Hogy nem tudják az Észak-Koreai népet felvilágosítani róla, hogy meg vannak vezetve?

Nem hiszem, hogy nagyon boldogok lennének, mert volt azért ott éhezés, nem is olyan nagyon régen. Arra is kíváncsi lennék, hogy a "nálunk nincs Covid beteg" mögött miféle intézkedések lehettek.

Amúgy pont úgy vannak megvezetve, mint mi a kommunizmus alatt. Mindenki tudta, hogy mi a helyzet, de integettünk a felvonuláson, tapsoltunk a párttitkár elvtárs beszédje végén, megköszöntük a munka hőse plecsniket, szavaztunk a Pártra, stb. Aki viszont nagyon hangosan buzdított a változásra, az jobb, ha elköszönt a családjától egy időre. Ott ugyanez a négyzeten.

Nálunk annak idején annyival volt jobb, hogy a kialakult európai politikai-katonai viszonyt senki nem akarta felrúgni, nem akart valódi háborút egyik fél sem. Emiatt nem volt komoly diplomáciai botrány pl. a Szabad Európa adásaiból vagy hasonló nyugati propagandából. Ment a harc a színfalak mögött mindkét fél részéről, de komolyabb adok-kapok nem lett belőle.

Észak-Koreában viszont ha pl. felállítanának egy ilyen rádióadót a határnál, az a szellemileg roggyant nagyvezír nem tudni, mit lépne válaszul. Egyelőre senki nem vállal ilyen rizikót. A vezír még bevágja durcát, bezárkózik, és elkezdi építeni a halálcsillagot. (Kis túlzással persze.)

"Amúgy pont úgy vannak megvezetve, mint mi a kommunizmus alatt. Mindenki tudta, hogy mi a helyzet, de integettünk a felvonuláson, tapsoltunk a párttitkár elvtárs beszédje végén, megköszöntük a munka hőse plecsniket, szavaztunk a Pártra, stb. "

Nem egészen. ÉK-ban nagyon erős személyi kultusz van. A Kedves Vezető kábé olyan szerepet tölt be náluk, mintha nálunk Kádárra úgy tekintettek volna, mint ahogyan a keresztények tekintenek Jézusra. Megkérdőjelezhetetlen, amit mond, senkinek sem jut eszébe azon gondolkodni, hogy az most igaz-e vagy sem, kételynek még az árnyéka sem vetülhet a Kedves Vezető szavaira. Amit mond, arra úgy tekintenek, ahogyan a keresztények tekintenek Jézus szavaira.

Nálunk soha nem volt ilyen erős személyi kultusz, de még a SZU-ban sem, így nehéz elképzelnie egy európai embernek, hogy hogyan gondolkodhatnak, hogyan érezhetnek az ÉK-iak.

"Észak-Koreában viszont ha pl. felállítanának egy ilyen rádióadót a határnál, az a szellemileg roggyant nagyvezír nem tudni, mit lépne válaszul."

ÉK-ban senki nem fog felállítani semmi ilyesmi rádióadót, mert ÉK-ban senki sem akar felállítani ilyen tornyot. Ha ilyet megemlítenél nekik, akkor még aznap valamelyik börtönben vagy munkatáborban találnád magad, mert maguk az ÉK-iak jelentenének fel ilyen eretnek gondolatokért. Ez elfogadhatatlan lenne számukra, úgy tekintenének rád, mint aki azzal a toronnyal veszélyeztetni akarja ÉK az ÉK-iak épségét, boldogságát, jövőjét.

Az 1984 nagyon ide passzol, érdemes elolvasni azt is, akit érdekel a téma.

"Miért, melyik nép nincs megvezetve?"

Azért vannak szintek. Sok országban van több-kevesebb megvezetés, de Észak-Korea egy dologban toronymagasan kiemelkedik: bő hetven éve, amióta Kim Ir-Szen megszilárdította a hatalmát, zajlik az abszurd mértékű agymosás, azaz már komplett generációk születettek bele, nőttek fel, dolgoztak, neveltek gyereket és hunytak el úgy, hogy ez a teljesen beteg rendszer jelentette számukra a világot. Innentől nagyon nehéz kigyomlálni az ideológiát az emberek fejéből.

Nem tudom hogy a fejedben hogyan raksz össze egy ilyen kérdést, mert hát a realitásokkal nincs nagyon köszönő viszonyban. Lássuk csak a nagyobb problémákat.

Szóval egy ország inváziója nem úgy megy, mint egy számítógépes játékban, hogy kijön a barakkból a tizes szintű kommandós, lepottyan az égből és nyer. A valós katonai műveletek sokkal bonyolultabbak ennél. Vegyük mindjárt azt, hogy mégis kikre kell számítani a környéken. Ha ránézel a térképre, van egy rohadt nagy paca Észak-Korea mellett, úgy hívják Kína. Lehet hogy Kína nem nagyon szereti ÉK-t, de még jobban utálja a környéken levő nyugati kötődésű államot, legfőképpen Tajvant, de hasonlóan Dél-Koreát és még Japánt is. Úgyhogy rohadtul nem nézné ölbe tett kézzel, hogy az USA lerohanja ÉK-t, és ezt az USA is tudja.

Aztán nem tudom hogy mennyire fáj a pacifista lelkednek, de sajnos a háború mióta világ a világ üzleti vállalkozás. Van egy kiadás oldala és egy várható bevétele, és a háborúk 99%-a vagy eleve üzleti alapon indult (várható bevétel: föld, nyersanyag), vagy legalábbis megjelent benne az anyagi motiváció (elmegyünk vallásháborúzni, de azért kincsekkel jól megpakolva érünk haza). A legtöbb háborút úgy is tervezik meg, mint a vállalkozásokat. Ne legyen cseppnyi kétséged sem, az összes ilyen „demokrácia vivő” háború valamilyen gazdasági érdek mentén szerveződött, legtöbbször az olaj miatt. De mivel ÉK nem nagyon jelent gazdasági érdeket senkinek, senki nem fog dollármilliárdnyi rakétát meg egyéb szart feláldozni, hogy elűzzön egy diktátort.

Emellett ugye nagyon nagy probléma, hogy maga ÉK se nézné tétlenül az inváziót. Kajára nem telik nekik, de ha eléggé megprovokálják őket, akkor bizony vissza tudnak lőni. ÉK-ban hivatalosan 10 millió katona van (kötelező sorkatonaság és általánosan minden volt sorkatona behívható), biztos nincs mind nagyon jól felszerelve, de az már puszta létszámban is elég hajmeresztő. Mégis mekkora inváziós erőt kéne ez ellen bevetni? Hány inváziós katonát kellene feláldozni, ugyanis itt százezrekben lenne mérhető az inváziós sereg vesztesége, és dollármilliárdokban az anyagi veszteség… Katonailag de pláne a civil lakosság felé is, elég nehéz elmagyarázni, hogy miért kockáztatjuk az országunk polgárait (akik lehet hogy katonák de emellett mégiscsak egyben állampolgárok, valakinek a fiai-kányai) valami távoli országba történő invázióval. Illetve miért kockáztatunk ellencsapást, és ha véletlenül becsapódik egy ÉK-i atomrakéta Hawaii-ba, azt hogy magyarázzuk el a lakosságnak.

Lehet hogy te úgy nézel rájuk mint hegyek közt bujkáló puhapöts kis rizsevőkre, de az amcsik még egyszer nem követik el ugyanezt a hibát. Ugyanis ezt már megtanulták Vietnámban: a helyieknek van helyismeretük, infrastruktúrájuk, míg az inváziós seregnek mindent vinnie kell, minden négyzetcentiméterért vért kell hugyozniuk, minden bokorból lőnek rájuk, ha mással nem, akkor csúzlival. Gondolod, hogy ha hirtelen megjelenik egy csomó idegen katona az országodban, akkor örülnél nekik? Elhinnéd hogy csak jót akarnak neked, miközben egész életedben azt hallgattad a rádióban hogy ezek emberevő démonok? Szóval valószínűleg erre kellene számítani ott is.

Apropó, infrastruktúra. Az ugye megvan, hogy egy inváziós háborúnál az egyik legkritikusabb kérdés a hírszerzés, tehát hogy hol van az ellenfél fontos infrastruktúrája. Mit kell először szétlőni vagy elfoglalni. Hát, ÉK esetén legendásan kevés hírszerzési anyag jut ki, egyszerűen nem lehet kémeket bejuttatni. Úgyhogy kb műholdakra lehet támaszkodni, de az meg vagy ér valamit, vagy nem. Épeszű hadvezetés nem vezet úgy inváziót, hogy azt se tudja, mi hol van a másik országban, mit kell elfoglalni, honnan jöhet csapás. Vagy gondolod hogy az elfoglalás abból áll, hogy állnak az országúton, és kijelentik hogy ipiapacs?

Ezen kívül van még egy probléma: mi történik azután, hogy elfoglaltuk ÉK-t. A német újraegyesítésből (is) tudjuk, hogy integrálni egy diktatúra polgárait az nem egyszerű. A németeknél a mai napig megvannak a kelet-nyugat határok mind mentalitásban, mind várható élettartamban, mind keresetben, pedig hol van az ÉK-i diktatúra a kelet-némettől. Szerinted mi történne, ha most hirtelen rászabadulna a világra 25 millió olyan ember, aki eddig csak a Kedves Vezető szavait ismerte, aki most lát először facebook-ot, amerikai filmet, akinek meg kell tanulnia a civilizált világban való boldogulást. Egy generáció, amelyik most tudta meg hogy van élet a műszálas ruhán és a tál rizsen túl is, de aki rájön, hogy soha nem lesz esélye erre. A szabadsággal nem lesz hirtelen vagyona a népnek, dollármilliárdokat kéne belepumpálni az országba ahhoz, hogy majd egyszer úgy hatvan év múlva ne csak nevében legyen szabad, hanem ténylegesen megérkezzen a modern világba. Szerinted melyik politikus gondolkodik előre 60 évben?

Úgyhogy ez a probléma túl nagy ahhoz, hogy egyáltalán esély legyen megoldani.

"De ők nem így élik meg :)"

Valóban?

Hallgasd csak meg azoknak az "élménybeszámolóit", akik kijutottak.

Tényleg, tombol a boldogság odabent.

"Valóban?

Hallgasd csak meg azoknak az "élménybeszámolóit", akik kijutottak."

Igen, ezért linkeltem azt a cikket, amiben a témáról készült könyv tartalmát boncolgatják. ÉK-ból disszidált embereket kérdezett meg a könyv írója, hogy hogyan élték meg a mindennapjaikat ott, a diktatúrában. Paradox módon ők sokkal boldogabbnak érzik magukat, sokkal boldogabbnak élik meg a mindennapjaikat, mint amennyire az kívülről látszik, vagy külsősként feltételezhető volna róluk.

Számodra borzalmas lehet, de csak azért, mert ismersz, tudsz jobbat, emberibbet, élhetőbbet (vagy legalábbis annak tűnőt). Ők nem ismernek jobbat, nem tudják hogy létezik más, nekik az ami van, az pont olyan boldog (sőt, elmondásuk szerint boldogabb), mint neked a mostani életed.

Ha gondolod, olvasd el a könyvet, vagy legalább a cikket, tényleg érdemes, sok meglepő dologgal találkozhat benne az ember.

Oké, hagyjuk azokat, akik azt hiszik, jól élnek.

És mi van azokkal, akik nem tudják ezt érezni, mert a rendszer miatt tömegesen halnak meg?

Kivégzéssel, éhenhalva, büntetőtáborokban elhullva, árva utcagyerekként kajának bedarálva...

Szóval nem, ez nem érv arra, hogy jójezígy.

Nem jó.

De jelenleg tényleg nincs rá olyan megoldás, ami ne csinálna még nagyobb bajt, mint ami van.

Neked nem jó.

Nekik tökéletesen megfelel.

Te olvastad az 1984-et, próbáld összekötni a kettőt.

"Nekik tökéletesen megfelel."

Mint írtam, az áldozatainak tutira nem.

"Te olvastad az 1984-et, próbáld összekötni a kettőt."

akkor ki is jön a kontraszt, ott is igen nagy százalék az, aki nagyon nem boldog.

Huxley szép új világára inkább lenne igaz, hogy jójezígy mindenkinek, aki benne él.

"Az USA kisebb országokat el tud foglalni ha akar, miért nem verik szét az É-K kormányát?"

Mert nekik nincs hatalmas olajkincsük. Ennyi az egész.