Ha Albert Einstein ma élt volna akkor is ilyen ismert lenne, vagy csak a facebook kommentelők egy cikk erejéig való gúnyolódásának lenne a tárgya?

Valószínű nem lógna naphosszat a közösségi oldalakon. Ahogy egy mai tudós is csak mértékkel, vagy egyáltalán nem foglalkozik a közösségi médiával. Egy tudós a világ jelenségei közötti összefüggéseket igyekszik feltárni. Pontosan tudja, hogy egy megtalált vagy megtalálni vélt összefüggés helyessége nem annak a függvénye, hogy teljesen laikus „közönségnek” ez érthető-e vagy sem, tetszik-e vagy sem.

> Pfff relativitás? Ki se bírom mondani.

[link]

> Az egész egy érthetetlen katyvasz.

Lehet, hogy sokak számára igen. De a speciális relativitáselmélet nem túl bonyolult. Általános iskolai tudással és az átlagnál kicsivel jobb absztrakciós, logikai készségekkel is megérthető képletek szintjére lebontva is. Az általános relativitáselmélet már más tészta, ott a képletek szintén való megértéshez magasabb szintű matematika kell, de úgy az alajai, az általános mondanivalója annak is megérthető akár egy középiskolás számára is.

> És erre megy az adófizetők pénze ahelyett hogy a problémákat oldanák meg...

Egyrészt ez egy nagyon szemellenzős, szűk látókörű vélemény. Lentebb taglalni fogom, hogy miért.

Másrészt van itt valami félreértés. Mi is az állam elsődleges feladata? Ha valami rentábilisan üzemeltethető, haszonnal, profittal működtethető, ott nincs szükség az államra, ott maximum az államnak szabályzó, ellenőrző szerepe van. A csavargyártás és csavarkereskedelem hasznot hoz a gyártónak, így nincs szükség arra, hogy az állam ennek a megszervezésére, működtetésére fordítsa az adófizetők pénzét. (Nyilván azon túl, hogy ki kell szűrni a kóklereket, csalókat, fel kell fedni az adócsalást, tehát szükség van minőségszabályozásra és ellenőrzésre, fogyasztóvédelemre, adóhatóságra stb…)

Az államnak pont ott van fontos szerepe, mikor olyan dolgot kell létrehozni, vagy működtetni, aminek a haszna túlságosan áttételes ahhoz, hogy az emberek önmaguktól pénzt áldozzanak rá, vagy a haszna nem anyagi, pénzügyi természetű. Sokan járnak pl. autópályán, sokan élvezik ennek a közvetett hasznát – hamarabb eljut egy termék A pontból B pontba, olcsóbb is, mert az autó kevésbé amortizálódik stb… –, de ha az emberekre bíznánk, hogy megrendeljenek, finanszírozzanak, megszervezzenek 1 cm-nyi autópálya megépítését – amennyi rájuk esik a használatból –, akkor soha nem lenne autópálya. Itt kell az állam, ami mindenki érdekét szem előtt tartva kikényszeríti adó formájában azt, hogy az emberek erre pénzt adjanak, és megvalósítsa az autópályát. (Lehet nem a legjobb példa, mert fizetős autópályákat akár lehetne piaci alapon is építeni, üzemeltetni.)

Az államnak olyan területekre kell koncentrálnia, amik nem rentábilisak, mert alapvetően nem anyagi természetű a hasznuk, vagy ha igen, akkor túlságosan közvetett módon. Az oktatásra, az egészségügyre, a kultúrára, a tudománya, a közlekedési infrastruktúrára – az autópályától a jelzőlámpákon át az útburkolat felfestésig – és a közterek fenntartására és sok-sok hasonlókra. Ezeknél van értelme adót szedni, és az abból befolyó összeget ezekre költeni. Miért? Mert végső soron a társadalom, így az emberek érdekét szolgálja, viszont kevesek rendelkeznek akkora belátással, hogy annyira fontosnak lássák ezeket, hogy önként pénzt – vagy időt, energiát – szánjanak ezeknek a megteremtésére, fenntartására. Egészséges ember nem ad pénzt a kórháznak MRI-re, de élvezi az MRI létezésének a hasznát, mikor beteg lesz, pont akkor, mikor – már csak a a betegsége miatt is – amúgy sem a legbiztatóbb az anyagi helyzete.

~ ~ ~

És a tudomány célja a világ megismerése. Hogy egy-egy feltárt összefüggésnek van-e közvetlen haszna, vagy nincs, az nem feltétlenül szempont. Van, hogy ugyan közvetlen és azonnali haszna nincs egy összefüggésnek, de hozzájárul újabb tudományos eredményekhez, aminek viszont már lehet közvetlen haszna. Illetve lehet, hogy egy-egy kutatási eredmények csak sokkal később lesz igazán haszna. És ma nem lehet megmondani, hogy melyik eredmény lesz az. A kvantumfizikának volt ott és akkor közvetlen haszna, mikor létrejöttek az alapjai? Nem sok. Ma meg rengeteg használati eszközünk működik kvantumfizikai elveken, amik létrejötte, megtervezése aligha lett volna lehetséges ezen ismeretek nélkül.

A relativitáselmélet ismereti kellettek ahhoz, hogy mondjuk egy katódsugárcsöves tévét torzításmentesnek lehessen tervezni. Hogy a GPS rendszer pontos legyen. Kvantumfizikai összefüggések nélkül a félvezető technika is hátrébb tartana. Vagy vegyük pl. Leibnizt, akinek a munkáját ugyan nem az állam finanszírozta, de aki a szinte büszke volt arra, hogy olyan matematikai kérdésekkel foglalkozik, aminek úgy tűnt, semmiféle gyakorlati haszna nincs. Pl. foglalkozott prímszámokkal, és ma részben az ő munkásságán alapszanak a modern titkosítási eljárások, ami ott vannak a telefonodon, bankkártyádon, meg az interneten. Meg foglalkozott a kettes számrendszerben végzett műveletek sajátosságaival, amin meg a digitális számítógépek működése alapszik, és itt nem csak a személyi számítógépet, laptopt, mobiltelefont kell érteni, de a legegyszerűbb szabályozó rendszerekben is ez van, a hűtőgépedtől a mosógépedig. Ennek tükrében mond azt, hogy Leibniz munkássága felesleges volt, hogy elpazarolta ha nem is az állam pénzét, de a saját idejét, energiáját, tudását.

Így igaz kérdező. #2-höz nem érdemes fűzni semmi, mert csak ugyanazt ragoznánk. Azonban van még két másik szempont.

1. Régen több olyan téma volt, amelyhez elegendő volt egy kellően differenciált agy, ezért lehetett nagyot alkotni egyénileg. Mára elsősorban sok tudományágat, sokféle embert igénylő témák maradtak zömében, ráadásul ezek művelése drága. Ezért ma elsősorban a teammunka jellemző, de azért itt is akadnak kiemelkedők bőven. De relatíve korábban az egy személyes eredmények jobban kötődtek nyilvánvalóan egy emberhez. Csak példálózva, a DNS szerkezetét a múlt század közepén egy ember nem tudta volna felírni. Túl sok minden kellett hozzá.

2. Mára a fejlődés egyfelől erős univerzalitást hozott, másfelől a verseny erős szelekciót eredményezett, ez jelentősen megváltoztatta a dolgokhoz való hozzáállást. Régen nem adódott ezerféle időtöltési lehetőség (mindegy hasznos vagy sem), ma igen, és ez megosztja a figyelmet is. Régen a tanár, orvos, ügyvéd, tudós külön kasztnak számított, kissé misztikus és megbecsült (megfizetett). Ma nincs külön kaszt, csak van vállalkozó és alkalmazott. Ma ezért a tudományhoz való hozzáállás egy a sok közül, korábban a misztikum egyedivé tette.

Amiben közös, az a butaság hozzáállása ehhez. A kérdés kommentje jellemzően olyanok szava, akiknek esélyük sincs megérteni a világot önmaguk körül. Szapulják hát. Csak ez ma ugyanúgy terjed, tehát széles körűen ismert.