Volt valaha kísérlet a kottaírás megreformálására?

Színes kotta

[link]

Hátránya, hogy, ha színeket társítasz az egyes hangokhoz, akkor ez a rendszer nem praktikus.

Kották a világ különböző tájairól

[link]

Néha úgy jegyeztem le zenéket, hogy felírtam a ritmust, és alá a hozzá tartozó szolmizációs hangokat. Ez segítette a transzponálást. Most pedig megnehezíti a lejátszást, hiszen újabban ritkán játszom.

Braille-kotta

[link]

A mostani (európai) kottaírás már erösen reformált és a lehetö legpontosabb leírása a zenéknek.

Minden újabb ötletröl nagyon hamar kiderült, hogy sokkal bonyolultabb és jóval kevésbé egzakt, ez a leghasználhatóbb módszer

> Volt valaha kísérlet a kottaírás megreformálására?

Volt a régmúltban, ennek eredménye a mai kottaírás. Illetve a közelmúltban, jelenleg is van rá kísérlet. Csak néhány:

[link]

[link]

[link]

De nincs rá kereslet. A mai kottaírás elsajátítható, akik tanultak zenét, megszokták. A zene jól követhető, értelmezhető. Nyilván nem könnyű elsajátítani, de attól tartok más kottaírási rendszert sem lenne az, vagy az értelmezhetőség rovására menne. Maga a zene sem egy egyszerű rendszer, megvannak a maga saját belső összefüggései, amit a mai kottaírás egész jól éreztet, egy alternatív jelölésrendszer meg nem feltétlenül.

Különösebb logikátlanságot én nem érzek a jelenlegi kottaírásnál, nem tudom pontosan mire gondolsz. (Az, hogy egy adott hangot lehet ♯C-vel és ♭D-vel is jelölni, az az egyenletesen temperált hangskálánál így van, de más hangskáláknál nem, és nem is feltétlenül önmagában, hanem kontextusában jelöl különböző hangokat. Az, hogy néha kérdéses, hogy a hangjegyek szára milyen irányba is álljon, vagy milyen szögben álljon a hangjegyeket összekötő gerenda, az meg részletkérdés, jelentésbeli gondot nem okoz, maximum esztétikait. Vagy nem tudom milyen logikátlanságokra gondoltál.)

A gond a te rendszereddel, hogy egyrészt csak neked logikus, másrészt teljesen áttekinthetetlen lenne egy zenész részére, sokkal nehezebb lenne a kottát olvasni, mint most.

Aki meg tud kottát olvasni, annak egyáltalán nem kell visszagondolni az elöjelzésekre, hanem egyszerüen tudja, ogy ott van és aszerint játszik.

Meg mivel egyébként a darabok negyedekben-nyolcadokban vannak írva, a tizes rendszer egyszerüen nem passzolna a hangsúlyokhoz.

Ha meg a szüneteket nem jelölöd, akkor teljes kaosz lenne belöle.

#7:

"arra gondoltam, hogy eleve nem értem, miért öt vonal van, amikor 12 hangunk van."

-> ha a egy hang #-t és a rá következő hang b-jét két külön hangnak tekintjük, akkor jóval több (zongora esetén nincs különbség a két hang között, de pl. hegedűn van, az egyiket egy nagyon kicsit feljebb fogjuk)

-> Lehet, hogy egy oktávban csak 12 hang van (most ne nézzük a fentieket), de egyik hangszeren sem egy oktáv létezik.

"Az előjegyzések is szerintem nehézkesek, állandóan vissza kell gondolni rá, hogy melyik hangokat játszod másképp, mint ahogy a kottában van. "

-> ez gyakorlás kérdése

"ekem a nyolcadok, tizenhatodok jelölése is kontraintuitív, sokkal jobban tetszik ez a dodeka jelölés, ahol maguknak a pontoknak a hosszúságával jelölöd a hang hosszúságát. "

-> nem értem, hogy mi a bajod ezzel a fajta jelöléssel, könnyen érthető

Mondjuk, ha már 32-edet vagy 64-edet kell jelölni, akkor egy kicsit nehéz számolni a gerendákat, de ehhez is hozzá lehet szokni.

A szünetjelek is macerásak szerintem, én ezt se így jelölném.

-> nem értem, hogy mi a bajod a szünetekkel, könnyen érthetőek.

#9:

Egyébként nekem nem a most használt kottákkal van a legnagyobb problémám, hanem a lant kottákkal, mivel nem egységes a jelölésrendszer. Abban az összes lantkotta egységes, hogy a-tól kezdi betűzni a hangokat, de van ahol a vékonyabb húrok vannak fent, a vastagabbak lentebb, van, ahol fordítva. A hangok hosszára különböző jelölésére is időnként eltérő jelöléseket használnak, időnként azt sem lehet tudni, hogy egy adott kotta milyen fajta lantra íródott.