Mennyire általános kapitalizmusban, hogy a főnökök háborgatják az embert szabadsága alatt is, hogy ne tudja magát kipihenni, az üzlet érdeke megkívánja alapon?

#10: Amíg a gyár épült, az iroda már működött a belvárosban, a japán főnökök reggel 8-tól este 8-ig bent ültek (nem feltétlenül végig munkával töltve az időt), a magyarok meg nem mertek hazamenni, amíg a fönökök bent voltak. Egyedül én csináltam azt (informatikus voltam), hogy amikor letelt a munkaidő, megkérdeztem valamelyik külföldi nagyfőnököt, hogy szükség van-e még rám aznap, intettek, hogy mehetek, a magyarok meg nehezteltek rám ezért.

De még a gyárban is volt, hogy amikor a bérelszámoló kolleganő el akart menni negyed ötkor (négyig tartott a munkaidő), velem jött, mert nem mert egyedül elindulni kifelé. A termelésirányító mérnököknek általában még csak akkor kezdődött a meeting. Egy éven belül jórészük odébb is állt.