A múlt rendszerben miért nem számolták fel teljesen az egyházakat, illetve miért nem tiltották be a keresztény rituálékat?

Egyrészt komoly külföldi visszhangja lett volna, másrészt sok vallásos ember volt a kommunista blokkban, így Magyarországon is, nagy lett volna a belső elégedetlenség is. Így is jelentősen korlátozták az egyházak működését.

Amúgy miért kellet volna teljesen felszámolni?

Volt idő, különösen a Szovjetunióban, amikor nem sok hiányzott hozzá.

Egyébként Franciaországban be is volt tiltva a forradalom után, Napóleon engedélyezte megint, mert sokan maradtak vallásosak és egyrészt sajnálta őket, mmásrészt nem zavarta a vallásosság a céljai elérésében.

Nálunk is valahogy így alakult, a kommunista propaganda nem sok sikert ért el azzal, hogy kimondták: - aki nincs velünk, az ellenünk van -, ezért változott a szlogen, hogy - aki nincs ellenünk, az velünk van - és ez már lecsitította a tömegeket jellentős mértékben konszolidálta a hatalmukat.

Engem nem érdekel az, hogy szabad idejében mit csinál az ember, amég másnak nem árt vele.

Viszont felháborítónak tartanám, hogy meg akarja szabni nekem valaki, hogy miben hihetek és miben nem. Nem vagyok vallásos, de már maga a tény felháborítana annyira, hogy a keresztényekkel karöltve tüntetnék a vallás szabadságért, had döntsem már el én miben hiszek és ne egy másik ember, aki valószínűleg nem is kompetens a témában. Egyáltalán a vallásban lehet valaki annyira “versenyképes” tudását tekintve, hogy betilthassa? Szerintem nem…

De, ez volt a kérdés. Pontos választ kaptál onnan. Az utolsó mondat kivételével. Mert a betiltásnak nem az a feltétele, hogy okosabbak legyünk a betiltandónál, hanem az, hogy képesek legyünk megítélni a szociológiai következményeket.

Minden rendszernek van célja. Az most nem kérdés, jó-e vagy rossz, mindössze azt kell vizsgálni, a rendszer adott intézkedése elősegíti-e a célt, vagy éppen akadályozza. A múlt rendszer éppen azért bukott el, mert azt képzelte "a múltat végképp eltöröljük". Ehhez tudni kellett volna, hogyan lehet az emberből zombit csinálni. Eltörölte az előző rendszert (szakembereit lecserélte), de nem volt neki annyi, hogy jobbat csináljanak. Azt képzelte, a demokrácia egyenlőséget jelent, ezért megalkotta a fűnyíróelvet. Nem vált be. Ha a a vallást is eltörli, lényegtelen, mit szólt volna ehhez a külföld. A lényeges, mit szól volna hozzá a belföld. Nos eltörölte volna - az új (szocialista) rendszert. Ennyire még Rákosi se volt hülye.

A kommunisták társadalmi bázisa kezdetben nem volt túl nagy és rögtön szembe kerültek a cárizmus, majd a kapitalizmus híveivel.

Demokraták is voltak ellenfeleik között, meg anarchisták, de a baloldali pártok egy részével összefogva sikeresen legyőzték az intervenciós "ellenforradalmat", köztük a cseh, lengyel és egyéb idegen reguláris csapatokat is, meg a részben nemzetiségi alapon szerveződő ellenállást, mint a doni kozákok felkelését. Ezek egy részében megjelent az egyház is, hiszen a cári tisztek miséket tartottak és a pravoszláv pópák roppant kényes helyzetbe kerültek, mert mégiscsak Jézus szavait kellett tolmácsolniuk, de a békét mégsem hirdethették az általános öldöklés közepette, ezt sem a vörösök, sem a fehérek nem engedték, ám a vörösök szemében bármennyire is igyekeztek mérsékeltek maradni, összemosódtak az ellenséggel.

Ennek megfelelően folyamatosan üldözték a vallást, sokszor csak azért lőttek agyon embereket, mert istenhívők voltak.

Csakhogy egymás között is kitört a harc a hatalomért, a bolsevikok sorra elintézték korábbi szövetségeseiket, például az esszereket (SZociál Revolucioner), immár azok lettek az ellenség. Közben néha csitult, néha fellángolt a vallás üldözése, de egyre jobban a papság felé tendált, mivel a hívők csak megtévesztett, becsapott embereknek kezdtek számítani, így sok helyen kifosztották a templomokat a csekisták, megverték, vagy akár meg is ölték a papokat, de ez mozgósította a híveket, hatalmas ellenállást generált.

Pedig a fiatal szovjethatalomnak volt ellensége elég, rögtön mindjárt a kulákok, akik szorgalmas és hozzáértő gazdák voltak és érthető módon eszükben sem volt fáradtságosan megszerzett javaikat a közösbe adni.

Aztán megindultak a különféle kártevő perek, mint a mérnökök pere, mert az elhibázott, vagy irreális célként kitűzött tervek nem teljesültek maradéktalanul, vagy a katasztrofális egészségügy a gonosz orvosok miatt nem hatékony, sorra üldözni kezdték a társadalom különféle rétegeit.

A harmincas évek elején maga a párt is sorra került, hiszen a régi lenini gárda kommunistái, akik az életüket tették fel a néphatalomra, a sztálini diktatúrával egyre jobban szembe kerültek, majd az évtized végefelé, a háború küszöbén a Vörös Hadsereg került sorra, alaposan kigyomlálták, megtizedelték sorait és mindezek mellett a vallás üldözése egyre jobban a háttérbe került, hiszen ha nem abajgatták őket, akkor a hívők és az Egyház békén maradt többnyire, igyekeztek meghúzni magukat, végül a háború terelte el a figyelmet a vallásról, olyannyira, hogy egy idő után még a Vörös Hadseregben is tartottak miséket, a katonák hangulatának, harci szellemének javítására, persze csak már akkor, amikor a "világ proletárjai egyesüljetek" féle szlogeneket felváltotta a honvédő háború "Oroszország anyácska"-szerű kétségbeesett propaganda, hiszen tényleg minden erőt össze kellett fogni a háború megnyeréséhez. Ez kevéssé ismert tény, kevesen tudják, mert később már kényelmetlenné vált a kommunistáknak és mindent megtettek az elhallgatása érdekében, például a Pravda napilapból kivágták a Patriarka cikkét.