Az emberek hogyan tudnak együtt élni a skizofrén kettősségükkel?
Azzal, hogy egyszerre jók és rosszak?
Ha rossz vagy velük szemben akkor Isten ments kicsinálnak ha viszont jó vagy hozzájuk akkor viszonyozni is tudják.
Melyik az igazi arcuk?
Ha mindkettő, akkor hogy nem robbannak fel az ellentmondástól?
Van itt esetleg olyan aki a kérdésre is akar válaszolni?
Mert ez tipik GYIK színvonal eddig, belekötni abba amit a kérdező kérdez, kikerülni a választ, majd ha a kérdező megelégeli és olyat ír akkor gyorsan jelenteni a kérdést, hogy töröljék.
Ez látjátok ROSSZ!
De fogalmatok sincs róla mert fogalmatlanok vagytok!
Az jó e, ha valakinek meg akarnak valamit magyarázni, de az illető nem akarja megérteni?
"két rossz eliminálta egymást."
Csakhogy a társadalom bonyolult, így nincs egyetemes jó, vagy rossz.
Például ha valaki rengeteg pénzt összeharácsol (most nem feltétlenül Mészáros úrra célzok, de elég rossz a híre ebből a szempontból) és valaki kirabolja őt, akkor az rossz, ha rablásért sittre vágják?
Szerintem meg hiánytalanul megválaszoltuk a kérdést:
Simán együt él többszörös személyiségével az ember, mert nem tud róla.
Valamint a jó és rossz kérdés nem tudomány kategória, mit szeretnél még tudni?
Nincs igazi arca, az amelyik épp elötérben van, de erröl ö maga nem tud.
A "jó" és a "rossz" nem többszörös személyiség. Ez mindig együtt van mindne emberben. Erről az ősi filozófiák (Platón is!) sokat írnak. A keleti filozófikus vallásokban (pl. Buddhizmus, Taoizmus és társaik) a mai napig ott van ez a kettősség. A jó-rossz kettősség az feltehetően egy evolúciós örökség. Ez nem skizofrénia. Ez egy természetes velejárója az embernek.
De ez benne van a keresztény erkölcs tanításaiban is. Pl. Máté 6 (és ebben a Mi atyánk) "szabadíts meg a gonosztól". Itt az Urat kérik, hogy segítsen abban, hogy az ember megszabaduljon a benne lévő gonosztól. A keleti vallásokban (és ősi filózófiákban Buddha, Platon, és kortársaik) egy aktív-cselekvést kell végezni, hogy kiölje az ember magából a benne lévő gonoszt. Egyébként az ős eredeti jelentése az iszlám dzsihádnak ("szent háború"), ugyanez. Hogy mindenki szálljon magába és ölje ki saját magából a gonoszt (több forrás is van erre, érdemes utána olvasni, nem fogok mindent linkelni, mert nem tudományos publikáció). Ez pedig irtózatosan nehéz, és gyakorlatilag "isteni küldetés". Egyébként ez Jézus Krisztus tanításaiban is több helyen előkerül. És pl. a kereszthalál (önfelaáldozása) is bele illeszthető ebbe a gondolatmenetbe (ld. pl. a töredékesen fenmaradt, de nem elismert Judás evangéliuma is).
De ugyanez jelenik meg a távol keleti ying-yang szimbólumban aminek egyik olvasata, hogy a "fehér a jó" a "fekete a gonosz" és ezek kavarognak, de a fehérben ott a fekete pont, és a feketében ott a fehér pont.
Szintén ide kapcsolható az a régi mondás: "minden rosszban van valami jó".
És erről lehetne oldalakat írni. De ez nem skizofrénia.
Mert az emberi psziché egyensúlyra törekszik.
Ha valaki jó hozzánk, igyekszünk viszonozni.
Ha rossz, akkor pedig azt.
Még a mondás is úgy van, hogy amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten.
15
Ez világos.
Viszont az nehezen érhető, hogy ennyire ellentmondásos állapot hogy nem kergeti az őrületbe az embereket? Hiszen nem tudják magukról igazán, hogy kicsodák, hiszen hol ilyenek hol olyanok, ellenmondásosan reagálnak, viselkednek.
Az is minden bizonnyal evolúciós örökség, hogy ebből nem csinálnak különösebb problémát és úgy tesznek mintha természetes lenne. Pedig ha jobban megvizsgáljuk nem az, hiszen stabil változók kellenek az identitástudathoz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!