Kollektív Stockholm-szindrómáról mikor beszélhetünk?

Én ezt szívesebben nevezném hülyeségnek, ha muszáj, akkor is inkább a népszerűség hajhászásának ostoba közegben.

A jelenség alapja pszichológiai, és az agy speciális önfenntartó mechanizmusával függ össze. A gondolkodó ember agya megoldást keres életveszélyes helyzetekben. Sokkos állapotban akár kikapcsol (a kínzó érzés elhárul, az agy tulajdonosa meghal), tartós változatban "mentséget" keres, ami a megmenekülés kilátását eredményezi. Ilyen mentség, ha pl. kiengedik wc-re, vizet kap, vagy csak nem kínozzák (pedig tehetnék).

A többség szimpátiáját élvező diktátor esete más, ez az agy asszociációs működési módja. Az agy új információt kapva, keres az emlékek (tapasztalatok) között hasonlót (és villanásnyi idő alatt talál is). Ha ez a tapasztalat kellemes volt, az információ is az lesz, ha kellemetlen, az információ hasonló. Ezen alapul a manipuláció. Mondj a páciensnek valami borzasztó dolgot (jön a migráns és megerőszakol), majd biztosítsd róla, hogy te megvéded. Ekkor te leszel a megmentő, ragaszkodni fog hozzád. Szkeptikus beállítottságú vagy kutatásokkal foglalkozó elme "megszokásból" ellenőriz, ha be tudja indítani a gondolkodó, elemző agyát, rájön a manipulációra, és többé nem hisz. Aki kevés ismerettel rendelkezik, vagy nem szokta ezt, hinni fog, hiszen ez kényelmes. Így (a pavlovi reflexhez hasonlóan) ki lehet építeni egy masszív hamis hitvilágot, amiről a "hívőt" nem lehet lebeszélni. Ez a diktátor törzstámogatói rendszere, ha jól csinálja, kikezdhetetlen (békés eszközökkel), mert a meggyőzés nem működik.