A blackpillel azért nem érdemes foglalkozni mert reménytelenséget terjeszt?

@29: Aki társkeresőzik, és tökjól néz ki, az más téren nyomorék. Nem kell aggódni, akkor valami agybaja lesz és bár egy randija összejöhet egy elfogadható lánnyal, kb ennyi a maximum.

Akinek vannak golyói, és nem teljesen életképtelen, az talál magának társat a való életben is. Ennyi.

> A társkeresőzés csak bizonyos fizikai paraméterekkel megáldott egyéneknek működik.

A társkereső oldalakon való társkeresés csak egy kis része a társra találási módszereknek. És jellemzően nem túl hatékony módja. A társkereső oldalakon regisztráltak egy része nem is keres társat, a másik része alkalmi partnert keres, és tényleg magasra teszi a mércét, egy része elkeseredettségében van ott stb… Persze ilyen oldalakon is szövődhetnek kapcsolatok, de azért a legtöbb ember még mindig offline területen talál párra, vagy online felületen, de ahol elsőre nem a társkeresés volt a cél.

Társkereső oldalak alapján megítélni magát a társkeresést kicsit olyan, mint buszpályaudvarok büféiből megítélni egy nemzet gasztronómiáját.

> Dehogy. Nagy előszeretettel fogadnám őket ágyamba. A gond az, hogy nem ilyen egyszerűen működik a világ, […]

És ez az egyik gond. Te úgy kezeled ezt a párkeresést, mintha az csak arról szólna, hogy ágyba bújtok. Az is benne van, fontos is, de ha így futsz neki a dolognak, akkor csak a falnak mész. Mert igazad van, nem ilyen egyszerűen működik a világ. Csak máshogy nem egyszerű, mint ahogy leírod. Ahhoz, hogy valakivel eljuss az ágyba bújásig, ahhoz testi-lelki vonzalom kell… Mindkettő, nem csak testi, de lelki is. Ahhoz meg előbb meg kell ismerkedni egymást, látni egymás erősségeit, érdemeit is, meg a egymás hibáit, hiányosságait is.

> Ismételten: több 10,000 nőt likeoltam már be online!

Ez meg az előző hasonlattal olyan, mintha azt mondanád, hogy ezernyi buszpályaudvar büfét kipróbáltál már. Kipróbálhatsz még ezret, akkor sem fogod megismerni az igazi hazai húslevest, vagy a konfitált kacsacombot párolt körtével.

Ne lájkolgass, hanem egyrészt találd meg a saját céljaidat, a saját erősségeidet, a saját elhatározásaidat, és ezekben a saját örömödet és elégedettségedet. Aztán ennek mentén keress közösségeket, ismerkedj össze emberekkel. Fiúkkal, lányokkal, úgy a közösség kedvéért, és ne társkeresési céltáblával. Ha ez megvan, jönni fog a társ is előbb-utóbb, lájkolások nélkül is.

#36: Ezek biztos jól hangzó ütős mondatok a fejedben, de mondom harmadjára is, tévedésben élsz. A tinderen csajozók-pasizók többsége normális, épkézláb ember, akik egyszerűen csak élnek azzal a +1 opcióval amit a tinder nyújt. Az online társkeresés stigmája már nem létezik, ugyanúgy fent van a tinderen a kérdező, és a falu bikája is, a szingli nők körében pedig szintén minden rétegből sokan.

Én már nem tinderezem, se nem csajozok egyáltalán, és nem is lenne szép dolog a részemről, tekintve hogy feleségem és kis gyerekeim vannak. De ismerem a közeget, és a baráti köröm nem kis hányada is fent van.

Te erre vagy folytatod a fasságaidat, vagy elfogadod hogy tanultál ma valamit. Nem szégyen az boomerként se...

> Mondom, hogy nem érted te már ezt. Azt feltételezed, hogy a Tinder valami vészmegoldás életképtelen embereknek.

Én nem fogalmaznék ennyire sarkosan, és nem itt fognám meg a dolog lényegét. Ha megkérdezel egy-két tucat párt úgy véletlenszerűen – ha az neked relevánsabb, akkor vegyes korúakat, ha az számodra a releváns, akkor fiatalokat, teljesen mindegy –, akkor arányaiban igencsak kevesen fogják azt mondani, hogy a Tinderen, vagy más – akár klasszikusabb – társkereső oldalon ismerkedtek meg. Egy csomóan azt fogják mondani, hogy baráti társaság révén ismerkedtek meg, egy közösségen belül ismerkedtek meg (ebben benne van, ha osztálytársak, évfolyamtársak voltak, de szintén kiemelném a munkahelyet is), egy buliban, koncerten ismerkedtek meg, vagy éppen egy spontán hétköznapi helyzetben. Lesznek olyan párok is persze, akik a neten ismerkedtek össze, mondjuk teszem azt itt a GYK-n ugyanabban a kategóriában válaszolgattak, aztán szóba elegyedtek, de nem nekifutásból társkeresési célzattal. Meg persze lesz jó pár tucatból néhány pár, akik társkereső oldalon ismerkedett össze. Ilyen is van, ez vitathatatlan. De ettől még ez a mai korban is egy vékony szelet.

És lehet azt mondani, hogy én idősebb vagyok, de elég tág ismeretségi köröm van, rálátok fiatalabbakra is, és nem látok jelentős változást, jellemzően ők is offline módon találnak végül társra.

(Meg lehetne közelíteni a dolgot a Tinder statisztikáiból, onnan is az derülne ki leginkább, hogy a Tinder messze nem elődleges társkeresési helyszín a világban, sőt a Tinder alapvetően nem klasszikus társkeresési platform, sokak számára kimondottan futó kapcsolatra kell (akár párkapcsolatból, házasságból való kalandozásként), sokaknak önfényezésre, önbizalomnövelésre kell, sokaknak meg trollkodásra kell. Illetve azt is jól mutatja a Tinder statisztikája, hogy nem, egy előnyös fotó egyáltalán nem elég nem hogy a társra találáshoz, de még az első randihoz sem.)

(Amúgy a személyes tapasztalatom nekem is az, hogy akkor fordultam a társkereső oldalak felé, mikor valahogy válságba került a társasági életem, mikor az egyik közösségből kikerültem, és nem találtam meg magamnak a megfelelő közösséget. Még össze is jöttem társkereső oldalakról néhány lánnyal, de nem bizonyultak ezek a kapcsolatok tartósnak. Az offline közösségekben kötött kapcsolataim általában jobban működtek, tovább tartottak.)