Mit jelent valójában az a mondás hogy "Az ízlésről nem kell vitatkozni"?

Nem akarod érteni, hogy minden ember ízlése más???? Te mondjuk a pirosat tartod szép színnek - a másik meg undorodik tőle, és neki a fekete v. a lila a szép.

Te a pörköltet szereted - a másik meg a tengeri herkentyűt.

Miért kéne ezen vitatkozni????? Tök fölösleges. Ha te hánysz a tengeri herkentyűktől, akkor majd az meg fog tudni győzni téged, aki viszont imádja..????

Nincs objektív "ízléses" definíció.

Szerinted nem az, esetleg szerintem sem... De erre nincs objektív mérce.

4: ha egy noname átlagpolgár felveszi, akkor rámondják, hogy ízléstelen.

Ha valami divatdiktátor lakatos márk, herczeg izé, vagy netán kristófka húzza magára, akkor meg trend lesz belőle, és utánozni fogják.

:-D

Pl. ha fekete cipőhöz és fekete nadrághoz fehér zoknit veszel, akkor ízléstelen vagy. Kivéve ha te vagy Michael Jackson.

Viccet félretéve az ízlés szónak többféle értelme van. Az egyik értelemben az ízlés valamiféle személyes különbség olyan dolgokban, amelyek hasonló minőséget képviselnek. Van, aki a pizzát preferálja, van, aki a gyrost. Van, akinek a sötétkék a színe, van, akinek a narancssárga. Van, aki az akciófilmeket választja, van, aki a vígjátékokat. Van, aki József Attilát olvas, van, aki Ady Endrét. Van, akit a rockzenei hangzásvilág ragad el, van, akit az elektronikus zene. Van, aki teázik, van, aki kávézik. Van, aki sörözik, van, aki borozik. Kinek a szőke, kinek a barna…

Erről tényleg értelmetlen vitázni. Nem objektíven jobb az egyik a másiknál, hanem szubjektíven tetszik valakinek az egyik jobban, mint a másik.

Aztán használjuk az ízlés szót, vagy inkább az ízléses szót olyan értelemben is, hogy az ízlés a szép, a helyes, a jó felismerésének képessége. Itt viszont már vannak objektív minőségbeli különbségek. A zacskós leves és a valódi húsleves között nyilván van minőségi különbség azon túl, hogy kinek mi a személyes preferenciája. De ilyen esetben sem az ízlésről – hogy az adott személynek mi tetszik és mi nem – érdemes vitát nyitni, hanem az objektív minőségi különbségekről.

> Ha valaki vietnémi strandpapucshoz és melegítőnadrághoz zakót vesz fel,

Pont nem jó példa. Ez valóban csak ízlés és szokás kérdése. Ami ma egy mérsékelten elegáns „smart casual” öltözködés (mondjuk egy Converse cipő egy farmerrel, egy póló és egy zakó), az száz éve egy szedett-vetett bohócruhának számított volna, még inkább annak mondjuk egy barokk kor nemesi rétegének az ízlésével nézve. Lehet a vietnámi papucs, mackónadrák, zakó kombó lesz a 2050-es évek elegáns divatja.

Az más kérdés, hogy egy sima, egyszínű pulóver, meg egy barokk nemesi ruházat között valóban van komoly minőségbeli különbség is.

Az a vita, ami itt folyik, az nem az ízlésről szól, hanem a toleranciáról, illetve annak hiányáról.

Akinek a toleranciája majdnem zéró, miféle érvet lehet felhozni arról, hogy a strandpapucs szmokinggal meglehetősen rosszul néz ki az én partimon, akiről mindenki tudja, hogy nem kedveli a strandpapucsot. Ezzel szemben ugyanez a strandpapucs szmokinggal viszont tökéletesen megfelel az ő partiján, annyira, hogy talán még én is ilyenbe öltöznék. A tolerancia (és ezzel együtt az egymás iránti szimpátia) alapja ez.