Mi a "régen minden jobb volt" pszichológiája?
Nyilván ez nem igaz: van olyan ami (bizonyos embereknek) jobb volt, van ami most jobb.
Ennek ellenére elég gyakorinak tűnik az a jelenség, hogy ahogy idősödik az ember kezd minden újat elutasítani, egyre rugalmatlanabb. Mi ennek a pszichológiai oka?
Gyakolratilag elmondtad, hogy rugalmatlanabbá válik.
Hogy miért? Gondolom az agya már kevésbé képes új dolgokat megtalálni, főleg ha az a tudász nem kapcsolható meglévő dolgokhoz plusz az agy érellátása stb miatt is. Így aztán neki az a jobb, amit ismer, vagy amit valami ismerthez tud kötni.
Másrészt ételeknél megváltozik az ízlelés, szaglás sőt a látás romlás miatt is az, hogy milyennek érzi az illető, így aztán hiába keresi a régi ízeket, nem találja.
Szóval lényegében az illető ahogy látja a világot, az változik meg és ezen a szűrőn keresztül az új már nem olyan szép.
Mi a a pszichológiája? Nagyjából az, amiért a kávéfőző egyszer csak bedöglik. A legmárkásabb óra is elkezd késni és aztán bedöglik.
Az ember lehasználódik, 20 éves korában egy méteres akadályt úgy ugrott át, hogy fel sm tűnt neki, mert az izmai bírták. Egy 80 éves egy kiálló 2 centis kőben megbotlik, mert az izmai nem bírják. Sok embernél (mert nem edzett, nem takarított - a szervezetében) ez már akár 50-60 éves korban bekövetkezik.
Ehhez jön még az az evolúciós tulajdonság, amit életösztönnek is nevezünk, az elején (csecsemőkorban) az ember agya akár a spongya, mindent fogyaszt, hisezn semmit sem tud (segítség nélkül például szomjan halna). A növekedéssel az agy befogadási hatékonysága romlik, eleinte kevéssé, majd egyre inkább. Ezt is lehet edzeni, akkor bizonyos dolgokban kitart halálig, de (az élet fenntartásához) kevéssé fontos dolgokat már nem fogad be. Egy számítógép rendkívül hasznos eszköz, de aki 50 éves koráig nem látott ilyent, örülhet, h meri használni minimális mértékben. Egy értelmesebb ötéves gyerek meg mindent használ rajta, ami benne van.
És az nyilvánvaló, hogy "régen" jobb volt, mikor átugrottuk az akadályt és fel se tűnt, amikor mindent megértettünk, amikor nem felejtettünk, amikor tudtunk sok mindent, amit mára nem, mert elhasználódtunk.
De azért azt sem árt tudni, aki a meglévőkkel okosan gazdálkodik, használja a tapasztalatait, begyakorlott sok mozdulatát, főleg az eszét, ettől még igen kellemesen élhet. Mert neki már vannak tartalékai, emlékei, kapcsolatai (még ha fogyóban is) és sok sok tudása.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!