Az a tény, hogy az emberek mentális betegség nélkül tudnak élni EBBEN a világban, ILYEN emberek között, ilyen ÉRTÉKREND mellett azt bizonyítja, hogy a többség beteg?

"Egy skizofréniás beteg számára a téves eszmék és a hallucinációk valódiak, és nagyon gyakran a beteg nem hiszi, hogy szükség van orvosi beavatkozásra."

[link]

Ezt csak arra, hogy egy ember önmaga nem feltétlenül tudja meghatározni, hogy ő a normális és mindenki beteg, vagy fordítva.

"Hogy feleslegesnek tűnik számára az egész vagy van számára bármi értelme is? Ha a tudatosan gondolkodó ember, miután újra meg újra átgondolja, arra jut, hogy nincsenek a Földön számára olyan lehetőségek amikre ő vágyna akkor miért ne hozhatna olyan döntést, hogy nincs itt keresnivalója és felesleges az egész számára? Miért kell ehhez betegnek lennie?"

Az ilyen ember kizárólag a saját maga által, rendívül szűkre szabott keretek közt hajlandó elfogadni az életet, és azt mondja, hogy ha ez és ez a feltétel nem teljesül az életben, akkor inkább meghalok. Ez egy igencsak beszűkült és sötét tudatállapot, és kizárja még a változás lehetőségét is.

"Az emberek többségát, ha mélyebbre ásunk, az életösztön tartja életben. És ha az emberünk ráeszmél, hogy mekkora orbitális baromság csak emiatt életben maradni, akkor elég kiábrándító felismerés lehet az."

Ha valakit csak az életösztön tart életben, az már valóban klinikai eset. Akinek nincs egyéb motivációja az életben, az valószínűleg erősen depressziós állapotban szenved, amiről talán önmaga sem tud (klinikai depresszió valamely formája).

"Valamikor az volt a normális, hogy az emberek a lapos földben hittek. Aztán kiderült, hogy mindenki totál idióta volt, mondhatni elmebeteg."

Valójában az emberek ősidők óta tudják, hogy a föld nem lapos, hanem minimum lekerekített, de valószínűleg gömbölyű, mert jó pár erre utaló, szabad szemmel megfigyelhető jel van. Az az igazság, hogy sosem volt ennyi laposföld hívő, mint manapság.

"Nem biztos, hogy maga a "kór" korlátozza abban, hanem lehet a ráeszmélés. A dolgok múlandósága és feleslegessége ami kedvét szegi az embernek."

Az életben vannak kihívások, amiket - legalább bizonyos mértékig - le kell tudni győzni a normális életvitelhez, az egyik ilyen az elmúlás gondolatának feldolgozása. Ha ezt nem sikerül megtenni, akkor ott valami kezelésre szoruló lelki probléma van.

"Ezek az emberek rendszerint érzékenyek, empatikusak, szeretik a természetet, az állatokat, igazságérzetük nagy...és ezek az emberek valóban jó irányba tudnák változtatni a világot, ha befogadóbbak lennének az ő nézőpontjaikra."

Nekem erről azok a - jellemzően fiatal, tini korú - emberkék jutnak eszembe, akik feszt keseregnek valami miatt otthon a négy fal között, de éhenhalnak tele hűtő mellett, mert egy rántottát nem tudnak elkészíteni... bár nyilván más típusú emberekre gondolunk.

"A hétköznapi ember ugyanis kizár minden problémát, azt mondja más problémája engem nem érdekel. Így sosem lesz pozitív változás."

Az embernek igenis ki kell fejlesztenie egyfajta ellenállóképességet, érzéketlenséget a világ dolgaival kapcsolatban, mert különben megőrül.

Példának okáért, valóban borzasztóan szomorú a keleten folyó törzsi-vallási-eszmei háború, nagyon sok ártatlan civil meghal, köztük gyerekek is.

De tudsz rajtuk segíteni? Ha igen, akkor segíts, ha nem, akkor foglalkozz inkább más dolgokkal.

Vagy ott van a környezetvédelem kérdése. Lehet Greta Thunbergeset játszani, de baromira nincs értelme, mert a világon semmi nem fog változni tőle. Ellenben néha látni olyat, hogy magánemberek vagy kisebb civil szervezetek hogy és mit tesznek a környeztetért, például a múltkor olvastam egy cikket egy családról, akik saját kezükkel, fillérekből építettek maguknak kényelmes ökoházat. Na, az ilyesmi motiváli és inspiráló - na de ők nem is keseregnek!

Sokszor pont azok keseregnek a leghangosabban, akik amúgy nem tesznek semmit.

Még két mondat.

Én azt gondolom, átlag családi körülményekkel rendelkező, átlag bérből élő, átlagos magyarként igenis lehet viszonylag kiegyensúlyozott életet élni, csak az embernek helyre kell tennie magában a dolgokat, ez a titok nyitja.

Nagyon fontos a fogalmak pontos használata, különben félreértjük a jelenséget.

A kérdező akaratán kívül megvezeti az olvasót. A kiemelései azt sugallják, ez a világ, amelyben a mai emberek élnek a meglévő értékrendjükkel, abnormális. Önmagában ezt több oldalról is azért bizonyítani kéne. Legalábbis magyarázni. Az állítás hibás, így érthető a logikailag jó levezetés hibás eredménye is. A #4 válasza ezt alá is támasztja. Viszont az utolsó mondata így már logikai bukfenc. Azért lehetett, mert az #1 válasz bár korrekt, túlságosan rövid, és nem mutat rá a kérdező rejtett állításának hibájára.

A #7 válaszban a „normális” definíciója téves, az adott leírás nem a normalitás, hanem a „közfelfogás” leírása. Ezért van lehetősége félreérteni a kérdezőnek annak ellenére, hogy sokan ezt ekvivalensnek tekintik a normálissal. Éppen a mai magyar viszonyok mutatják, mi a különbség a normalitás és a közfelfogás között.

Nincs szükség a létezés céljára! A természetben létezik az ember, és mint minden élő, legfőbb célja a fajfenntartás, aminek megvannak a maguk technikái, az viszont most nem témánk. A „cél” itt nem emberi, hanem az élő tulajdonsága. Ehhez az ember, mint gondolkodó lény, még hozzáteszi tényleges célként, hogy „jól éljen”, bármit is jelent az a különböző emberek számára. A fajfenntartással ellentétes az öngyilkosság, tehát ez anomália az élőben. Hogy mégis magyarázható azöngyilkosság, annak az az oka, hogy ilyen az agy. Az ember fajfenntartásában az a funkciója, hogy megértse a környezetét, mert ekkor tud a legjobb választ adni a hatásaira. És ha bármi ok miatt ez a megértés lehetetlen számára, az elviselhetetlen, ezért kikapcsol. Az egy sajnálatos körülmény, hogy ezzel egyidejűleg a hordozóját, az embert is „kikapcsolja”.

A normalitást az élet fenntartása összefügésében van értelme vizsgálni. A normális az, ha az minél tömegesebb, mert akkor nagyobb az esélye a faj fenntartásának. E tekintetben (de csakis ebben) azöngyilkosság abnormális. Ettől teljesen eltérő és független kérdés az, mitől romlik az életminőség (szinte minden tekintetben) ma, és mi az öngyilkosságok növekedésének oka.

Az életminőség (más összefüggésben a természetben a stabilitás) akkor csökken, ha romlik az egyensúly. Az pedig romlik az embernél. Nő a társadalmi olló, mert abnormálisan felértékelődnek az élettel ellentétes értékek, ezt hozza az, amit röviden túltermelési válságnak nevezünk, hosszan és pontosan sok oldalon fogalmazhatunk meg. Ez pedig a fejlődés és a földrajzi heterogenitás egyensúlyának felbomlásából következik. A kérdés szempontjából, bizonyítani kéne, hogy valóban romlik az életminőség átlaga az emberiségre nézve, miközben triviális, hogy egyidejűleg a szórása hatalmasra nő, ami feszültségeket kelt. Az emberi nem azonban éppen attól életképesebb minden élőnél, hogy jelentősen nagyobb az alkalmazkodó képessége. Átlagban, de nem szórásban! És akiknek rossz, azok nem tudnak választ adni az egyensúly megbomlása miatti hatásokra, és öngyilkosok lesznek. A többi viszont ezt tekinti az élet szempontjából abnormálisnak, miközben bizonyára vannak olyan tulajdonságok is, amelyek ezt a lépést logikusnak tartják. És ez a lényegi különbség: lehet ok, ami az adott egyén számára logikus, akár normális lépésnek tekinti az öngyilkosságot, de az élet mint olyan számára ez csak anomália, abnormitás lehet. Különben kivész az emberiség!

Nagyon fontos különbségtétel (és ezt keveri a kérdező, mikor logikuslépésként értékeli az öngyilkosságot), hogy a végeredmény ugyan tényleg az, hogy számára – ahogy mondani szokták – megváltás a halál. Ám úgy jut ide, hogy képtelen kezelni az őt érő hatásokat, és most mellékes a megmagyarázása. Amire #7 utal, az éppen az, hogy ez a kezelési képtelenség abnormális, mert ha ez lenne a normális, akkor a legjobb néhányszáz atombomba. Biztos, gyors, rövid fájdalommal jár, sokaknak semennyivel. Azonban még a szenvedő többség is nagyon utálná ezt az opciót, mert lehet, hogy jó választ adni nem tud, de a hite, hogy lehetséges, töretlen. És emiatt nem lesz öngyilkos. És ez tartja fenn a fajt (az emberiséget).