Miért utálják a magyarok az oszmán hoditokat mint a szovjet megszállókat?

Feltételezem az a kérdésed, hogy miért utáljuk JOBBAN az oszmán hódítokat, mint az oroszokat.

Nos a válasz az - az én meglátásom szerint - hogy nem utáljuk jobban őket.

A versikéről annyit, hogy a török megszállás idején talán még lehetett ilyeneket költeni, de ha a Kádár- vagy Rákosi korszakban énekelt egy gyerek ilyeneket, másnap elvitte az ÁVO az egész családot, szóval nem nagyon volt lehetőség rá, hogy elterjedjenek az ilyen műalkotások.

Én sem hiszem, hogy jobban utálták a törököket, de ha igen, akkor:

1, a törökök leigázták az országot (legalább is egy jó részét), senki nem várta őket (sőt), és háromszor annyi ideig itt voltak, mint a szovjetek.

2, a szovjet hadsereg elvileg mint felszabadító jött az országba, sokan várták, hogy ideérjenek (igaz, sokan meg nem) kevesebb ideig maradtak, és "ötvenat" után látszólag nem nagyon avatkoztak Magyarország ügyeibe, inkább csak "fű alatt". Sokan manapság is nosztalgiával gondolnak azokra az időkre- főleg a hetvenes és nyolcvanas évekre.

3, amit az egyes is írt.

A versikét illetően nem értek egyet. A versike nem a nép (az egész) költése, hanem valakié. Amikor ez történt, még figyeltek a népköltészetre, mondásokra stb. Ma ezek csak rendkívül kevés embert érdekelnek. Amit ma "népi viselkedésnek" nevezünk, az valójában manipulációs tömeghatás.

Az "utálják" is erősen relatív és korfüggő. A legtöbb ember e tekintetben utánoz, nincs saját önálló véleménye, mert a saját életén kívül más nem érdekli. Ezer különféle dolgon látni ezt ma és korábbi korokban is. Csak példaként, a török hódítás kifejezetten a porta pénzigénye miatt történt, a tömeg vagy egyének ideológiája addig érdekelte őket, míg az ellenük irányult. A sarc nagy volt, de valójában béke honolt. Az igazi szenvedők a végvidékeken (határvidékeken) éltek. Őket hol a török, hol a magyar sarcolta, kiszámíthatatlanul és nagyon. Abban semmi csoda nincs, a katonai támaszpontok (végvárak , egyebek) csak a regényekben romantikusak, valójában sok nélkülözéssel jártak.

Ami az orosz megszállást illeti, a nagy különbség az, hogy ez ideológiai kényszert jelentett, és nem tudták volna megcsinálni magyar segédlet nélkül. A Rákosi korszak nme direkt sanyargatást jelentett, hanem a tehetségtelenség és önhittség nem engedte a szakértőket (Horthy korban nevelkedtek) érvényre jutni, a "munkáskáder" pedig nem értett az irányításhoz hiszen egész életében őt irányították. Ennek olyan gazdasági következménye lett, hogy például kényszerbeszolgáltatás nélkül a nagyvárosok lakosságának fele éhen halt volna. A Kádár kor pedig az 56-os megtorlások miatt volt szörnyű, azon túl (63 után) érvényesült a 3T (támogatjuk, tűrjük, tiltjuk), ezért a nagy többség észrevétlenül megtanulta a sunyítást és apró csalások, kijátszások sorát. Ilyen működéssel pedig nem lehetett fejlődni, csak tönkremenni (25 év alatt, mert egy ország tehetetlensége nagy). Ha Kádár a "szokásos" módon viselkedett volna, akkor más lett volna itt. Erről az összes többi nép tudna regélni a lengyeltől a bolgárig. És a váltás se olyan lett volna.

Csak hát mindennek ára van! Az elkényelmesedett, sunyításhoz szokott nép nem értette a kapitalizmust, meg is lett a következménye. Most már esélye sincs érteni, most a szolgaságot tanulja éppen (tűrj békességgel - már 800 éve is ezt mondták).

A magyarok addig (nem utálták, nyögték) a törököt, amíg itt voltak. Az oroszokat is. Most a nyomorát nyögi. És hasonlóan nagy nemzetközi kataklizmák hoznak csak változást, mert önmaga nem tud. nem érti a münhauseni szólást. Vagy nem akarja érteni, mindegy.