában) viszont az egész föld történelméből vannak világformáló események, amiket illik tudni, különben téves lesz az adott ember viszonyulása a világhoz.

Összességében tehát a történelemtudomány és a pedagógia elég jól meg tudja határozni, mit kell oktatni egy adott országban. Csak ezt az adott ország politikai berendezkedése függvényében kicsit vagy akár teljesen átírhatják.

Az előbbi eset a súlypont rendezés, az utóbbi a módszeres történelemhamisítás. Példaként, korábban Románia egyes iskoláiban alapvetően tanítottak mást Magyarországról, mint más iskoláiban. Ez az ott folyó oktatás minőségétől, igényességétől függött. Másik példa, jelenleg Magyarországon jellemző a szinte teljes történelemhamisítás, ez jelenti egyes alapvető események kihagyását, más jelentéktelen események fontosnak beállítását, de legfőképpen szinte minden esemény hamis magyarázatát úgy, hogy abból a jelen hatalmi állapotok szükségessége derüljön ki.

A történelemoktatás az egyik leghatékonyabb manipulációs eszköz, mert hatása - szemben például a rekláméval - hosszútávú.

"A magyar történelem oktatás csak itthon állja meg a helyét?"

A miénk egyébként itthon se állja meg a helyét. A magyar történészek már egy ideje kritizálja a magyar történelem oktatást, mivel történelmet hamisítanak benne.