A kereskedelem vagy a hadviselés tekinthető az emberi civilizáció(k) leghatékonyabb, a fejlődést leginkább elősegítő és ösztönző elemének?

A kereskedelem az elmúlt 150 évben biztosan sokkal fontosabb volt, mint a háború. A háborúk többnyire a kereskedelmi konfliktusok miatt törtek ki.

A mostani káoszt is a világkereskedelmi egyezmény felrúgása okozta. Örüljünk, ha nem lesz háború miatta.

Az ókorban, középkorban, egy adott időben a kereskedők messzebbre eljutottak, mint a hadseregek.

A kereskedők felfedezők is voltak, a hadseregek legfeljebb a kereskedők nyomdokain járva indultak hódítani, legalább minimális ismeretük volt a meghódítani szándékozott területekről.

A kereskedők olykor hatalmas kockázatot vállalva is elindultak az ismeretlenbe... ha elbuktak, kb senkit nem érdekelt, de ha sikerrel jártak, gyorsan meggazdagodhattak.

Kereskedni lehetett a tudással is, a távol-keleti országok találmányai a kereskedőkön keresztül jutottak el Európába, ami nem feltétlenül volt gyors folyamat.

A hódító seregek többnyire inkább hátráltatták a fejlődést, a meghódított városokat sokszor lerombolták, felégették.

Voltak azért kivételek, amelyeknek hatása volt a tudományra, és a legjelentősebb bizony az iszlám hódításokhoz köthető.

641-ben az arabok elfoglalják Alexandriát (Egyiptom), és a könyvtárban összegyűjtött tekercseket (állítólag kb 700ezer tekercs) nem megsemmisítik, hanem az ott összegyűjtött tudást megőrzik, tudósaik tanulmányozzák... tanulnak.

Ebből fakad majd az a tudásbeli különbség, ami a sötét középkorba süllyedt kereszténység, és az Európa déli részét (Dél-Spanyolország, Szicília) meghódító mórok között, évszázadokon keresztül a mórok javára lesz jelen, a keresztény oktatás csak a 15. század környékére fogadja vissza azt a tudást, amit elveszített, de lehet mondani hogy az egyház lévén meg is tagadott, már az arab hódítás előtt sem kezelte értékként az Alexandriában össze gyűjtött hatalmas mennyiségű írott tudásanyagot.

Az elhúzódó háborúk többnyire technikai, technológiai fejlődéssel járnak, amikor az erőforrásokat összpontosítják a győzelem érdekében. A szociológiai fejlődés viszont inkább a vesztes fél lehetőségeiben jelenik meg, akik a vereség hatására átrendezhetik társadalmi berendezkedésüket, a kataklizma lehet olyan erős, hogy a korábbi, a hibásan működő államszervezettől meg tudnak szabadulni, a győzteseknek ez többnyire nem adatik meg.

A kereskedelem inkább anyagi gyarapodással jár, bár ennek vannak különböző vetületei, rengeteg helyzet létezik az alá, fölé és mellérendelési viszonyokban, megjelenhet a kizsákmányolás különböző mértékben, mert a kereskedelem nem egyformán hasznos mindkét fél számára.

A kereskedelem mellett szorosan a politika is színen van, sőt gyakorta az dominál és mint tudjuk a háború a politika folytatása más eszközökkel von Clausewitz szerint és ezzel a kör bezárul, mert összefüggéseiben a politikát semmiképpen nem lehet kihagyni a képből, hiszen a kereskedelem és a politika az, amely komolyan hat egymásra és ezek befolyásolják, hogy béke legyen e, vagy háború.