A kínaiak miért nem térnek át a latin, cirill, görög, stb betűs ABC-re ahelyett, hogy több ezer írásjelet kelljen megtanulniuk életük során?

Nem tudom ezt hogyan sikerült így értelmezni, hogy egy ország egységes nyelve és egy egységes ország az negatívumként jelenjen meg a következtetés végén. Divatos manapság a nemzetállam kifejezést valami negatív értelműnek írni körbe, holott ez csak annyi, hogy ország. Vagyis Franciaország egy nemzetállam, Németország is az és Magyarország is az. Ez nem negatívum.

"De azért szerintem ez alapvetően az Idiocracy iránya, ilyen modernkedő csöcsség, ez vonatkozik általában a nemzetállamokra is és a nyelvi szabványokra, államnyelvekre, nezetiségekkel szembeni asszimilációkra"

Az ország (nemzetállam) még nem keverendő valamiféle államnyelvvel, ahogy fogalmazod. Egyáltalán mi az, hogy államnyelv? Hol van olyan? Megint más a nyelvi szabvány, ami pont arra van, hogy szót értsen mindenki az országon belül, merthogy az jó, ha értik egymást egy ország lakói. Szóval a nyelvi szabvány előnyös úgy alapvetően. A nemzetiségek állami beolvasztása már kérdéses, de ha maguktól olvadnak be a nemzetiségek az jó együtt élés következménye, és teljesen amúgy sem asszimilálódnak, ez figyelhető meg világszerte, olasz negyed, kínai negyed, és így tovább. Asszimiláció szinte nincs is, csak papíron. :) Többnyire.

"A normális dolog az, amikor szinte falvanként mások a nyelvjárások, pár faluval arrébb a nyelv már egy kölcsönösen érthetetlen új nyelvbe megy át"

Lehet persze az a természetes kialakulásból adódóan, de csak nem jobb az, ha egymást sem értik egy ország lakói, mintha értik egymást. Nem is nagyon értem, hogy egy országon belül miért lenne jobb ha nem értik egymás nyelvét az ország lakói...? Az mire jó?

"Az őskorban ugyanez volt, csak még több nyelvvel, pluszban tízezezer évvel ezelőttnél régebbről még néhol velünk éltek a Homo erectus egyes maradványfajai is."

Erre nem sok bizonyíték van, kijelenteni meg könnyű ilyeneket. Az őskorban lehetett kevesebb nyelv is, több is, ugyanennyi is. Konkrétan ezt nem tudjuk így. A beszédkészség a leletekből megállapítható, az hogy tudott beszélni, de a nyelvek száma már nem. Bár tényleg érdekes lenne tudni, csak ezt nem tudjuk azért.

"sajna kizorult a latin, később a nagyjából viszonylagos magyar előnyt biztosító kegyezeés után meg kifejezetten erős magyarosító politika is ment. Ennek végső következmánye aztán trianon, majd a II világháború."

Ha valami államnyelv, mint fogalmaztál, akkor a latin pont az volt. A magyarosítás önmagában szintén nem rossz, de nyilván nem etnikumok elnyomásával - nem is megyek bele, de szerintem ne a magyarosítást kifogásold, hanem azt ami szerinted nem volt megfelelő a kivitelezésben, nagyon nem mindegy, mert végül még a magyarságot is valami elhagyandó negatívumként állítod be. Vagy csak úgy tűnik, mintha ilyen irányba széledt el a közlés.

"Egészében véve a kisállami nemzetállami nacionalizmus hüleségnek bizonyult, a magyarok számára tragikusnak, a zsidóság és a cigányság számára pedig egyenesen népirtásba torkollott. Egy svájc-szerű természetes módon soknyelvű középeurópa történelme boldogabb lett volna."

Ott a megvalósítás az ami használható az embereknek, de a nemzetállammal semmi gond, egy ország lényege pont az egységesen országnak tekintett közösség.

Kedves TappancsMancs,

Köszönöm szépen válaszod.

Kapkodtam, sokban csak hangosan gondolkodtam, nincs kialakult tudásom, hamem érzések közt ingadozom.

Sok ország valóban a nemzetállam kiépülésével párhuzamosan élte meg a modern (immmár nem feudális) közigazgatás kiépülését, a betegekről, elesettekről való gondoskodás megbízható formáit, az elesett rétegekről (külön sebezhető alrétegük: az elmebetegekről) való valódi gondoskodás megszületését, a rendszerszinten megalázó bánásmód (elvi) végét.

Amit bántónak érzek, az az, hogy a középkor mai szemmel élhetetlen, szociális szempontból nagyon is kegyetlen világának jogos letűntével olyan helyeken is megszűnt a sokrétegűség, ahol nem kellett volna ezt az árat megfizetnünk a modern közigazgatásért.

Franciaoszág kis nyelvei, általában a középkor nyelvi sokszínűsége: a XX. század legvégéig szó sem volt megóvásukról, sőt pl. a francia oldalon lévő baszkoknak kifejezetten méltatlan volt a sorsa.

Közép-Európában a valamivel hosszabb középkor miatt valamelyest sajátos helyzet volt, itt sok olyan érték megmaradt vagy megszületett, mint pl. Erdély (és környéke) kulturális sokarcúsága (nyelvi szinten is), ez hozta el az, amit ma igazán Erdélynek nevezünk. Beás nyelv mint a román archaikus dialektusa, a sok (nem egyetlen) cigány nyelvjárás, és a magyar nyelvjárásoknak annyira egyedi érdekes példánya, mint a csángó. Meg maga Erdély mint cigány, német, magyar, román együttlét, beütve a latin közigazgatási hagyománnyal.

Ez az, amin a nemzetállam inkább csak rontott, hozzátenni nem tudott. Beleértve akár a Monarchia (és a rövid ideig visszatért Erdély) magyarosítási lázát, és éppúgy Románia nemzetállami törekvéseit is, ezek inkább csak romboltak. Amit nem tudott egyik sem igazán megragadni, az pont Erdély volt maga a maga teljességében.

Magyaroszág talán kb. a 60-as években szembesült a sok beiskolázott cigány kisgyerek révén a cigány nyelv még élő jelenlétéről. Elvi lehetőség lett volna, hogy a névleges NDK-s és az ideológialilag formálisan hangoztatott szovjet nyelvi sokszínűséget megvalósítsuk, és konrét cigány élőnyelv-használatot építsünk ki az élet minden szeletében? Nem tettük meg, és mai szemmel nézve kár. Ez egyike az elmulaszott lehetőségeknek. (Az NDK hozzáállása a szorb kérdéshez ingatag volt, az elvi támogatás mellett a populista visszaesésekig, és egészében a téma kifulladásáig.)

A képírás témájához úgy kerül az egész, hogy elvi, logikai szinten a képírás az, amely közvetlenül is képes közös nyelvi olvasatot nyújtani több különböző beszélt nyelv fölött, és Kína épp erre ad példát. Pontos európai analógia nem létezik, a latin itt mindössze történelmi szerepe miatt add egy enyhe szemléletet intergratív szerepre, nagyon gyenge analógiát, de közös és gyakorlatban nyelvileg is mindennap használható közös nyelvnek elvileg valami fogalomjeleölő, képírásszerű dolog lenne használható. Persze bármiféle sikeres társadalomintegráció témájában természetesen ennél többről van szó.

Kínában az évszázadokon át a képírás olyan szerpet tölthetett be, ami Európában ebben a formában ismeretlen, itt más jelenségek játszottak termékeny integráló szerepet.

Kicsit azt látom, hogy a modern Kína túl kritikátlanul veszi át a régi értelemben vett európai modernitás fogalmait, és valós saját értékeit nem képes alkotó módon megújítani. (A kommunizmus sok esetben hasonló hibákat követett el.)

Kína megpróbálkozhatna nagyon magas szintű szaktudás és nagyon gondos társadalmi vita révén valamiféle ősi őskori kommunizmus forma posztmodern újjáteremtésével, ezt persze nem szabad kampányban, felelőtlen kísérletezéssel, erőltetve megtenni, inkább lassú és finom demokratizálásra és folyamatos kutatómunkára lenne szükség, mint ahogy Indiában, Afrikában vannak ezek a kísérleti szociális ökölógiai faluközösség-projektek, kis méretekben, lassanként, egyedileg kiértékelve.

Őskor: a mai (pontosabban közeltmúltbeli) természeti népek példáján, konrétan az eszkimó, ausztrál, pápua és dél-amerikai példán sejtek rendkiívüli soknyelvűséget az őskorba extrapolálva. 60 000 évnél régebbre nem merek visszakövetkeztetni, a vitatott nagy ugrás elmélet miatt. Bevallom, hozzám közelebb állnak azok a feltételezések, hogy az álltólagos nagy ugrás azért fokozatosabb volt, és hogy már a Homo erectusnak is volt majdnem valódi nyelve, (remélem, hogy minél inkább több volt ez protonyelvnél). Egyes modern kutatások a Homo erectus hajózási képessége miatt feltételeznek a korábbinál jelentősebb nyelvi készséget részükről.

Megtaláltam a két hivatkozást, amit az előző válasz íráskor még nem találtam:

A ma és a közelmúlt törzsi társadalmainak soknyelvűsége, és mai értelemben kiemelkedően soknyelvű egyének léte:

Jared Diamond: A New Guinea campfire, and why we should want to speak five languages

[link]

Magyar nyelven Ausztrália őslakóiról szóló monográfiák rézletesebben elemzik a témát:

- Adolphus Peter Elkin: Ausztrália őslakói. Gondolat, 1986

- Vászolyi Erik: Ausztrália bennszülött nyelvei. L'harmattan, 2003.

A Homo erectus nyelvi készségeiről való vélekedések, ,,újabb'' keltű viták:

Homo erectus may have been a sailor – and able to speak

[link]

több szempont

1. a politika tuti nem engedné! és fejbe lőné azokat a politikusokat akik ezt támogatnák!

2. ez nekik a kultúrájuk ezzel nőttek fel!

3. az irodalom szenvedné meg!

4. veszteségek nélkül nem tudnák átalakítani

5. ott konkrétan szavak vannak mintsem hangok... ezért nehéz

amúgy többször szűkítették mert túl sok az írás jel!

amúgy egy ponton lehetetlen átalakítani mert sajnos nagyon sok ugyan olyan kiejtésű szó van de az Írásjelük más!

neked nem mindegy?

amúgy görög mióta domináns? ókor óta nem az... csak szólok!

jelenleg csak a latin az arab a kínai (amit amúgy japán, vietnám stb országok is használnak) hindi, és orosz ami lényeges! de gazdasági szempontból 3 latin-orosz-kínai ami fontos...

amúgy csak szólok! minden nem latin írásrendszerű ország megtanul latinul is írni olvasni! (nyilván nem a 3. világbéli arab országokban de a fejlettebb arab országokban igen) kínában japánban koreában és egyéb távol keletiben kötelező szóval...

15 csak szólok hogy a 20. Századik kinai betűkkel írtak… gondoltam megemlítem…

Nem véletlen volt vietnami háboru amiben az ország ketté szakadt (persze végül “egyesültek” nem úgy mint Korea)

+ a többsége még mindig meg tanulja mert hát ott van kina meg japan is…

Ja igen taiwan az ténylegesen kinai irast használ (kb romai provincia)