Ha tegyük fel, IV. Károlynak sikerül visszatérnie az I. világháború után, és az antant nem avatkozik bele, akkor később sikerült volna kimaradni a II. világháborúból?

1. az ilyen kérdéseknek nincs értelme.

2. De tegyük fel! Azt kell tudni, hogy a mi életünket a geopolitika határozza meg. Nézd meg, hogy hány K európai ország tudott kimaradni a háborúból? Pontosan: egy sem. Ez nem királyon, köztársaságon, semlegességen múlik. Ezt hívják sorsnak. A magyar sors osztozik a cseh, szlovák, román, szerb, lengyel testvéreink sorsában. Alig lehet elkerülni azokat a dolgokat, amik a szomszéd országokban történnek. A nacionalizmus egyik fő feladata, hogy úgy tüntesse fel a dolgokat, mintha mi magunk határoznánk meg mi történik velünk és azt akarja mutatni, hogyha ügyesek leszünk politikailag (nem gazdaságilag), akkor előnyre tehetünk szert a szomszédos országokkal szemben. Ez azonban csak látszat: pár száz év viszonylatában minden előny és hátrány kiegyenlítődik. Nincs elhajlás sehol.

Nem tisztázott, mekkora hatalma lett volna IV. Károlynak, a külpolitikát a parlamentnek felelős kormányra bízta volna, vagy a saját kezébe vette volna.

Az viszont biztos, hogy hozzá akart nyúlni a szociális kérdéshez, ebben az esetben a legfőbb támogatói (az egyház és az arisztokraták) fordultak volna ellene.

Előbb vagy utóbb valószínűleg a közvéleményt ellene fordították volna és lemondatták volna.

Kétféle verzió lehetséges. IV. Károly 1921-ben próbálta visszaszerezni a hatalmát, ez nem sikerült. A következő évben meghalt spanyolnáthában.

Első verzió: visszaszerzi a hatalmat, de ugyanúgy elkapja a spanyolnáthát és belehal. Ebben az esetben semmit sem tehetett volna.

Második verzió: '21-ben visszaszerzi a hatalmat, nem kapja el a spanyolnáthát, vagy legalább is nem hal bele. Ebben az esetben valószínűleg mindent elkövetett volna, hogy Magyarországot és főleg Ausztriát megvédje a háborútól. A lehetőségei attól is függtek volna, hogy az osztrák trónt is visszaszerzi, vagy csak a magyart, továbbá milyenek a viszonyok a megtépázott monarchiában (ugye, ekkor már Trianon után vagyunk), és főleg, hogy a magyar irredenta tábor meddig ment volna el a retorzió ügyéért,akár IV. Károly ellenében is.

Az első válasszal értek egyet az utolsó mondatot leszámítva. A kiegyenlítődés sajnos nem igaz. A középkorban volt néhány pestisjárvány, amelyek következtében erős munkaerőhiány lépett fel, emiatt éhínség. Erre a problémára Anglia, majd később a többi nyugati ország vezetői másféle választ adtak, mint a keletiek. Igaz, ez a másféleség következett a korábbi korok eseményeiből.

Anglia nagyobb teret adott a parasztságának és általában a polgárainak, ezek a nagyobb nyereség reményében nagy erőfeszítéseket tettek a termelés növelésére, később pedig nem engedték visszavenni a szerzett privilégiumokat.

Kelet uralkodói még jobban központosítottak, adókat vetettek ki, a nyomorgó paraszt pedig nem termelt többet, mert abból neki semmi sem jutott.

Ez a mentalitásbeli kettősség tette a nyugatot gazdaggá, a keletet elmaradottá, és ez tart azóta is. A többiesemény nem tudta érdemben befolyásolni egyik felet se.

Ami a kérdést illeti, a feltételezés teljesen irreális. A győztes mindig diktál. A területfelosztás tehát mindenképpen bekövetkezett, ezen senki nem tudott volna változtatni, a második világháború éppen a közben megerősödő Németország változtatási szándéka miatt robbant ki. Az egyik többet akart, másik ezt nem tűrhette. Az utcai verekedések oka is ez. a kérdés nagyjából olyan, mintha azt kérdeznénk, ha a 400-as években egy erős római császár jött volna, megmenthette-e a Római Birodalmat? Nem, azt se.

#4 Ezt már leírta Berzeviczy Gergely is a 18. században, és próbált megoldásokat is keresni. Az 1848-as forradalom is változtatni akart ezen.

Nem hiszem, hogy nem jött volna megoldás, ha nem verték volna le a Habsburgok a forradalmat.