A középkori jogtudósok, törvényhozók számára miért nem volt világos, hogy kínvallatás hatására az emberek többsége bármilyen bűnt hajlandó "bevallani"?

A szokásos érvek nélkül ideböffentett mindenkihülye komment. Azért csak ennyi, mert azt gondolja, ezzel felette áll a pórnépnek, aki meg sem érdemli az ő tudását.

Nem mellesleg a GYK oldal célja szempontjából nulla alatti értékű hozzászólás.

"A középkori jogtudósok, törvényhozók számára miért nem volt világos, hogy kínvallatás hatására az emberek többsége bármilyen bűnt hajlandó "bevallani"?"

Tudták ők, nagyon is jól tudták, teljes mértékben tisztában voltak ezzel. Sok esetben pont ezért csinálták. Koholt vádak, koncepciós perek, stb.

Sok esetben nem az volt a lényeg, hogy az igazság kiderüljön, hanem pont az ellenkezője, hogy ne derüljön ki. Hogy valami más derüljön ki, mint igazság. Ehhez olykor kellett egy-két tanú, bűnbak, ilyesmik, aki eskü alatt hajlandó volt (be)vallani a "megbeszélteket", meggyőzték az illetőt, hogy jobb lesz, ha ezt meg azt vallja. Hogy ez lefizetéssel, tőrbe csalással, fizikai és/vagy lelki terrorral történt, az már mellékes.

Ez az egyik hátránya annak, ha a törvényhozó-ítélő-végrehajtó hármasfogat egyazon kézben összpontosul, hogy hajlamossá válik az ilyen jellegű eszközök használatára.

A kínzásokhoz erősen hozzájárult, hogy egy időben olyan főurak kezébe került a jogszolgáltatás, akik erre nem voltak alkalmasak. A feudális pallosjog teljhatalmat adott egyeseknek és nem egy főúr kifejezetten kegyetlen volt. Megemlíteném Szapolyai királyunkat, aki hírhedt szadista volt, kedvtelve gyönyörködött az általa kínhalálra ítélt pórjai szenvedésében, ezt Dózsa és a parasztháború többi tagjának szörnyű kivégzése is mutatja, bár akkor még nem volt uralkodó, csak nagy hatalmú zászlósúr.

Nyomozati módszerek akkor is voltak, de nem álltak rendelkezésre olyan kriminalisztikai segédeszközök, mint manapság, így ha valaki nem volt rátermett, akkor maradtak a számára a drasztikus eszközök, mert azért részben alkalmazhatók voltak és mivel nagy tapasztalatra tettek szert a kínzásokban, így hatékonyan is tudták alkalmazni, hiszen gondoljunk csak rá, a modern korban is alkalmaztak, sőt, minden bizonnyal alkalmaznak is kínzást. Nem a bűnös kiderítésére alkalmas módszer ez, de ha már tudják ki a bűnős, a tettestársak kivallatására, az ügy teljes felderítésére használható a kínzás, amely akár pszichológiai töltetű is lehet, a lényeg, hogy ne haljon bele a vallatott, mert akkor az információ forrást elvesztik, de mindenáron ki akarják szedni belőle a vallomást.

Talán még kárhoztatni sem lehet minden esetben, mert tegyük fel, hogy a terrorelhárítók tudomására jut egy nagyszabású terrorakció, akár valamilyen atomfegyver felrobbantása egy városban, nyilvánvaló, hogy szükséges gyorsan kideríteni az ügy hátterét és tartalmát és ha más mód nincs, akkor a vallatási módszerek nem számítanak, csak a hatékonyság, mert mindenképpen meg kell akadályozni a tömegmészárlást.

A középkorban is volt számos ilyen nagy fontosságúnak tartott ügy, például egy merénylet az uralkodó ellen, aminek fontossága mindent felülírt.

Egyébként értelmes módon használva a kínzást, kombinálva logikus gondolkodással, lehet bizonyítékot szerezni a gyanúsított bűnösségére is, olyan információt kiverve belőle, amit csak a tettes ismerhet, természetesen valós bűnténnyel kapcsolatban, nem boszorkánysággal például. A Gestapo meglehetősen hatékonyan alkalmazta a kínzást és a titkosszolgálatok is hajlamosak alkalmazni, persze csak erős gyanú esetén, megjegyzem az ókorban, vagy a középkorban sem lehetett bárkit kínpadra vonni és a gyanúsítás fokozata is magasnak kellett lennie.

Az ókori római birodalomban is csak rabszolgát lehetett kínvallatni, polgárt nem.

Az kétségtelen, hogy nem humánus módszer és számos hibalehetőséget is tartalmaz, de a régi időkben a normális igazságszolgáltatás is meglehetősen kegyetlen volt és a bűnüldözés lehetőségei sem voltak széles skálán kifejlesztve, így maradt a kínzás, mert jobb nem jutott az eszükbe.

*Jogtudományi fogalmakat.

Inferior Stichusok…