A reneszánsz írók miért voltak ennyire beképzeltek?

Az megvan, hogy Shakespeare ezt mire írta, és hogy utána mi a szöveg? ...

Egyébként meg arról Shakespeare igazán nem tehet, hogy így fordították magyarra a szövegét.

Janus Pannoniust nem tudom, de gyanítom, hogy ott is más van a háttérben, nem a beképzeltség.

"Csupa fény és ragyogás büszke elmém."

Csupa fény és boldogság büszke elmém, de mindegy, gondolom te annyira szerény vagy, hogy nyugodtan átírhatod. Amúgy ez egy szerelmes szontett.

"Szellemem egyre dicsőbb, általa híres e föld"

Vagyis egyre jobban megy neki a versfaragás, így öregbítheti az ország hírét külföldön is. De hát miért is magyarázzuk neked, aki már megítélted ezeket a kezdő tollforgatókat.

Az úgy van, hogy valakinek van egy szándéka, eszerint megfogalmazza gondolatait, valaki meg hallja és értelmezi. Előfordul a rossz fogalmazás is, de sokkal gyakoribb a félreértett fogalmazás.

Azt kellene megérteni, hogy azok az írók egy alkalmas szereplő szájába adták gondolataikat. Véletlenül sem önmagukra értették.

A középkor anonimitása után jött a büszke "én" időszaka.

Jó, kicsit túltolták néha, de minden nézőpont kérdése (vö. mai celebek).

Érdekelne, hogy miért pontoztatok le ennyire? :(

A humanizmus hozza meg az alkotói öntudatot, a képzőművészetekben a büszke alkotót, aki már nem anonim, mint a középkor nagy mesterei, de arcképét sokszor rá is festi a festményre, az irodalomban a tehetség és a zseni kultuszát, a történetírásban azt az elgondolást, hogy a legfontosabb történetformáló tényezők a karikzmatikus uralkodók.

#5ös