Világháborúban mi történik azzal, aki megadja magát az ellenségnek?

Gyakorlatilag amit az ellenség akar. Ha lelőnek, akkor lelőnek. Ha fogságba vetnek, akkor fogságba vetnek. Ha munkatáborba küldenek, akkor oda visznek.

Amúgy egy állam - normál esetben - mindig kiáll a polgáraiért, ha bűnt követtek el, ha nem. Aztán ha bűnösök, persze akkor is az a cél hogy otthon bíróság elé álljanak.

Egyébként a hatályos törvény:

Btk. 456. § Aki harci kötelességének teljesítése alól

a) szolgálati helyének önkényes elhagyásával, elrejtőzéssel vagy megfutamodással,

b) harcképtelenség szándékos előidézésével vagy megtévesztő magatartással,

c) harceszköze elhagyásával, megrongálásával vagy alkalmazásának elmulasztásával,

d) az ellenségnek önkéntes megadással, vagy

e) szolgálati kötelességének egyéb súlyos megszegésével

kivonja magát, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

De én - józan paraszti ésszel - arra gondolnék, hogy ez arra vonatkozik, amikor eleve meg sem próbál harcolni valaki, hanem helyből kapitulál. Nem pedig amikor már legyőzöttként megadja magát.

Ha szándékosan dezertál és adja meg magát az ellenségnek, legfeljebb akkor áruló. Ha nem tagad meg parancsot, csak simán fogságba esik, attól nem. Sokkal gyakoribb a tömeges hadifogságba esés, mint az egyéni. Azaz, mikor egész zászlóalj, vagy még nagyobb számú egység esik fogságba. Pl körbekerítik őket, lőszer elfogy... nincs értelem a harcot folytatni, a rangidős tiszt megadja magát és embereit.

Nyilván nem jár a megadásért kitüntetés otthon, de mint mondtam, ha nem parancsmegtagadással függ össze, akkor nem is bűn.

Hogy mi történik a hadifoglyokkal, azt nemzetközi szabályok szabályozzák. Már, persze, ha mind két fél tiszteletben tartja ezeket. Az első világháborúban többé-kevésbé tiszteletben tartották. Nem vakáció volt a hadifogság, de emberséges fogvatartás. A második világháborúban már vegyesebb volt a kép, oroszok és németek nem szívesen adták meg egymásnak magukat, mert kölcsönösen nem tartották tiszteletben a szabályokat. Ugyan ez a nyugati fronton máshogy volt. Ott a háború egésze alatt egy-két kisebb kivételtől eltekintve jól működött a dolog, mind két fél kulturált hadviselőnek tartotta a másikat és igyekezett betartani a genfi egyezmény szerinti szabályokat.

Az értelme annyi volt, hogy ugyanarra az emberséges bánásmódra számíthattak a saját fogságba eset katonáik is, mint ahogy ők bántak a foglyokkal. Éppen ezért csak akkor működött jól, ha kölcsönösen bíztak egymásban a harcoló felek.(a németek és oroszok közt pont ezért nem működött)

Értem mire gondol a kérdező: a szovjeteknél volt ez a szabály a VH-ban. Aki megadta magát az bűncselekményt követett el és otthon többnyire deportálták ha valaha kiszabadult, ezért a katonák inkább az utolsó vérükig harcoltak minthogy hadifogságba kerüljenek.

Ezért volt az is, hogy senki nem tudott kémeket bejuttatni a szovjet hadseregvezetésbe. Tehát stirlitz esete a másik oldalon nem ismétlődött meg. Az átdobott kémek vagy eltűntek vagy agyonlőtték őket.

Szálin nem csak azért gyűlölte a fogságba esetteket, mert diktátorként könnyen adta a mások életét és követelte, hogy egy lépést se hátráljanak, hanem harcoljon mindenki a haláláig, hanem a fogságba esettek láthattak az idegen földön jó körülményekben élő embereket, jobbat, mint odahaza volt és ez cáfolhatta a szovjet propagandát.ezért vagy agyonlövette a fogságból kiszabadultakat, vagy a gulágra transzportálta őket, hogy ne jártassák a szájukat, ha láttak valamit, akár a hadifogoly sanyarú pozíciójából is.

A németek inkább a háború vége felé léptek fel erélyesen a megadás ellen, a totális háború fanatizmusával Hitler parancsára a hozzá hűséges SS osztagok vadásztak a szökevényekre és az olyan katonai vezetőkre, akik az értelmetlen ellenállás ellen felléptek.

Az angolszász szövetségesek nem tartották árulónak a fogságba esetteket, próbáltak segíteni rajtuk a Vöröskereszt közvetítésével élelmiszer és gyógyszer szállítmányokkal, segélycsomagokkal,amennyire lehetséges.

Mindkét háborúban, de főleg az elsőben a rossz körülmények között összezsúfolt hadifoglyok között hatalmas járványok pusztítottak, főleg a kolera, meg a tetvek terjesztette tífusz tarolt és szedett rengeteg áldozatot, ami a rossz, gyenge minőségű táplálkozásnak is volt köszönhető, hiszen az európai hadviselőknél komoly áru és élelmiszerhiány volt, a civilek is éheztek, nem kevesen éhen haltak és a hadifoglyokat sem kényeztették sehol, nem voltak rá erőforrások.

Szeretem az okos grafomán enbereket. Erről van szó.

Amúgy a genfi egyezmény rögzíti a hadifoglyokkal való bánást.

Az otthoni szabályokat viszont az ország szabályozza.

A nemzetközi egyezmények értelmében, azaz papírforma szerint hadifogolytáborba kerül, megilleti az emberséges bánásmód, az ingyenes ellátás, az orvosi kezelés, tilos a kínzásuk, és a fegyveres konfiktus végén haza KELL szállítani őket.

A gyakorlatban meg igazából bármi történet, semmire nincs garancia, a foglyul ejtő katonák aktuális kedvétől függ, karóba húzzák, fellógatják, leöntik benzinnel és meggyújták, megerőszakolják, simán fejbelövik, fogolytáborba viszik, ahol éheztetik, kínozzák, stbstb, és végül az sem kizárt, hogy tényleg a genfi egyezmény minden pontját betartva szerint járnak el vele szemben, bár ez valószínűleg igen ritka.