A 19. században miért voltak annyira elterjedtek a külföldi nyelvek (német, francia) használata a nemesi-arisztokrata körökben?

Mivel akkoriban a nemzeti nyelvek nem voltak alkalmasak jóformán semmire, a neylvújítás kellett, hogy egyáltalán használható legyen, nem volt jóformán semmiféle szókincs.

Emellett a nemesek többségénél igen gyakori volt a nemzetközi család, és akkoriban minden müvelt ember németül beszélt, társaságban meg a francia volt az elvárt. Ezeken a nyelveken lehetett minden témáról beszélni, és minden európai államban ugyanúgy lehetett vele boldogulni.

Eleve csak a század közepén lett hivatalos a magyar nyelv...

[link]

Ma is vannak közvetítő nyelvek, mint az angol. Akkor is voltak, csak akkor a francia, illetve a kisebb részt a középe-európai térségben a német töltötte be a szerepet.

Akkoriban a paraszt jó formán a szülőfaluját se hagyta el egész életében. Nem kellett nyelveket beszéljen. A nemesek viszont elég komoly nemzetközi életet éltek. Kereskedtek, tárgyalgattak, háborúztak, házasodtak külföldön. Számukra épp olyan nélkülözhetetlen volt a nyelvtudás, mint ma egy külkereskedőnek vagy diplomatának.

1-es!

Hogy lehet ekkora marhaságot leírni?!

“Nem volt szókincs”… Úristen!

“ Emellett a nemesek többségénél igen gyakori volt a nemzetközi család,”

Atya, Ég!

Az ilyen műveletlen, félanalfabéták olyan öntudattal szórják a marhaságaikat, hogy megáll az ember esze!

A francia felvilágosodás meglehetősen nagy hatást gyakorolt az európai műveltségre, ezért különösen a 18. századtól az értelmiségi diskurzus egyik legfőbb nyelvévé vált a kontinensen, nagyon nagy presztízzsel bírt, ha valaki műveltnek akart tűnni, vagy ténylegesen az akart lenni akkor megtanult franciául, hogy olvashassa a nagy francia írók műveit. Ezen felül akkoriban Franciaország egy globális nagyhatalom volt, a francia nyelv a jogban és a nemzetközi kapcsolatokban is fontos szerepet töltött be.

A német nyelvterület szintén egy civilizációs központ volt, itt elsősorban a kelet-közép-európai térségre pedig közvetlenül is nagy hatást fejtett ki, a városi polgárság jelentős része német volt, valamint például a Magyar Királyság is egy németajkú dinasztia hatalma alá került. A német egy helyi presztízsnyelv volt, és rendkívül fontos ha ki akartad használni a a birodalom adta lehetőségeket, vagy ha nemes voltál és közelebb akartál kerülni a tűzhöz. Különösen a főnemesi körökben pedig ténylegesen gyakran házasodtak német nemesi családok sarjaival. Elég csak megnézni az Esterházy család hercegei kikkel házasodtak, magyart nem igazán találsz az arák között, németet annál inkább.

Azzal én sem értek egyet, hogy a nemzeti nyelvek ne lettek volna alkalmasak semmire, vagy ne lett volna szókincsük, hisz egyébként 1844 előtt is virágzott a magyar nyelvű irodalom, valamint a latin a hivatalos szóbeliség nyelve volt, a legtöbb hivatalos szóbeli érintkezés magyarul folyt amit aztán latinul foglaltak írásba mert így kellett. A nyelvújítás azért nem pont arról szólt amiről írod. Volt a 19. században német nyelvújítás is, halkan megjegyzem. A nyelvújítás legfontosabb vívmánya a nyelvi sztenderd megalkotása volt. Ezen kívül nem feltétlen azért alkotott új szavakat mert nem volt rá semmi korábban, hanem mert az a nacionalizmus szemüvegén át nem volt elég magyaros. A regruta helyett szerintük szebben cseng hogy újonc, a verbuvál helyett hogy toboroz. De egyébként a mai napig vannak nyelvek melyeknek kb. minden tudománnyal, egyéb modern civilizációval kapcsolatos szava egy idegennyelvből származik és tökéletesen funkcionálnak úgy is.

A nemesek, de különösen az uralkodó dinasztiák politikai és gazdasági okokból összevissza házasodtak Európán belül különböző országok nemeseivel és trónörököseivel.

Az idegen nyelvű házastárs automatikusan a saját hazája embereivel és művészeivel, tanácsadóival vette magát körül.

Angliában pl. a francia volt az udvar hivtalos nyelve, Oroszországban szintén, bár ott inkább csak divatból, hiszen a legtöbb cárné német származású volt.

Lásd még Mátyás királyt feleségével, Beatrixal, aki ugyan nem változtatott az akkori hivatalos latin (és persze magyar) nyelven, de akkori művészeti stílusát szélesen elterjesztette Magyarországon.

Később természetszerűen a német lett a hivatalos nyelv, mindenki tudja, miért.