Mely okok miatt hajlott Ausztria a kiegyezés megkötésére?

Ausztria 1866-ban elvesztette a Poroszország és az Olasz Királyság elleni háborút, ezért mindenképpen stabilizálni szerette volna a birodalom megrendült helyzetét. Kézenfekvő volt tehát, a magyarokkal való kiegyezés. Bismarck is erre szorította rá az osztákokat. Neki ugyanis fontos volt egy stabil és önálló Osztrák Császárság fenntartása, amely a német érdekeket közvetítette és képviselte a Balkán irányában, anélkül, hogy a majdani egyesült Németországnak közvetlenül be kellene avatkoznia ebben a térségben.

A magyar politikai elit is hajlott a Béccsel való megegyezésre. Érezték ugyanis, hogy Magyarország mennyire sérülékeny és veszélyeztetett a kedvezőtlen nemzetiségi szerkezet miatt. Kossuth életidegen Dunai-Konföderáció tervével szemben kézenfekvőbbnek tűnt inkább kiegyezni az osztrákokkal, mintsem Bukaresttel és Belgráddal. A Monarchia védőernyőt jelentett és biztosította Magyarország történelmi államkeretének fenntartását a nemzetiségi törekvésekkel szemben. Mint kiderült csupán ideig-óráig.