Az embereket mi készteti egymás társaságának elviselésére?

Mert az állításod miszerint: "Az ember egy szörnyű önző, igazságtalan faj. Csak magára gondol, arra, hogy másokat kihasználjon, hasznot húzzon." nem igaz.

Ha tényleg így vélekedsz, akkor a probléma benned vagy a szűk környezetedben keresendő.

Ez meg nem igaz.

Ha két ember találkozik, abból általában több jó van, mint rossz.

Én sosen akartam senki lehúzni, kizsákmányolni (legalábbis amég visszatidok emlékezni).

Szerintem rossz társaságban jársz. Nálunk jellemzöbben segítjük egymást - ingyen villanyszerelés, tönkrement a gépe havernak, összedobtunk neki újra, ez többször is elöfordult, és sorolhatnám még…

Akik le akarbak húzbi, vagy nem élvezem a társaságuk, azokbak nem is keresem a társaságát, nem hívom…

Nos vagy te vagy extrém introvertált, olyan mértékig, ami már szakember segítségét igényelné. Vagy csak toxikus rossz emberek vesznek körbe, és képtelen vagy tőlük megszabadulni. Vagy ezek kombinációja.

Léteznek lehúzós, másokat kihasználó emberek, akiknek a kis ujjadat nyújtod, a karod se lesz elég. De ez az emberek nagyon kis százaléka. Az ilyeneket tudni kell idejében felismerni, és határozott nemet mondani nekik, mielőtt túlságosan rátelepszik az emberre.

Az nem normális ahogyan az emberekre nézel. Vagyis normális lenne, ha tényleg ilyenek lennének, de szerintem a lakosság 1%-a nincs ennyire szélsőséges állapotban, ahogyan te felvázoltad.

Az emberek pont azert tömörülnek a saját magukhoz hasonló csoportokba, hogy megértésre találjanak, hogy biztonságban legyenek (a mai világban inkább lelki, mint fizikai) és hogy jól érezzék magukat.

Amennyiben ismertél már meg jó embert, akkor biztos lehetsz benne, hogy nem maga miatt segített nekem. Vagyis de, bocs, maga miatt, mert ilyen ember volt. Nem ő lett volna, ha nem segít.

"Az ember egy szörnyű önző, igazságtalan faj. Csak magára gondol, arra, hogy másokat kihasználjon, hasznot húzzon."

Ez a városi legenda szintű közhely, amit cáfol az etologia.