Melyik a legnagyobb léptékű találmány az emberiség történelmében: a pattintott kőeszközök vagy a kőbalta?

A kivétel erősíti a szabályt. A természetben is lehetnek lyukas kövek. (Senki nem mondta, hogy nem.) Csak azért valljuk be, hogy nem egy mindennapi jelenség, és bárhol nem is találsz rá példát. (Kivéve gugli.) Sokkal nagyobb valószínűséggel találsz olyan követ, ami kettétörött.

Tegyük fel, hogy oké, az ősember talált egy lyukas követ. És? Mi annak a valószínűsége, hogy annak a lyukas kőnek még a formája is arra ösztönözte "hősünket", hogy azt alkalmasnak találja bármire is? Mert ha még egy fadarab segítségével szexuálisan zaklatta is azt a szerencsétlen lyukas követ, azzal is max csak az ősasszonynak tudta elmagyarázni saját "szándékait". Vagy éppen egy nagyon érdekes pörgethető gyerekjátékot tudott "feltalálni" az ősgyerkőcnek, hogy az ne sírjon.

De visszatérve a tudatosságra. A lyukas kő, az egy nagyon jó dolog, de továbbra sem mindegy, hogy milyen kő. Ha megmunkáláskor/használatkor eltörött, akkor csak a saját idejét pazarolta az ősember, és még csak a célját sem érte le vele.

Ha már törés. Az sem mindegy, hogy milyen fából volt a nyél. Ha eltörött, akkor csinálhatott/kereshetett egy másikat.

Ha rossz volt a rögzítés, és használatkor elrepült a feji rész, a kő, akkor meg "hősünk" mehetett azt megkeresni. Ha a rossz rögzítés miatt lötyögött a kő, akkor az szintén a nyelet károsította, illetve használatra alkalmatlanná tette az eszközt.

És itt jött az a kérdés, hogy mivel is tudta azt rögzíteni? Akkor még nem igazán tudtak elmenni a boltba venni kötelet. Esetleg a bizonyos fákból származó gyanta részben megoldhatta ezt a problémát, de azt sem lehetett olyan könnyű beszerezni a még nem létező balta híján, illetve rájönni, hogy az a gyanta epiláláson kívül (bocsi magas labda) egyáltalán jó lenne még rögzítésre is. Valamiféle kötélszerű növényi rész azért jól jöhetett, de arra is rá kellett jönnie, hogy hol tudott olyat találni.

Ha a nyélnek nem jól megmarkolható ágat használt, akkor nem csak a tenyerén/ujjain levő vízhólyagok számát tudta növelni, hanem még az eszköz is használhatatlanná válhat. (Rossz súlypont = suta lendítés = baleset.)

Emiatt a "csekély" számú véletlen miatt gondolnám, hogy egy picivel komplexebb gondolkodást igényelt a kőbalta feltalálása, mint egy pattintott szélű kődarab. :D

11/ anonim :3

micsoda egy nick :)

"Emiatt a "csekély" számú véletlen miatt gondolnám, hogy egy picivel komplexebb gondolkodást igényelt a kőbalta feltalálása, mint egy pattintott szélű kődarab. :D"

Na pont ez az ismert teória nem állja meg a helyét, pont erről is írtam. :) Nézzük csak meg! Az iménti idézetben is a mennyiség van hangsúlyozva és idézőjelben iemelve. Kiemelni a "véletlen"-t kellett volna.

Az iménti teória is a véletlennel magyaráz az intelligencia helyett. Nem valami meggyőző magyrázat - szerintem.

A kőeszköz és a kőbalta között van valóban összetettségbeli különbség, viszont a kérdés a találmány léptékére kérdez. Ma is vannak nagyon összetett találmányok és nincs túl nagy jelentőségük. Szerintem nem csak az összetettsége az ami számít a jelntőségben. Lehet valami nagyon egyszerű is és mégis jelentős dolog, mint a tűzgyújtás is.

Valamint az emberek nem nagyon tudnak tájékozódni az őskori eszköztárról, és teljesen téves képzeteik vannak. Bár ezért nem is hibáztathatóak, ez is igaz.

Az éles kő önmagában is egy sor dolgot tudott létrehozni a fa megmunkálhatóságával. A ragsztás és zsinór és kötözés is intelligencia kérdése és ezek amik el lettek sorolva nem véletlenek.

Az egész 11-es arról szól, hogy az ősi emberk mennyire buták voltak és abban a mederben fut a feltételezés végig. Nézzük csak meg talán még háromszor a varjú intelligenciáját és akár más állatokkal is vannak ilyenek.

Az ősembert meg ne képzeljük a varjúnál is butábbnak, mert szerintem nagyon nem állja meg a helyét a feltételezés.

Az ősi embertársaink intelligensek voltak, legalább mint a varjú (varjúk) a kísérletben, sőt nyilván annál még intelligensebbek. Ez tűnik a vajrú vizsgálat után empírikusan kézenfekvőnek. Ami annyit is jelent, hogy a sor feladat sem megoldhatatlan se a varjúknak se az embereknek sem.

"Az egész 11-es arról szól, hogy az ősi emberk mennyire buták voltak és abban a mederben fut a feltételezés végig."

Akkor vagy félreértés gyanúja áll fenn, vagy rosszul fogalmaztam.

Én az intelligencia meglétét, fejlődését a statisztikával vázoltam fel. Nem állítottam olyat, és szerintem nem is utaltam olyanra, hogy buták lettek volna az előemberek. (Ezzel persze nem azt állítom, hogy ne lettek volna köztük buták.)

A "butaság" szemszögéből is megvizsgálhatjuk a dolgot, ha csak abból indulunk ki, hogy mennyiszer hibázhattak, mire megfelelő lett az adott eszköz. A tévedés/tapasztalás a tanulás velejárója, mivel a siker nem tanít semmire, nem ösztönöz. Az már megint csak az intelligencia mérőfoka, hogy ki mennyire képes belátni, hogy tévedett, és mennyire képes javítani a hibáit.

Rövidebben felvázolva: Ötlet > megvalósítás > hiba > újragondolás > javítás > siker. (Fakultatív loop...)

Amire viszont az előző monológomat írtam, az pedig a következő hozzászólás:

"Eleg, ha egy lukas kobe beledugsz egy botot, es ha raszorul (pl csakany, komuves kalapacs), maris kesz a kobalta. Ez meg veletlenul is megtortenhet, foleg ha bottal a kezedben vandorolsz (ugy, mint a sibottal)."

13/ anonim :3

"Akkor vagy félreértés gyanúja áll fenn, vagy rosszul fogalmaztam."

Okés. Kicsit másra értettük, előfordul. Hozzáteszem közkeletű teória a butának ábrázolt őskori ember, szóval ha nem úgy értetted okés.

14/

Bizony még az állatok is nagyon intelligensek tudnak lenni, csak az ember számszerűsíteni is tudja, de sokat megértenek. A varjós kísérlet is több kísérletből áll és valóban nagyon is okosak.

15/

Bizony. Nem csak olyan megoldást használtak, hanem jó pár félét. És talán kicsi felhvnám a fiyelmet arra a szintén tájékoztatási hiányosságra, hogy nem csak kőbaltájuk volt és nem csak harci, vadászati eszközeik. Egy egész sor eszközkészlettel rendelkeztek, még ha leszámítjuk a fa, bőr, textil és egyéb romladó technológiákat is. Az életvitelük is kifinomultabb és összetettebb volt, mint az illusztrációkon.