A középkorban és az újkorban a nyugat-európai államok élelmiszer-ellátás terén mennyire voltak kiszolgáltatva a közép- és kelet-európai államoknak?

A középkorban is elég komoly kereskedelem volt a nyugat-európai országok és a kelet-európai (most az egyszerűség kedvéért nevezzük a németektől keletebbre található országokat így) között. Ez a kereskedelem szárazföldi útvonalakon is zajlott, de leginkább a tengeren (északon a Hanza, délen pedig a Levantei). Általánosan megfogalmazhatjuk azt, hogy Nyugat-Európából már ekkor is iparcikkek áramlottak Kelet felé, és Keletről pedig élelmiszerek, illetve nyersanyagok Nyugat felé.

Ha most csak Magyarországot nézzük, ránk ez teljesen igaz, Nyugat felé gabona, szarvasmarha, bor (tehát élelmiszerek), só, különféle fémek, faáru stb. (tehát nyersanyagok) áramlottak ki az országból, Nyugatról pedig iparcikkeket szereztünk be (fegyverek, textiláru stb.). De hasonló volt Csehország és Lengyelország is. Persze Magyarországon is volt ipari termelés, és Nyugat-Európában is termeltek élelmiszereket, de ennek ellenére a Nyugat-Kelet között ez a tendencia megfigyelhető volt, amit leírtam.

Viszont a 15. századra sok "keleti" ország, köztük Magyarország is ipari fejlettségben és társadalmi értelemben kezdett a Nyugathoz felzárkózni, amiben nem csak önmagában az itteni térség fejlődése segített, hanem az is, hogy a 15. században főként Nyugatot sújtotta a pestisjárvány, illetve a százéves háború. Ez a két esemény eléggé visszavetette a Nyugatot, mind népességben, mind termelésben. Kelet (mármint a valóságban Közép-Európa) tehát úgy látszott, hogy kezd felérni a szintjükre.

A 16. században viszont drámaian megváltozott a helyzet, amikor a gyarmatokból elkezdett gyakorlatilag Nyugatra áramlani minden földi jó. Most részletesen nem akarok belemenni, de az a lényeg, hogy a beáramló nyersanyagok miatt Nyugat méginkább iparosodott, a kialakuló világkereskedelemnek pedig a centruma lett, a sok pénz és jólét pedig a népesség "robbanásához" vezetett, ami pedig maga után vonta az igényt az élelmiszerre. Erre az időszakra lehet azt mondani, hogy egy adott nyugat-európai ország mezőgazdasági termelése nem tudta eltartani a saját népességét, ezért a 16. században igenis rászorultak a kelet-európai mezőgazdasági kereskedelemre, mi tehát úgy kapcsolódtunk be a kialakuló világkereskedelembe, hogy élelmiszert szállítottunk Nyugatra. A legnagyobb szállító Lengyelország volt, ott óriási biznisz volt a gabonaszállítás, egyébként innen a mezőgazdasági termékeket holland kereskedők szállították Nyugatra (ebben az időben ugyanis a holland hajózás és tengeri kereskedelem volt a világelső, Európában megkaparintották a Hanza-kereskedelmet, a portugálokat pedig fokozatosan kiszorították az Afrikát megkerülő indiai kereskedelemből). Mindenesetre a holland hajók óriási mennyiségű gabonát vittek el Lengyelországból, a gabona eladásából pedig a lengyel nemesség gazdagodott, akik így röghöz kötötték a jobbágyaikat (Magyarországon is hasonló folyamat zajlódott le). Ez azzal járt, hogy a mi térségünkben megmerevedett a középkor, és a 15. századi feudalizmus "erjedését" visszafogták a nemesek, sőt, a feudális kereteket sokkal szigorúbban körülbástyázták a törvényekkel, mint amilyenek azok a középkorban voltak. Ezt nevezzük a második jobbágyság korának, és a 16. század döntötte el véglegesen, hogy a mi térségünk az feudális jellegű, alapvetően mezőgazdasági kivitelre berendezkedett gazdaságot fog folytatni, a társadalma pedig a nemesi-jobbágyi struktúrán alapul.

A következő évszázadok annyiban módosítanak ezen a helyzeten, hogy Nyugaton az abszolút monarchiák a mezőgazdasági termelésre is nagy hangsúlyt fektettek. A 18. században az ipari fejlődés hatására olyan új technikai megoldásokat alkalmaztak a mezőgazdaságban (illetve olyan gazdaságpolitikákat is), amelyek sokkal modernebbek voltak a nálunk alkalmazottnál, így igazából az 1700-as években (főleg a század vége felé) a nyugati mezőgazdasági termelés újra elkezdte nagyjából fedezni a lakosság igényeit, így a Kelettől való függőség csökkent. A gyarmatokról is olyan új élelmiszerek jöttek be, pl. a burgonya, amely gyakorlatilag ismeretlen fogalommá tette az éhínséget Nyugaton, amelyek tehát sok kérdést eldöntöttek. A mi térségünkben, ahol a nemesség zöme a jobbágyi munkaerőt alkalmazta, a nyugati technikai szintre nem tudott felzárkózni, mert ehhez nem volt elég tőkéje. A gyarmatról behozott új élelmiszerek (burgonya, "tengeri" stb. is később jelentek meg nálunk, mint Nyugaton). Viszont voltak olyan arisztokraták, akik nyugati mintára szervezték meg a mezőgazdasági termelésüket, ezeket nevezték "mintagazdaságnak". De ezek csak mutatóban voltak nálunk...