Az ember mitikusan miért az elképzelt istenektől vezeti le magát, és miért nem az állatvilágból, ahonnan valójában jövünk?

#8! A cikkekben van link az eredeti tanulmányokhoz. Ezért is csatoltam be ezeket. Ja és magyarul vannak, hátha nem tudnál angolul.

Amúgy meg egyáltalán nem gond ha valaki hisz Istenségekben. Nincs tudományos bizonyíték arra, hogy nem léteznek ilyenek. Mert a tudomány csak jelenleg is megfigyelhető dolgokat tud vizsgálni. Nekem azzal van problémám, ha valótlan és bizonyíthatóan téves dolgokat állít valaki.

Az akropoliszt láttam amúgy élőben. Az emberi eszközhasználat egyik kiemelkedő példája. Ha érdekel utánanézhetsz annak is, hogy miként tőrének a szépség átélésének agyi folyamata is. Persze nem lesz könnyű tananyag...

Először is azért, mert a természetes emberi gondolkodás (ellentétben a modern fogalmi gondolkodással) semmit nem "levezetni" akart, hanem csak tudni. Lényegében úgy, ahogyan a primitívebb emberek ma is tanulás és gondolkodás nélkül formálnak (vagy tesznek magukévá) betonbiztos véleményt mindenről, ami számukra fontos, újabban pl. a virológiáról is :) A kőkorszaki ember pl. még a természetes halál fogalmát sem ismerte, mert mindig rögtön "tudták", ki vagy mi a gyilkos.) Ez a mítoszépítő funkció tudattalan kivetítésekkel dolgozik, tehát nem "elképzelt" (tudatosan kitalált) elemekből építkezik, hanem az ember saját lelkivilágának elemeiből. Értsd: nem az metafizikai kérdés, hogy létezik-e az Isten/istenek, hanem az, hogy csak pszichés elemként létezik (!), vagy azoktól függetlenül is.

Azt is érteni kell, hogy az ember szubjektív szemszögéből (tehát mitológiailag) nem a faj biológiai megjelenése jelentette az ember megjelenését, hanem az önreflexív egó, illetve a kultúratovábbítás képessége. Az emberiség a saját szemszögéből csak azóta létezik, hogy "az eszét tudja", illetve amióta ezt az egyre fejlődő önreflexív létezést képes generációnként továbbítani kultúra címén.

A kőkorszaki kultúrák egyébként még sokszor állatoktól eredeztették magukat, de különösen az első civilizációk megjelenésétől kezdve egyre jpbban érzékelte az ember (még ha egyébként nem is tudta/értette), hogy annak a – saját evolúcióval rendelkező – "emberi szoftvernek", amit kultúrának nevezünk, nincsen megfelelője az állatok között, így ő (pontosabban az "én", az ego) "értelemszerűen" nem is jöhetett onnan, hanem arról a területről, amit ő "isteneknek" nevez, bármi is az valójában (ez egyformán jól értelmezhető vallásos és ateista szemszögből is). Igen, vannak meglepően intelligens állatok. Meg olyanok, amik képesek valamilyen szintű absztrakcióra. Sőt, a csimpánzok kiskorukban még arra is képesek, hogy az anyjuktól egy az egyben eltanulják a diótörés technikáját (tehát ténylegesen imitálva, ami sokkal nagyobb dolog, mint amilyennek hangzik), már ha az adott csoportban létezik ez a tudás. Ez utóbbi már a kultúra kezdete, de ezen a szinten ki is merül, ez az állati kultúra csúcsa. Eközben a Homo sapiens személyisége és pszichológiai működésmódjai olyan szinten feltételezik a kulturális anyag inputját (kezdve a szülők személyiségmintáival), hogy enélkül már a genetikájában megalapozott személyiségfejlődése is elakad. Persze lehet azt mondani, hogy az Empire State Building lényegében nem különbözik egy parasztháztól, mert hát a padlás is egyfajta emelet...