Minél kisebb egy adott állam lakossága, annál valószínűbb, hogy azon belül a köztársaság és a demokrácia hatékonyan működik?

Ilyen összefüggés nem léteik. Az természetesen igaz, hogy a közösség létszámával arányosan nő a közösség életének szervezési összetettsége.

De azért gondoljunk meg két dolgot. 1. Sok kis diktatúra létezik, miközben nagyobb közösségek kiválóan működnek a nagy többség üdvére és előnyére. Megfordítva is igaz, léteznek nagy diktatúrák és nagy közösségek mintaszerűen. 2. A köztársaság államforma, és e fejezi ki az állam működésének módját. Csak példaként az angol királyság és a francia köztársaság között nincs eltérés a megnevezésen kívül. A demokrácia jelentése pedig "uralom". Már csak ezért se lehet jó. Amikor a régi görögök ezt bevezették, ezzel a köznép megalázottságát és kiszolgáltatottságát kívánták kifejezni az uralkodó réteggel szemben. Később azonban (sok ok miatt) nem bizonyult eredményesnek, lásd Athén bukása.

A köztársaság és a demokrácia alapvetően egy fogalmi eszmerendszert próbálnak jelenteni, amelynek a feltételei ma nem is léteznek. A hatékony működés az aktuális vezető réteg céljaitól és azok elérésének módszertanától függ. A céloknak meg kell felelniük az adott körülmények feltételeinek, a módszerek szakmai kérdés és nem politikai. Csak illusztrációként: 1956 legfontosabb célkitűzése az orosz csapatok távozása és a függőség felszámolása, mert anélkül semmi se érhető el. 1989 legfontosabb célkitűzése ez nem lehetett, mert a szovjet csapatok kivonlóban voltak, a Szovjetunió szétesőben.

Ha egy állam lakossága kicsi, megfelelő körülménye között nagyobb a valószínűsége, hogy a kevés ember koordinálásához szükséges kisebb tudás és képesség több emberben adott. Ha az állam nagyon nagy, akkor ennek a valószínűsége rohamosan csökken. Ehhez is adható illusztráció. Az USA-t a demokrácia védelmezőjének szokták nevezni, miközben ez nem igaz, lásd például Irak és folyományai. A belső folyamatok is rendkívül ellentmondásosak. Ők ennek kezelésére egy módszert próbáltak kitalálni és univerzálisan alkalmazni. Ez pedig az automatizmus. Minden előre leszabályozott. mindenki a szabályok szerint működik. Minden szabálynak van felelőse, persze hierarchiában, mert másképp nem lehetséges. Ez a technika sok vonatkozásban kiválóan működik, de nagyon komoly hátrányai is vannak. Előny például a közlekedésben a nálunk elképzelhetetlen fegyelmezettség. Ott az a fajta nyomulás és gyorshajtás, ami nálunk "természetes", ott elképzelhetetlen és nincs is. Viszont a rendőrnek teljhatalma van intézkedéskor, hiszen ő a felelőse mindennek. És egy pszichopata rendőr maga a katasztrófa, sajnos ez se ritka. Az élelmezés is automatizált. Árubőség, hatalmas áruválaszték, rend. Ennek ára viszont az egyedi igények nem létezése, hiszen az nem automatizálható. Kapsz nyolcféle gyönyörű kinézésű almát bármikor. Mindenk egy az íze. Az ételnek is.

Az emberek sokaságát szervezni azért nehéz, mert mindnek igény van és mindnek más. Akár ellentétes. Kielégíthetetlen konkrétan. Ha ebből az állapotból sok van, azt káosznak nevezzük. Ezen úrrá lenni (az emberek esetén) két módszer ismertes ma: 1. nevelés, ez eredményes és tartós, ám rendkívül hosszú, akár nemzedékeken át tartó, míg nagy tömegeken érvényesül. 2. Erő. Ezt gyakran nevezik diktatúrának, kényszernek, mert az erő alkalmazója másként nem tudja elvégezni feladatát, ugyanakkor neki is sokféle érzése, tulajdonsága, képessége lehet. És ez néha nagyon hátrányos.

Szóval van mit tanulnunk, van mit fejlesztenünk. A demokrácia korábbi (évszázados) felfogása éppen most kezd szétesőben lenni, ahogy a technika fejlődése hozza ki hátrányait.