Igaz lehet, hogy az évekig végzett monoton munka jelentősen lecsökkenti a kreativitást?

Ha valamit rendszeresen ugyanúgy csinálsz, akkor előbb-utóbb rutinná válik, és a cselekvéseidet a rutin határozza meg túlnyomórészt és nem a gondolkodás.

Pl. a tanároknál van ez, amikor fiatal kezdőként még egyénenként foglalkoznak minden gyerekkel, új és izgalmas órákat találnak ki, jófejek és a gyerekek imádják őket. Aztán eltelik 20 év és ugyanezek a tanárok azok, akik ha meghallják, hogy a 8/a-ban betörte valaki az ablakot, akkor rávágja, hogy "biztosan a Pistuka volt az, mert pont ez a típusú gyerek." Azaz jobban tudja, mint az, aki ott volt.

És még kérdés, az-e a kreativitás, hogy kék golyóstoll helyett színesekkel írja meg a tanár a tesztlapot.

Szerintem ez a legkevésbé értett és megértett, és egyúttal a legdivatosabb fogalma a XXI. század elejének.

Nekem volt egy főnököm, aki a pár éven át rámzúdított ostoba, nem szakmai feladatokkal (nem helyette, hanem mellette, ugye, annak, amiért odaszerződtem) elvette, ha az eszemet nem is, de a kedvemet, alkotó energiámat teljesen, és ha nem jön ki a produktum, akkor pont úgy nem jön ki, mintha nem lenne sütnivalóm. Tán ez lehet a kérdésben leírt történés magyarázata. Ami régi dolog, én kb húsz éve hallottam egy rádióbeszélgetést ezzel kapcsolatban, ott is feszegette a szakértő.

Elég valószínű, mert én úgy tapasztalom, hogy a kreativitást nagyon jól lehet "edzeni", tehát vszeg sorvadni is tud. Végül is egyfajta elmeműködésről van szó. Ahogy az intelligencia egy minta- vagyis szabály- és összefüggés-felismerési folyamat, úgy a kreativitás ugyanezeknek a mintáknak (szabályoknak, összefüggéseknek) a megalkotási folyamata.

Ha ezt monotonitással vagy negatív visszacsatolásokkal elfojtjuk, akkor simán csökkenhet a kreativitás.

Szerintem is igaz, abszolút. Csak három hónapot dolgoztam két váltásban egy gyárban, mint szalagmunkás az egyetem alatt egy nyári szünetben, de éreztem a végére magamon, hogy kezdek "elbutulni".

Napi nyolc és fél óra munka után élni nem volt erőm, nemhogy olvasni vagy valamit kezdeni magammal. Ha délutánra mentem, akkor annyira elfáradtam egész nap, hogy másnap délig majdnem aludtam, aztán mentem is megint dolgozni. Ha pedig délelőtt dolgoztam mire hazaertem, kicsit magamhoz tértem (nyáron 40 fokban robotolni nem könnyű) meg már majdnem este volt. Valamint a kollégák közül sem volt mindenki egy húzóerő. Bár igaz, hogy sok érdekes gondolatot és tapasztalatot hallottam, de még több zagyvaságot...