Létezik valamilyen tanulmány vagy kutatás, amelyben szó esik, hogy a magyar nyelvben hogyan történik a fel, felett fölé, illetőleg föl, fölött, felé változatok használata?

"Azt elképzelhetőnek tartom, hogy bizonyos területeken (pl. nyelvjárásokban) egyik másik dominánsabb, tehát valahol kizárólag csak fölött-öt mondanak a beszélők."

Nem csak elképzelhető. Konkrétan van olyan TÁJSZÓLÁS (mert itt tájszólás van inkább, nyelvjárás helyett) amiben ez E hangokat Ö-nek mondják. Végső soron, az E betűs változatok a standard/irodalmi magyarra jellemző, míg az Ö forma inkább tájszólási változat. Emiatt viszont kicsit vidékiesebben is hangzik az Ö-vel ejtett formájuk.

Remélem ez elég segítség. Kifejezetten ezekre a szavakra irányuló tanulmány kétlem, hogy volna, legfeljebb a tájszólásokra így összességében. Pontosabban a tájszólások közti különbségekről és azok eltéréséről az irodalmihoz képest.

#2

Kösz, erről viszont még én se tudtam, hogy a zárt E-ből lett ott az Ö a szavakban.

Ha van érzéked hozzá, kimondod kétféleképpen, és rögtön érzed, melyik mesterkélt (azaz rossz).

Egyébként a kérdésben említett szavakat részben hangulatfestő, részben a változatosságot jelentő formában használjuk.

Példa: különböző öltözők fölött - itt biztosan a "felett" szót használnám, nem azért, mert az első hibás, hanem mert túl sok az "ő".

A tájszólásra: ejtsd ki a Szeged nevet. ezt lehet szögediesen ejteni, de szegödiesen semmiképpen. Ugyanakkor a vettem szóban az első "e" zárt, de a "vöttem" sehol nem fordul elő, mert értelmetlen. Ezzel szemben Szeged környékén hallottam a lettem helyett a "löttem"-et.

5-ös: tényleg nem kötözködni akarok, de felénk (Bács-Kiskun megye déli része) a "vöttünk" alak létezik, pl. Vöttünk könyeret. Itt nem tekintik értelmetlennek, föleg az idösebben körében a mai napig használatban van.

Másrészt a "rögtön érzed" sem müködik annál, aki nem hallott legalább is többször ö-zös beszédet. Egy elég lehíresült példa a Rózsa Sándor címü filmsorozat, amiben sok rossz alakot használtak, másmint ott használtak Ö-t, ahol nem lehet, illetve ahol az kellett volna, ott meg nem.

A zárt és nyílt e hangok megkülönböztetése számomra, dunántúliként teljesen természetes, és csak nemrégiben döbbentem rá, hogy más magyarok nem biztos, hogy hallják a különbséget. Nekem az ember szóban egyértelműen két féle e hang van. Azt, hogy “embör” lehet néha halani, de “ömber”-t nem mind senki sem.

Különben az özés nem szegedi nyelvjárási specialitás, a dialektológiában a déli nyelvjárási jelenségek között tartják számon, és valóban, a Dunántúlon van öző tájszólás, ahogy észak felé haladunk egyre kevésbé, a Balatontól északra már nincs ilyen.