Azért élünk, hogy dolgozzunk?

"Megpróbálhatnánk ezenkívül elutasítani azt az életstílust, amelynek a középpontjában a vásárlás áll. Nincs elegendő erőforrás és energia arra, hogy mindenki fényűző fogyasztóként élhessen. Ehelyett sok más módon javíthatnánk mindannyiunk életminőségét.

Az Egyesült Államok és sok más ország társadalma is régóta abban a hitben él, hogy az "életminőség" annyit jelent: keményebben dolgozni, többet fogyasztani, és meggazdagodni. De ha valóban ez tesz boldoggá bennünket, akkor miért olyan magas a stressz, a depresszió, a kábítószer-használat szintje? Mi lenne, ha a gazdaság úgy lenne kialakítva, hogy az emberek kevesebbet dolgozzanak, így több idejük jutna a barátságra, a kikapcsolódásra, a természetre, a művészetek gyakorlására és élvezetére? A kutatások szerint ezek a dolgok teszik valóban boldogabbá az embereket – ráadásul sokkal kevesebb energiát és természeti kincset igényelnek, mint a fogyasztói árucikkek szakadatlan előállítása." Naomi Klein: Hogyan változtassunk meg mindent? 274. o.

"Ennek a könyvnek az a célja, hogy segítsen megtalálni az utat a boldog élethez, amely nem méregdrága, nem mérgezi meg vagy pusztítja el a Földet helyrehozhatatlanul. Arra invitálja az olvasót, hogy vizsgálja meg a sikerrel és a jó élettel kapcsolatos meggyőződéseit, szokásait és viselkedését. A cél olyan életstratégia kialakítása, amelyben egyszerre kapcsolódunk vágyainkhoz, életélvező énünkhöz, illetve értékeinkhez, morális énünkhöz. Ez teszi ugyanis értelmessé az életünket, és tesz képessé a szerető kapcsolatokra. Amikor egyszerre vagyunk társalkotói és megújítói a világnak, egyszersmind megtapasztaljuk, hogy a világ is táplál és formál bennünket. Ezt az új szintézist nevezem én virágzó életnek."

Dr. Lelkes Orsolya: Fenntartható hedonizmus

"Azért élünk, hogy dolgozzunk?"

Azért dolgozunk hogy éljünk.

Kivéve akiket mások etetnek.

Nem ismerem a többest. Szóval.

Azért él egyes ember, hogy életben maradjon (túlélési ösztön).

Ehhez viszont eszközök kellenek.

A túlélési ösztön kiegészülhet szakma szeretettel, munkaszeretettel, gondolkodási képességgel stb.

Az bizonyítja egyes embernél, hogy nem kitenyésztett (inkább nevezném idomításnak) állat, hogy tud:

- logikusan gondolkodni,

- kritikusan gondolkodni,

- tud kérdezni,

- tud információkat kutatni,

- keresi a különbféle gondolkodási módszereket és készségszinten hasznosítja,

- tud információkat szerezni, válogatni, hasznosítani,

- ismeri az értékelemzés módszerét, így képes a lehetőségekből a lehető legjobbat kihozni, tehát van döntési szabadsága,

- az élettapasztalataiból (élettörténelem) képes következtetéseket levonni, tanulni belőle és újult erővel élni hátralévő életét,

- képes az érzelmi tudatosságra, önuralomra, így nem engedi, hogy a környezet által kiváltott gondolatai, érzelmi eltérítsék,

- tud szervezni és vezeti, mert a szervezési és vezetési készségeket folyamatosan fejleszti önmagában,

- képes a pénzügyi tudatosságra, így képes precízen beosztani a pénzét,

- van erkölcsi tartása és igazságérzete, stabil értékrendszere, amihez élete árán is ragaszkodik (ritka az ilyen ember).

Stb.

Hát ha te nem tudsz semmit elképzelni, amit csinálj napközben, hasznos, téged is szótakoztat, akkor rabazolga vagy, ha sikerült, akkor a hobbid a munkád, tehát jól is èrezheted magad.

Viszont vannak emberek, akiknek munkaiszonyuk van, ha nem fekhetnek napi 8 órát az a baj, ha fekszenek akkor az, van akinek semmi sem jó…

Az hogy ki miért él, mi érdekli és van-e hobbija, vagy van-e hivatása, ezek mind az érdeklődési körét mutatják az embereknek. A saját szempontjából mindenki azért él, amit annak tart és azt nem mások csinálják helyette.

Dolgozni meg mindig is kellett. :) Az ókorban is kellett dolgozni, sőt még az őskorban is. Még ha csak gyümölcsöt szednénk a fákról már az is munkával jár és járt is. Bár az is tény ma már, hogy a vadászó és növény szedő életmód valójában sokkal kevesebb időráfordítással járt, mint a mezőgazdaságban való munka. Erről ma már kiterjedt tanulmányok vannak, hogy mivel a mezőgazdálkodás sokkal több időt vett igénybe, akkor az emberek miért tértek át a növénytermesztésre. Munka viszont mindig is volt és csak átalakult egészen a mai formájáig.

Hogy ki miért él az nem a munka dönti el, se a munkáltató, se a társadalom sem. Ez az ember egyéni dolga. Egy minimális munka már alapvetően elkerülhetetlen, hiszen enni és inni azt kell, így a munka elkerülhetetlen az emberek és állatok számára is.

A kérdés szoros értelemben, hogy "Azért élünk, hogy dolgozzunk." a rabszolgákra volt érvényes, de! De nem a rabszolga szempontjából, mert neki az nem volt célja, hanem a rabszolgatartó szempontjából élt azért a rabszolga, hogy dolgozzon. Magának a rabszolgának nyilván nem ez volt a célja, hogy azért éljen, hogy dolgozhasson a tartójára, hanem csak bele volt kényszerítve. Nem véletlenül voltak rabszolga lázadások sem. A rabszolgatartó szempontjából viszont érvényes a kérdés, mert a rabszolgáknak nem voltak se jogaik, se juttatásuk (bár volt némi ezekből is, de inkább nem volt). A rabszolga nem kapott fizetést, juttatást, csak ennivalót mint "üzemanyagot" a munkához. Azért kapott élelemet, hogy ne haljon éhen, mert a halott rabszolga nem tud dolgozni. Tehát a tartóikra érvényes a kérdés. Az rabszolgáknak ez nem volt célja hanem az ilyen munkát rájuk kényszerítették. Ők sem azért életek, hogy dolgozzanak. A lényeg benne a saját cél, a saját szándék ami az ember sajátja és a rabszolgáknál a munkájuk nem a saját céljuk volt.

A kérdés utal még a gazdasági rendszerre, a kapitalizmusra, csak ez már megint egy másik téma. A kapitalizmus valóban sulykolja a sok munkát, a több pénzt és a több költekezést, és ha megnézed akkor ott sem a munkáról mint célról van szó, hanem valójában a költekezésről. A kapitalizmusban a munka hangoztatása egy kezdeti elem ami további elem bevezetője, ami pedig a vásárlás. A kapitalizmusban nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem hogy vásároljunk, pénzt költsünk.

"Akkor mi bizonyítja azt, hogy nem csupán kitenyésztett haszonállatok vagyunk?"

A gazdaság nagy szereplői nyilván tudják alakítani a gazdaság nagy és régiós területi alakulását, de az emberek azért még erős túlzással sem kitenyésztettek és nem használnék ilyen jellegű kifejezést a kapitalizmusra. Persze kellően sarkalatosan hangzik, figyelemfelhívó is, de ettől még nem lesz rosszabb a kapitalizmus.

Az a kérdést lehetne feltenni, hogy akár rabszolgáról van szó, akár szabad munkavállalóról dolgoznia mindenképpen kell és a szabadság és kényszerektől mentesség inkább a kérdés.

"Azért élünk, hogy dolgozzunk?"

Kinek mi a célja, vagy akár nincs célja sem, de ez egy saját pszichológiai kérdés mindenkinek a maga számára. Dolgozni viszont kell még akkor is ha éppen nem kapitalizmus lenne, még akkor is.