Mi a különbség a vallási meditáció és a pszichológiai relaxáció között? Van egyáltalán különbség? Vagy egyikből eredeztethető a másik?

Én nem vagyok vallásos, ezért azt a részét csak sejtem, de aki jobban tudja, az majd kiigazítja a válaszom.

Nem egy műveletről van szó, a vallásos az lényegében koncentráció, amikor Isten lényegére összpontosít valaki

Azt gondolom, a másik az autogén tréning, ami relaxáció, stresszoldás testi, lelki, mentális szinten, a jellege szerintem ellentétes, itt a lényeg azon van, hogy az ember kiürítse a gondolatait és csak magával foglalkozzon. Kell hozzá előgyakorlás, több hét is, először ellazítja a testrészeit, a kezeit, a lábait, a nyakát, vállát, a hasát, amelyek nehezek lesznek és felmelegednek, majd az arc izmait is, ehhez eleinte sok idő kell és nem is mindig sikerül, de aki gyakorlott már, az viszonylag hamar, akár tíz perc alatt is elérhet egy lebegő állapotot, amikor nem gondol semmire, csak a saját testét érzékeli, fantasztikus érzés, nagyon pihentető és lelkileg is kifejezetten tartást ad. Erről bizonyára rengeteget találhatsz a neten, ott részletesen, illetve szakszerűen elmondják, ha érdekel.

Ez 2 különféle megközelítés.

A Buddhista (vallásos) megközelítés az hogy valóban ki akarnak lépni a szamszárából, vagy meg akarnak világosodni, és bódhiszattvaként élni. Ezért nyomatják a meditációt. Ez volt régen keleten.

Aki viszont nem vallási alapon közelíti meg, az az előnyei miatt teszi. Főleg azért mert alapjáraton az ember a fizikai testtel, és elmével (tehát egóval) él meg azonosságot. Így viszont a gondolatok elviszik az embert a valóságból, és ezzel sok esetben szenvedést teremtenek. A meditációban pedig a gondolatok elengedését gyakoroljuk, ezzel tejesen átélve az aktuális jelent. A gondolkodással (érzésekkel) önmagában nem lenne baj, viszont az átlag ember ezt nem tudja szabályozni. Vegyük pl hogy holnap fogorvoshoz kell menni. Az ember lehet még aludni sem tud, mert azon rágódik, mi lesz holnap? De az az igazság hogy ezt a "szenvedést" önmagának gyártja le. A valóságban lehet egy pillanatnyi fájdalom, szenvedés lenne, de mivel az ember nem tudja kikapcsolni a gondolkodását, ezért rátesz az alap problémára még 98 % felesleges belső szenvedést.

A meditációval el lehet jutni odáig, hogy az embert nem viszik el a felesleges gondolatok. Így megsprórolva rengeteg + szenvedést. Ezenkívül ha a felesleges gondolkodás nem viszi el az energiát, akkor a valós (értelmes) dolgokon való gondolkodás sokkal eredményesebb lesz. De ezenkívül még rengeteg pozitív hatása van csak sokan ezért indulnak neki.

Összességében tehát nem tudjuk irányítás alatt tartani az elmét. Van aki meditál, és ezzel próbál jobban önmagává válni. Viszont van egy pont amin ha átmegy az ember, akkor a 2 vonal találkozik. Ez a végső egységre ébredés. Mivel ha felszámolunk mindent, akkor is marad egyféle "üres" tapasztalás (a Buddha állapot). Ez minden érző lényben közös. Aki eljut eddig a meditációval, annak megváltozhat a világhoz/élethez való viszonyulása is.

Előző vagyok.

Azt még érdemes megjegyezni hogy a meditáció, és a relaxáció az más-más.

A relaxáció az lehet képzelgés egy tengerpartról stb. Sok vezetett meditáció is ilyen, és ezek nem "valódi" meditációk.

A valódi meditáció az hogy elvágjuk a képzelgéseket, elengedjük a gondolatokat, és átéljük a jelent. Viszont a gondolatokat nem könnyű elengedni, hiszen egymás után jönnek. Mégis amit észrevesszük hogy elvisznek, a gyakorlat segítségével újra-újra visszatérünk pl a légzéshez, hangokhoz - tehát a jelenlétbe. Ez nem relaxáció, hiszen néha idegesítő is lehet. (Viszont ez nevezzük meditációs gyakorlásnak.)

A buddhista meditációk leginkább csak formailag (szertartásügyileg) különböznek.

Pl a zen-ben vannak leborulások, mantrázás, stb. A zazen meg elég extra kemény, de nagyon egyszerű. Megvilágosodottak elvileg vannak. Akár itt nálunk is.

Bár aki megvilágosodott, az nem mondja hogy megvilágosodott :)

Nézz rá yotubon vannak komoly tanítók itthon is:

Chong An Sunim (Zen)

https://www.youtube.com/c/chongan1008/videos

Láma Csöpel (Buddhizmus)

https://www.youtube.com/user/kagyublog/videos

Vagy van pl a Józsi Lámának is oldala

[link]

Théraváda Buddhizmus:

https://www.youtube.com/channel/UCtzwKaOCfcvvzPJ2A9HALyg/vid..

A zazen is van nálunk pl

https://www.youtube.com/watch?v=iJ9qv4rtLHs

Vagy vannak külföldi (megvilágosodottak) is (és ezt is sokan nézik itt nálunk) pl Mooji

https://www.youtube.com/c/Moojimagyar

Ezek csak így nagyvonalakban.

A meditációkat meg igen más-más céllal kezdik el, de ahogy írtam a valódi meditációk mind ugyanoda visznek. Ugyanaz a hegycsúcs, csak más a megközelítés.

A meditációkban próbálunk leválasztódni a gondolatokról. Keresünk valamit amik vagyunk, de nem a gondolkodásunk. Az egész abból indul ki hogy bármi amit megfigyelünk az nem lehetünk. Magát a megfigyelőt keressük. Azt ami örök, és változatlan.

Ezt viszont nehéz elképzelni. A sok linkbe sem akarom hogy belekeveredj, de pl nézd meg ezt a meditációval kapcsolatban:

[link]

Még inkább úgy tudnám leírni a meditációt hogy a figyelem áthelyeződése.

Alapállapotban a gondolatinkra fordítjuk a figyelmet. Sőt annyira benne vagyunk a gondolatok álomvilágában, hogy el sem tudjuk azt képzelni hogy lehet másként is.

Amikor elkezdjük figyelni a gondolatokat, érzelmeket (bármit ami belül megjelenik) akkor távolság keletkezik. Ezt a látást felhasználjuk, és elengedjük a gondolatot. Ezután persze újra gondolatok jönnek. Ezeket is megfigyeljük, és megint elengedjük. Úgy tudjuk pl elengedni hogy figyeljük a légzést, vagy a külvilágból érkező hangokat. A lényeg hogy újra a tiszta jelenlétté válunk. Ez eleinte egy üres, unalmas, semmi, és meg sem tudunk benne maradni - mert aztán hamar újra kivetítjük magunkat. Mégis egyre kevésbé azonosulunk a gondolatokkal. Ezt kitartóan (rendszeresen) végezzük, és így szép lassan a figyelmünk áthelyeződik a gondolkodásról, a látszólagos üres, unalmas, semmire. Kb ez a meditáció lényege. Eztán később ezt nem csak az ülések közben végezzük, hanem egyre többféle élethelyzetben. Egy pont felett automatikusat beáll a megvilágosodás..