Miért kellettek a töröknek a várak az ország elfoglalásához?

*megérkezhettek

* és őket

> Mi történt volna, ha elmennek mellette

Hát akkor némi túlzással ők csak turisták lettek volna.

A nagyobb értékek a várban voltak (arany, ezüst, hasonlók). Az élelmiszertartalék a várban volt. És ami fontos a „humán erőforrás” is a várban volt. A török katonák nem akartak szántani, vetni, aratni, a cél az lett volna, hogy majd a magyar paraszt szánt, vet, arat, teszi, amihez ért, esetleg még a mecsetet is építi, az adót meg a magyar király helyett a török szultán szedi be.

Ha nem foglalják el a várat, akkor maximum a föld, meg az eke, meg a ház lehetett volna az övék, az önmagában nem teszi gazdagabbá a szultánt. Szántani, vetni, aratni otthon is lehetett volna, a hódítást nem az élelmiszerhiány vagy a termőföldhiány indukálta. Úgy volt csak értelme, ha a termőfölddel együtt a termelőerő, az emberek is az ő irányításuk alatt állnak.

A várakban nem hordtak össze annyi kincset, hogy azért érdemes lett volna ostromolni, sőt a várak ostroma olyan szempontból nagyon veszteséges volt, az ott talált értékeknél sokkal többe került az ostrom.

A várak, erődök elfoglalásának szükségessége mögött egyszerű ok állt: a logisztika.

Középkori viszonyok között nagyon nehéz volt komolyabb létszámú sereget nagy távolságokra mozgatni, a hadjáratok ideje is kb az április, de inkább májustól októberig tartó időszak.

Egy megerősített várban lévő katonaság viszont télen is ellenőrzése alatt tudott tartani bizonyos területet.

Ezért nem hagyhattál maguk mögött a várakat. Ott berendezkedhettek több évig is kitartó élelemmel, munícióval, késő ősszel a nagyobb seregek feloszlottak, a várból induló portyázó csapatok közvetlen veszélyt jelentettek volna a helyőrségként, de védelem nélkül maradó kis létszámú csapatokra, és a várakból az utak is felügyelet alatt tarthatóak voltak, ha ott nem volt nagy létszámban ellenség.

A technika fejlődésével, változott a hadviselés is, pl az 1848-49-es szabadságharc nagy taktikai hibája volt a magyar hadvezetés részéről, hogy a Bécs alatt lévő csapatokkal nem az osztrák fővárost foglalták el, hanem vissza vonták őket Buda alá, és egy taktikailag fölösleges ostromot indítottak, presztízst csináltak Buda visszafoglalásából.

A 19. század körülményei már teljesen mások voltak, mint a 15-16 században.

II. Rákóczi Ferenc idejében még várakat ostromoltak, de már akkor is lényegesen több volt a nyílt csatatéren összecsapás, mint a 15. században.

Napóleon idejében már hatalmas seregek mozogtak télen is, akkorra már a várak szerepe sokkal kisebb volt, de nem jelentéktelen.

Vissza térve az 1848-'49-es szabadságharchoz, Erdélyben sok volt a császárhű város, a románok, szászok lakta települések.

Ezekkel a településekkel a magyar haderő nem igazán tudott mit kezdeni, falak között harcolni sem lett volna jó ötlet, kikerülték ezeket a településeket, de állandó probléma volt, hisz elszigetelt foltokban, de császárhű területek voltak körülöttük.