Hogyan tekint egy gyermek a szabályokra?

"A jó szülők világos és érthető szabályokat állítanak fel a gyerekeik számára. Ha a gyerek számára nincsenek szabályok meghatározva, akkor elveszettnek érzik magukat. A határok és a szabályok kellenek a gyerekeknek, mert azok segítenek nekik abban, hogy szeretve és értékesnek érezzék magukat - még akkor is, ha ezek ellen időnként lázadoznak."

[link]

Egy kisgyermek nem úgy gondolkodik, mint egy(még) tudatlan felnőtt. Az ember születése pillanata után a legnagyobb ismeretgyűjtő. Ez az igény és képesség egy darabig állandó érték, majd már gyermekkortól folyamatosan csökken.

Az élő a túlélésre van beállítva, a tudatos embernél ennek legnagyobb ellenfele a bizonytalanság. A vallásokpontosan ennek leküzdésére jöttek létre, szervezettségük csak jóval később következett be.

Éppen ezért a kisgyermek számára a "teljes szabadság" maga a pokol, hiszen ekkor nem tanítják, az ilyenekből lesznek később a labilis depressziósok vagy éppen (ellensúlyként) az őrült egoisták. A "tanítás" itt nem olyan jelentésű, mint az iskolapad. A kisgyermek folyamatosan figyeli környezetét, a gyakran tapasztalt dolgokat "szabályként" értelmezi és igyekszik betartani. Az úgynevezett engedetlen gyerek ezzel lényegében azt próbálja elérni, hogy foglalkozzanak vele, hogy szabályokat tanulhasson. Számára a szabály nem kötöttség, hanem ellenkezőleg, a túlélés záloga.